A bűnözés drasztikus visszaszorítása egy év alatt. Hogyan?

1992-ben furcsa dolog történt New York legbalhésabb részein. Egy titokzatos, kritikus ponton a bűnözési ráta megfordult. Öt éven belül a gyilkosságok száma 64,3 százalékkal csökkent, az összes elkövetett bűncselekményeké pedig a felére. Mindez úgy, hogy a bűnözési hullám csúcsán és mélyén ugyanannyi pszichológiailag sérült és ugyanannyi bűnözésre hajlamos ember élt a városban, és mégis, valami okból több tízezer ilyen ember abbahagyta a bűnözést. Mi történt? És főleg hogyan? Részlet Malcolm Gladwell Fordulópont című művéből, mely a HVG Könyvek kiadásában jelent meg.

New York City szegény és elmaradott elővárosaiban - Brownsville-ben és East New Yorkban - nem olyan régen alkonyatkor nem járt senki a kihalt utcákon. Brooklynnak e részén a tiltott drogkereskedelem nyomán úgy elharapózott a bandaháború, hogy esténként a helyiek visszahúzódtak a lakások menedékébe. 1992-ben New York Cityben 2154 gyilkosságot és 626 182 súlyos bűncselekményt regisztráltak, s a legsúlyosabb bűnöket éppen Brownsville-ben és East New Yorkban követték el. De 1992-ben valami nagyon furcsa dolog történt. Egy titokzatos kritikus ponton a bűnözési ráta megfordult. Öt éven belül a gyilkosságok száma 64,3%-kal, 770 esetre csökkent, az összes elkövetett bűncselekmények száma pedig a felére, 355 893-ra.

New York City rendőrségének illetékesei szerint ez annak volt köszönhető, hogy lényegesen javult a város rendőri rendfenntartói stratégiája. A kriminológusok a kokain-kereskedelem jelentős csökkenése és a lakosság öregedése közötti összefüggésre hivatkoznak. A közgazdászok szerint azonban a javulás annak volt betudható, hogy a ’90-es években New York gazdasága fokozatos fejlődésnek indult, s ennek hatására állást találtak azok, akik különben a bűnözés útjára léptek volna.

Íme, a konvencionális magyarázatok a társadalmi problémák megjelenésére és eltűnésére. A kábítószer-kereskedelemben, a népességben és a gazdaságban bekövetkezett változások azonban mind hosszú távú trendek, az egész országra érvényesek; nem adnak magyarázatot arra, miért volt sokkal magasabb fokú a bűnözés New York Cityben, mint az ország más városaiban, és azt sem magyarázzák meg, hogy ilyen arányú visszaesés hogyan következhetett be ilyen rövid idő alatt.

Ami a rendőrségi munka javulását illeti, nos, természetesen ez is fontos. Ám igen meglepő aránybeli eltérés van a rendőri jelenlét megerősítése és a között, hogy ez milyen hatással volt Brownsville és East New York alvilágának életére. Hogyan is hathatna oda néhány gazdasági és társadalmi mutató változása, hogy egy városrészben öt év alatt egyharmadára apad a gyilkosságok száma?

Fordulópont

Megrendelem a könyvet

Nem arról van szó, hogy 1993-ban potenciális gyilkosok tömege egyszer csak felébredt álmából és elhatározta, hogy nem követ el több bűnt. Nem is a rendőrségnek sikerült csodálatos módon nagy számban beavatkoznia. Azt történt, hogy néhány szituációban, amelyekben a rendőrség vagy az új társadalmi erők valamilyen hatással bírtak, néhány ember másképpen kezdett viselkedni, és ez a viselkedés hasonló szituációkban valami módon átterjedt a többi potenciális bűnelkövetőkre is. New Yorkban rövid idő alatt sok ember „fertőződött meg” a bűnözés elleni vírussal.

Ha megnézzük New York City bűnözési statisztikáját a ’60-as évek közepétől a ’90-es évek végéig, a grafikonvonal olyan, mint egy hatalmas ív. 1965-ben 200 000 bűnesetet regisztráltak a városban, a bűncselekmények száma ettől a ponttól kezdve meredeken emelkedik, két év alatt megduplázódik, és szinte töretlenül folytatódik, mígnem a 70-es évek végére eléri a 650 000-et, aztán ezen a szinten marad következő két évtizedben, majd 1992-ben ugyanolyan meredeken esik, ahogy harminc évvel korábban emelkedett. A bűnözés nem fokról fokra csökkent, nem egyenletesen lett egyre kisebb arányú. Elért egy bizonyos pontot, ahol padlógázzal lefékezett.

A ragályosság, kis változások okozta nagy hatás és a nem fokozatosan, hanem egy bizonyos pillanattól kezdve hirtelen támadt gyorsasággal beálló változás – pontosan ugyanaz a három alapelv, amely meghatározza, hogyan terjed a kanyaró az iskolákban, hogyan támad az influenza télen. A három közül a harmadik a legfontosabb, vagyis az, hogy a járványok egy meghatározható fordulóponton törnek ki és szűnnek meg. Ez az az alapelv, amely értelmet ad az első kettőnek, és amelyből legjobban megérthetjük, miért történnek ma a változások úgy, ahogy történnek. A járványügyi szaknyelv híres fogalma, a tipping point, a fordulópont azt kritikus pillanatot fejezi ki, amikor egy járvány során hirtelen beáll a gyors és teljes változás.

A ’90-es évek kezdete és közepe között New York Cityben nem volt nagy lakosságmozgás, tömeges átköltöz(tet)és, nem voltak nagy kampányok, nem ment senki az utcára, hogy a potenciális bűnözőknek sikeresen felvilágosítást tartson arról, hogy mi a jó és mi a rossz. A bűnözési hullám csúcsán és mélyén ugyanannyi pszichológiailag sérült ember, és ugyanannyi bűnözési hajlamú ember élt a városban, és mégis, valami okból több tízezer ilyen ember abbahagyta a bűnözést. Mi történt? És főleg hogyan?