Elillan, mégis tőzsdén kereskednek vele, mi az?

A piac a leghatékonyabb eszköz, amely képes érdemi csökkentésre rávenni az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátóit - ez az elv húzódik meg az idén negyedik éve működő európai szén-dioxid-tőzsdék mögött. AZ EU ETS a legutóbbi jelentések szerint már próbaüzemben érdemi csökkenést eredményezett, miközben a globális CO2-piacról még csak vitatkoznak a politikusok.

A kvótakereskedelem velejét az adja, hogy azok a vállalatok, melyek kevesebb szén-dioxid légkörbe juttatásával állítják elő termékeiket, szolgáltatásaikat, fennmaradó kvótáikat olyan vállalatoknak adhatják el, melyek ellenben nem képesek meglévő kvótamennyiségük mellett működni és további emisszióra "vesznek jogot". A vállalatok közti kvótakereskedelem rugalmassá tételére és a vevők és az eladók egymásra találására jöttek létre a szén-dioxid-tőzsdék, melyek az értékpapírtőzsdékhez hasonlóan azonnali és határidős üzleteket is bonyolítanak. Baráth Barna, a Vertis vezérigazgatója a hvg.hu-nak elmondta: a velük kapcsolatban álló vállalatok számára az az érdekes, hogy minimalizálják a törvényi megfelelés költségét, illetve maximalizálják hasznukat, ha klímavédelmi  befektetéseket eszközölnek. A karbontőzsdéken tehát nem csak ki nem használt kibocsátási kvótákkal üzletelnek, de olyan CO2-egységeket is értékesítenek, amelyeket a beruházók valós széndioxidkibocsátás-csökkentési programok eredményeképpen kaptak, és amelyek így hasznot hoznak az ezekbe fektető vállalatoknak.

© AP

A program alapú mechanizmusok hasznosságát, így a feljebb már említett Együttes Végrehajtás (JI) megtakarítását is egységnyi kibocsátás-csökkentésben mérik, vagyis abban, hány tonna CO2 légkörbe jutását akadályozták meg a befektetéssel. A CDM-ek, vagyis Tiszta Fejlesztési Mechanizmusok esetében a kibocsátási egységek az úgynevezett CER-ek, az Együttes Végrehajtás esetében az úgynevezett ERU-k, amelyek szintén egy tonna CO2-ben számolnak. Végül van lehetőség a redukcióra nem kötelezett, de önszántukból (illetve haszon-maximalizáció céljából) mégis emellett döntő vállalatoknak vagy intézményeknek önkéntes csökkentést vállalni, amit hitelesített kibocsátás-csökkentési egységben (VER) számszerűsítenek. Utóbbi kapcsán olyan környezetvédelmileg és társadalmilag fenntartható vállalásokra kell gondolni, mint energiahatékonysági vagy megújulóenergia-programok fejlődő államokban.

Az EU legutóbbi, a témával foglalkozó jelentése szerint a 2008-ban globálisan 85 milliárd eurós forgalmat produkáló CO2-kereskedelem (melynek döntő többsége az EU-n belül keletkezett) nyomán a befektetők 4,4 milliárd eurót fektettek be a fejlődő államokban a rugalmassági mechanizmusok felhasználásával. Ez a szám a Világbank számításai szerint fölmehet 165 milliárd euróra is, amennyiben a csökkentések elérik a tudósok által javasolt kibocsátási célokat.

Fontos különbség azonban a kiotói jegyzőkönyv folytán létrejött nemzetközi emissziókereskedelem (IET) és az EU ETS között, hogy míg az előbbi a globális megállapodást ratifikált országok egészének kibocsátási mérlegét javítva adhat és vehet kvótákat, addig a vállalatok valódi gazdasági környezetben kell, hogy racionalizálják kibocsátásukat, s ezzel először érvényesül "a szennyező fizet" elv a tagállamokban.

Mit remél a CO2-tőzsde a klímacsúcstól?

A CO2-kereskedelem piaca óriási lehet a jövőben, jelene azonban igen bizonytalan, hiszen ha nem sikerül megállapodni a kiotói jegyzőkönyv lejárta után érvényes szabályokról, az bizonytalanságot szülhet, még ha az elemzők szerint az EU ETS létét és a révén eszközölt csökkentéseket nem is érinti elvileg.

Baráth szerint a tőzsdei kereskedővállalatok és általában a kibocsátás-csökkentésben érdekeltek elsődleges elvárása a koppenhágai tanácskozással szemben, hogy komoly politikai vállalások mellett legalább 2020-ig biztosítsa a piac működését és szabályait, valamint elősegítse a nemzetközi kereskedés feltételeinek létrejöttét. Utóbbihoz természetesen az kell, hogy mindenhol létrejöjjön a piac. A cégvezető szerint jelentős globális csökkentési vállalások és törvényi kiszámíthatóság nélkül aligha várható, hogy a jelenlegi, átlagosan 13 és 15 euró közti árfolyamról 30-40 euróra menjen fel egy tonna szén-dioxiddal egyenértékű üvegházhatású gáz kibocsátásának ára. Utóbbi nem azért fontos, hogy a tőzsdei cégek "jól megéljenek", hanem hogy megérje alacsony kibocsátású technológiákba széles körben beruházni - véli Baráth.  A jelenlegi árfolyam és az ár bizonytalansága egyelőre csak arra elegendő, hogy nagyobb fossziliserőmű-beruházásokat hiúsítson meg, de arra nem, hogy ennek alternatíváját finanszírozza.

A magyar CO2-tőzsdei szakember magánvéleményének hangot adva hozzátette, szerinte nem a hosszú távú vállalások számítanak - vagyis az, hogy mi lesz 2020-ban és 2050-ben -, csakis az, mikor indul meg a globális emisszió meredeken lefelé a lejtőn. Az ezirányú elmozdulást pedig csakis szigorú, kötelező érvényű politikai vállalások képesek elősegíteni. Baráth a szén-dioxid-tőzsdékről végül elmondta, "az emissziókereskedelem önmagában nem oldja meg a környezetvédelmi problémákat, de segít megtalálni azt, hogy hol a legolcsóbb a CO2-kibocsátást csökkenteni. Ez pedig lehetővé teszi a politikusoknak az elviselhető társadalmi és gazdasági költség melletti valós kibocsátáscsökkentési vállalásokat.”