Halványul az Obama-jelenség – merre tart az USA?

Barack Obama amerikai elnök megválasztása előtt olyan méreteket öltött a csodavárás és a reménykedés, hogy a jelenlegi kabinet nehezen tud megfelelni a várakozásoknak. De amúgy sem könnyű – a gazdasági világválság közepette, a megváltozó világrend árnyékában – helytállnia Amerika első emberének, mutatott rá Magyarics Tamás Amerika-szakértő a Külügyi Intézetben hétfőn tartott előadásában.

„Barack Obama pártok feletti elnök próbált lenni, ez a törekvése azonban nem járt sikerrel” – kezdte Folyamatosság és újrakezdés című előadását Magyarics Tamás. Az USA 44. elnöke választási kampányában átfogó egészségügyi reformot jelentett be, amelynek alaptételei – általános ellátás minden arra jogosultnak – megvalósíthatatlannak tűnnek. Ezt alátámasztani látszik, hogy eleinte több mint negyvenmillió ember helyzetének megváltoztatásáról szóltak a demokrata elnök elképzelései, ma már csaknem tízmillióval kevesebbet emleget. Az amerikai egészségügy átalakításához a következő évtizedben mintegy hétszázmilliárd dollárra lenne szükség, ám kulcsfontosságú kérdés, hogy van-e ennyi tartalék az időseket és a szegényeket ellátó medicare/medicaid rendszerben.

Az egészségügyi reformmal kapcsolatban éles vita bontakozott ki a demokraták és a republikánusok között, ezzel pedig elpárolgott Obama reménye, hogy ebben a kérdésben maga mögött tudja mindkét pártot.  A konzervatív oldal három-négy kulcskérdésben emelt kifogást, többek között ellenzi az abortusz szövetségi pénzekkel történő támogatását. Erre az új egészségügyi rendszer a családtervezési programokon keresztül kínálna lehetőséget.

Szintén nagy vihart kavart az úgynevezett „halálbizottságok” felállítása is. A javaslat Ezekiel Emanuel bioetikával foglalkozó szakember (Obama kabinetfőnökének, Rahm Emanuelnek a bátyja, egyébként az eutanázia támogatója) nevéhez fűződik, aki úgy fogalmazott, hogy a szűkös erőforrásokat – így a transzplantációhoz használt szerveket, vagy a járványok megfékezésére szolgáló vakcinákat – megfelelően kell elosztani a rászorulók között. Ezt a kijelentést idővel a konzervatív oldal teljesen kifacsarta, s „haláldoktornak”, Sarah Palin republikánus alelnökjelölt pedig "orwelli gonosztevőnek" nevezte Emanuelt.

Nem jó precedensként szolgál a vitában három amerikai állam – Maine, Maryland és Tennessee – példája: ezeken a helyeken bevezették az univerzális egészségügyi ellátást, ám ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, cserében viszont a költségek hihetetlenül megemelkedtek. 

Belpolitikai téren az illegális bevándorlók témája miatt forrósodott fel Obama lába alatt a talaj. A világ híradóit számtalanszor bejárta az a felvétel, amelyen Joe Wilson republikánus képviselő hazugnak nevezi az elnököt, amikor Obama a kongresszusban az illegális bevándorlók problémájáról beszélt.

Komoly várakozások előzték meg a 44. elnök érkezését © AP

„Obama kockázatos taktikát választott, ugyanis nem használja ki teljes mértékben a pozíciójával járó mandátumot” – fogalmazott Magyarics Tamás. „Ehelyett bizonyos kérdésekben a kongresszusi vezetők – például Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke, és Harry Reid, a demokraták frakcióvezetője – véleménye kerül előtérbe. Ők a demokrata párton belül is a baloldalt képviselik, ezzel viszont megdől Obama szándéka, hogy a centrumból kormányozzon.”

„Az Obama-jelenség jóval a 44. elnök januári beiktatása előtt kezdődött, s hatalmas várakozás előzte meg hivatalba lépését” – fejtette ki a szakértő. „Nem meglepő, hogy nyolc hónapnyi kormányzással a háta mögött az elnök népszerűsége csökkent, a megkérdezetteknek ma mintegy fele támogatja politikáját. Ez így volt elődei esetében is, az azonban intő jel, hogy ez a zsugorodás elsősorban a független, tehát nem a regisztrált republikánus vagy demokrata választók körében a legjelentősebb. Obamát többen vádolták „carterizációval”, az Egyesült Államok 39. elnöke után, akiről a The Independent egykori riportjának egyik mondata árul el a legtöbbet: „jobb ember volt, mint amilyen elnök”. Jimmy Carter ugyanis – Obamához hasonlóan – átfogó reformokat kívánt végrehajtani, de nem igazán tudott együttműködni a különböző érdekcsoportokkal, köztük az akkori, demokrata többségű kongresszussal sem.