szerző:
hvg.hu

A észak-koreai rezsim legutóbbi nukleáris robbantása nem annyira Phenjan nemzetközi közösséggel vívott diplomáciai huzavonájának részét képezte, hanem sokkal inkább a megosztott félsziget belpolitikai viszonyainak befolyásolását célozta - olvasható az ELTE Korea Tanszékének adjunktusa, Csoma Mózes által készített elemzésben.

A ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet által publikált elemzés rámutat: a május 25-i robbantás mintegy 20 kilótonna erősségű volt, ami nagyjából a hirosimai atombombáénak megfelelő rombolóerő. A szerző emlékeztet arra, hogy a katonai célú nukleáris kutatások 1964-ben kezdődtek meg, de a kibontakozó szovjet–kínai konfrontáció beszűkítette a lehetőségeket. A szovjetek és a kínaiak ugyanis egyaránt attól tartottak, hogy az átadott nukleáris technológia könnyen eljuthat a másik rivális nagyhatalomhoz. Így az észak-koreai vezetés új partnerek keresésére kényszerült: a hatvanas évek második felétől együttműködtek az egykori NDK-val és Csehszlovákiával, a későbbiekben pedig Iránnal, Líbiával, Szíriával, sőt Romániával is. A távol-keleti ország 1985-ben csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez (NPT), így a nemzetközi közösség meglévő aggodalmai átmenetileg csökkentek. Igaz, a kilencvenes évek elején az első ellenőrök bizonyítékokat találtak arra, hogy az észak-koreai vezetés nem tartja be a szerződésben foglaltakat.

Kim Dzsong Il
© AP
Kim Dzsong Il észak-koreai vezető az ezredfordulót követő években többször találkozott Csiang Cö-min (Jiang Zemin) kínai államfővel és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, sőt még Koidzumi Dzsunicsiro (Koizumi Junichiro) japán miniszterelnök is megfordult Phenjanban. Az említett nagyhatalmak hajlandónak bizonyultak az észak-koreai gazdaság támogatására, az amerikai kormányzat viszont a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő időszakban a nemzetközi terrorizmus elleni harc lehetséges célpontjaként jelölte meg a távol-keleti kommunista országot – írja Csoma Mózes. Elemzésében rámutat: az észak-koreai vezetésnek nagyon kevés eszköze van az amerikai tárgyalókészség befolyásolására: a jongbjoni atomreaktor látványos újraindítása és a rakétakísérletek folytatása ezek közé tartozik. A sajátos észak-koreai taktika szerint ráadásul minél nagyobb a feszültség – azaz minél magasabb szinten foglalkoznak az üggyel –, annál nagyobb a kedvező megoldás valószínűsége.

Az elemzés utal Andrej Lankov nemzetközi hírű Korea-kutató véleményére, aki szerint koreai félsziget viszonyainak alakításában most Kína a főszereplő. Eszerint a pekingi vezetésnek egy lojális ütközőállamra van szüksége saját határai és az amerikai érdekszférába tartozó Dél-Korea között, de ennek vezetésére az öntörvényű Kim-klán alkalmatlan. Lankov szerint az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kína is változásokat szeretne Észak-Korea legfelsőbb szintű vezetésében. Az orosz Korea-kutató szerint a dél-koreai politológusok kissé túlreagálják a kínai befolyás növekedésének veszélyét, amikor a „Tibet-szindróma” kialakulását prognosztizálják, bár alapvetően igazuk van. A pekingi vezetés szeretné elkerülni Észak-Korea teljes összeomlását, aminek következtében Dél-Korea fennhatósága kiterjedne az egész félszigetre. Ezért egy Kína-barát katonai puccsot szervezhetnek, ami egy szatellit állam létrejöttét fogja eredményezni, nagyjából akkora függetlenséggel, mint amekkorával a Szovjetunió uszályába tartozó kelet-európai országok rendelkeztek. És mivel a pekingi vezetés azonnal saját felügyelete alá helyezné a phenjani tömegpusztító fegyverek arzenálját, a változások egybevágnának az amerikai érdekekkel is.

Lankov úgy látja, egy Kína-barát katonai hatalomátvétel esetén elképzelhető, hogy a pekingi vezetés fegyveresen is a puccsisták segítségére siet majd.Ez azonban ártana Peking nemzetközi meg-ítélésének, mivel párhuzamba lehetne állítani a Szovjetunió 1979-es afganisztáni beavatkozásával. Az Egyesült Államok hivatalosan persze elítélné a kínai beavatkozást, de ez vélhetően kimerülne néhány szenvedélyesebb sajtónyilatkozatban. A Kína által hatalomra segített puccsisták gyors népszerűségre tennének szert, hisz a nómenklatúra nagy része megőrizhetné pozícióit, s a gazdasági reformok beindításával hatalmas vagyonokra tenne szert, az életkörülmények gyors javulása pedig a lakosság lojalitását is biztosítaná. A Dél-Korea által kínált „beolvasztásos” egyesítés esetén viszont a nómenklatúra szinte azonnal elveszítené politikai-gazdasági befolyását.

Csoma Mózes elemzésében azt írja, a KNDK belső viszonyai is igénylik a feszültség növelését. A tavaly augusztusban kisebb agyvérzésen átesett Kim Dzsong Il az idei év elején elszánta magát a régóta esedékesnek számító hatalomátadási művelet beindítására. Az utódként megjelölt harmadik Kim fiú megfelelő imázsépítéséhez viszont fokozott nemzetközi figyelem szükséges, amelynek során a „trónörökös” kétségbevonhatatlanul fontos személyiségként képes feltűnni.

A legkisebb Kim fiú hivatalos kijelölése azt jelenti, hogy apja uralma a végéhez közeledik, s a megosztott félszigeten egy meglehetősen bizonytalan korszak veszi kezdetét. A hivatalos kijelölés hírét május utolsó hetében továbbították a KNDK külképviseleteire is, bár a fejlemény nemzetközi szintű terjesztését megtiltották a diplomatáknak. Szakértők szerint ez azt jelentheti, hogy a megfelelő imázs kialakítása céljából csak fokozatosan fogják „láthatóvá tenni” a szerencsés kiválasztottat. Valószínűsíthető az is, hogy a tényleges hat-lomátadásra 2012-ben kerül sor, amikor is a kommunista dinasztiát megalapító Kim Ir Szen születésének századik évfordulóján a KNDK a helyi propaganda szerint el fog jutni az Erőteljes Ország állapotába – írja elemzésében Csoma Mózes.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!