Anders Fogh Rasmussen a múlt héten hivatalosan is bejelentette: február 8-ára írja ki az előre hozott választásokat. Az indoklás szerint azért van szükség bő 3 évnyi kormányzás elteltével már most feloszlatni a törvényhozást, mert halaszthatatlanná vált egy átfogó önkormányzati reform, amely alapelveiben az ellenzék támogatását is megnyerte. Rasmussen szerint azonban „tiszta helyzetet kell teremteni” ahhoz, hogy a dán parlament, a Folketing még a nyári szünet előtt megalkothassa a jogszabályt. A szóban forgó reformterv már csak azért is örvend különös figyelemnek Dániában, mert többek között a választókerületek jelentős mértékű átrajzolását is tartalmazza.

Rövid kampányidőszak, kormánypárti fölény

Rasmussent bíráló baloldali plakát Szavazz rám - soha nem hazudok © AP

Korábban egy januári időpont is felmerült az új referendumra, ám a délkelet-ázsiai katasztrófa következtében a kérdés ideiglenesen lekerült a napirendről. Az ellenzék megkérdőjelezi az igen közeli időpont indokoltságát, sokak szerint a februári időpont a kormánypártok jelenlegi kedvező támogatottságára vezethető vissza. Éppen ezért újból felmerült az alkotmánymódosítás gondolata, amelynek segítségével az időpont kiírásának joga a miniszterelnöktől a Folketinghez kerülhetne. Dániában mindkét oldal fel tudna mutatni olyan eseteket, amikor saját miniszterelnökük a kedvező helyzetet kihasználva, a törvény szerint eljárva „visszaélt” a kormányfői jogosítvánnyal.

Az elemzők gyakorlatilag már most biztosra veszik a jelenlegi jobbközép koalíció győzelmét. A legfrissebb közvéleménykutatások a 175 fős törvényhozásban 95-98 mandátumos kényelmes többséget valószínűsítenek a Liberális Párt (V), a Konzervatív Néppárt (KF) és a Kereszténydemokraták (KD) szövetsége, valamint külső támogatójuk, a jobboldali-populista Dán Néppárt (DF) alkotta tömörülésnek. Egyesek ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az 1998-as választásokat megelőző időszakban a szociáldemokratáknak az utolsó hetekben sikerült ledolgozniuk egy hasonló mértékű hátrányt. A meglehetősen alacsony, 2 százalékos országos küszöb következtében jelenleg 8 párt számíthat képviseletre.

A jelenlegi helyzet ettől függetlenül igen jelentős fordulat az alig több mint fél évvel ezelőtti állapotokhoz képest, a kormánypártok ugyanis egyértelmű vereséget szenvedtek a júniusi EP-választáson, elsősorban a korábbi miniszterelnök, Poul Nyrup Rasmussen vezette Szociáldemokraták (S) kiemelkedő szereplésének köszönhetően. A tavalyi év elején a baloldal támogatottsága látványos növekedésnek indult - a szociáldemokraták ismét átlépték a 30 százalékos határt -, mára azonban teljesen elolvadt ez az előny.

Plakátháború © AP

Szakértők véleménye szerint a pártok programjai között nincsenek igazán markáns eltérések. A központi kérdés egyértelműen a munkahelyteremtés, melyet illetően egyik párt sem szűkölködik az irreális és populista ígéretekben. A liberálisok programjában 2010-ig 60 ezer, míg a szociáldemokraták ígéreteiben 50 ezer új munkahely szerepel, és a megvalósítás receptjének tekintetében is mindössze hangsúlybeli különbségekről beszélhetünk. Amíg a liberálisok az adóterhek szintjének „befagyasztását” ígérik, addig a szociáldemokraták egyenesen adócsökkentést hirdetnek. Mindkét tábor elsődlegesnek tekinti, hogy a kedvező feltételek megteremtésével megakadályozzák a munkahelyek külföldre telepítését, és nem véletlenül kampányol a legnagyobb baloldali erő a „Made in Denmark” (dán gyártmány) elnevezésű programmal.

Jelentős botrányt kavart, hogy a pénzügyminiszter, a konzervatív Thor Pedersen - saját bevallása szerint is - a minisztériumi apparátussal készíttetett egy elemzést a szociáldemokraták említett programjáról, és a választások kiírásának napján Anders Fogh Rasmussen éppen e jelentés következtetései alapján bírálta ellenfele elképzeléseit, elsősorban a költségvetés egyensúlyát féltve. Ezzel nincs egyedül, bár a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy neves dán gazdasági szakemberek mindkét oldal ígéreteit túlzottan optimistának, és eleve irreálisnak tartják. Jens Rohde, a liberálisok egyik prominense máris fogadást ajánlott a kételkedő szakembereknek: egy pohár szódavíz forog kockán, amennyiben a jobbközép koalíció nem tudja megerősíteni a dán gazdaságot 2010-ig.

Iraki foglyokat bántalmaztak dán katonák?

Dán katonák ellen is vádat emeltek iraki hadifoglyok bántalmazása miatt pénteken Koppenhágában. Annemette Hommel tartalékos századosnőt és négy katonai rendészt az ügyészség azzal vádol, hogy megszégyenítően bántak foglyokkal egy Bászra környéki katonai táborban. Kutyának, disznónak nevezve gyalázták őket, megtagadták tőlük a vizet és ennivalót, és térdre kényszerítették őket kihallgatás közben. A vádlottak egy évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetők a kihallgatás szabályainak megsértése miatt.

A gazdasági témák mellett két, sokkal inkább elvi-ideológiai típusú kérdés körül összpontosul majd a politikai erők csatározása: az egyik a bevándorlási politika, a másik pedig az iraki szerepvállalás ügye. Ez a stratégia már 2001-ben is működőképesnek bizonyult a jelenlegi kormányerők számára. A bevándorlási politika jelentős megszigorítása sok szavazó vágyaival találkozott, hiszen Dánia - a többi északi országhoz hasonlóan - igen vonzó a külföldi munkavállalók és a harmadik világból érkezett menekültek számára. A szociáldemokraták nemrégiben úgy döntöttek, hogy felsorakoznak a kisebbik ellenzéki párt, a Radikális Liberálisok javaslata mögé, amely egy független vizsgálóbizottság felállítását indítványozta. Szerintük ugyanis a kormány korlátozó intézkedései több nemzetközi egyezményt sérthetnek - amint az korábban az Emberi Jogok Intézete bírálatában is szerepelt -, s amennyiben ezt a hivatalos vizsgálat is megállapítaná, úgy haladéktalanul törvénymódosítást kellene végrehajtani. Bár a javaslat a választások hirtelen kiírása következtében lekerült a napirendről, a kérdés minden bizonnyal ismét kampánytémává válhat.

Ami az iraki részvételt illeti, Rasmussen kabinetje George W. Bush és adminisztrációjának legfőbb támogatói közé tartozott Irak kérdésében. Bár a kisebb pártok között akad olyan, amely a dán erők teljes kivonását követeli, a szociáldemokraták inkább csak a hangsúlyok eltolását ígérik a humanitárius missziók javára, míg a miniszterelnök stabilan kitart korábbi álláspontja mellett: a dán katonák mindaddig Irakban maradnak, amíg azt a helyzet megköveteli.

Általános az egyetértés abban, hogy a korábbiakhoz képest sokkal inkább a két miniszterelnök-jelölt személye iránti általános bizalom döntheti el a választásokat. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítanak a referendumig esedékes két nyilvános vitájuknak.