szerző:
HVG

A finnek békességben élnek hagyományos kisebbségeikkel, ám nem igazán tudnak mit kezdeni az utóbbi években érkezett külföldiekkel.

„Évtizedek óta nem láttunk ilyet, nem csoda, hogy megakad rajtuk a szemünk” – magyarázta egy helybéli Helsinkiben a HVG újságírójának, miért okoznak feltűnést a finn főváros belső kerületeiben fel-feltűnő roma koldusok. A fagypont körüli hőmérsékletben az aszfalton kuporgó kéregetők többsége Romániából érkezett, és a helyi hatóságok nem tudják, mitévők legyenek velük. Az sem megoldás, hogy a rendőrök a napokban felszámoltak két illegális romatábort.

„Az itt élő romák helyzetét nem befolyásolják a koldusok, nekünk Finnország változatlanul paradicsom. Az 1960-as évek óta, ahogyan a finneknek, úgy nekünk sincsenek komoly szociális problémáink, bár ki vagyunk téve évi ötven-hatvan romaellenes kirohanásnak” – mondta a HVG-nek Veijo Baltzar, a 12 ezres roma közösség legismertebb írója. Ő az asszimilálódást tartja a helyi romák legnagyobb gondjának, azt, hogy a kis közösségben nem marad meg a nyelv, elvesznek a hagyományok. „Vannak ugyan iskoláink, de a fiatalabbak túlnyomó többsége már csak finnül beszél” – tette hozzá.

A lakosság 92 százalékát kitevő finnek és az 5,3 milliós népesség további 6 százalékát alkotó svédül beszélők viszonyát jól jellemzi, hogy az utóbbiak nem is tartják magukat nemzeti kisebbségnek; azt mondják, ők svédül beszélő finnek. Az sem okoz komoly konfliktust, hogy a svéd családnevet viselők a lakosságon belüli arányuknál nagyobb százalékban részesülnek a gazdasági és politikai hatalomból. „A finnek és a svédül beszélők közötti viszony a múlt évszázadban vívott háborúk óta kiváló. Nem számított, ki milyen nemzetiségű, ha Finnországot védték” – magyarázta a svéd származású Astrid Thors bevándorlásügyi miniszter. Bár a svédül beszélők aránya fokozatosan csökken, a közalkalmazottak továbbra is valamennyien kétnyelvűek, és Helsinkiben, valamint a többi, svédek által is lakott településen az utcaneveket és egyéb feliratokat finnül és svédül is feltüntetik.

Több nehézséggel szembesülnek a helyi önkormányzatot és 21 tagú parlamentet működtető, magukat száminak nevező lappok. Az alig több mint tízezer számi több nyelvet beszél – a legritkább nyelvjárásokat már csak néhányan ismerik –, és az is gondot okoz, hogy a számik és a helsinki kormány között még nincs végleges megállapodás az ország északi részén rejlő természeti kincsek feltárásáról, illetve a hatalmas erdőségek felhasználásáról. „A hagyományaikat és megszokott vadászó életmódjukat féltő számik maguk akarják meghozni a végső döntést. Az lenne a legjobb, ha olyan kompromisszumos megállapodás születne, amely a központi kormány kezében hagyná a döntés jogát, ám figyelembe venné a számik érdekeit is” – mondta a HVG-nek Johanna Suurpaa kisebbségügyi ombudsman. Szerinte a nyelv megőrzésére is lenne lehetőség, például ha Helsinki belvárosában nyitnának egy számi nyelvű óvodát – a számik fele a főváros vonzáskörzetében él.

Míg a hagyományos kisebbségek esetében a tolerancia a jellemző, az országba az utóbbi években-évtizedekben betelepült külföldiek – elsősorban a szomáliaiak, de néha a finnek közeli nyelvrokonai, az észtek is – diszkriminációra panaszkodnak. A Finnországban élő kilencezer kelet-afrikai (HVG, 2009. október 24.) az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tavaszi felmérése szerint az egyik legnehezebb helyzetben lévő kisebbség az EU-ban. A 45 európai kisebbség képviselőinek megkérdezésén alapuló tanulmány szerint a lassan két évtizede Finnországban élő szomáliaiak harmada mondta azt, hogy az utóbbi 12 hónapban súlyos rasszista indíttatású támadás áldozata volt, a felük pedig úgy vélekedett, hogy Finnországban széles körben elterjedt a bevándorlók hátrányos megkülönböztetése. A leggyakrabban az üzletekben és a bankokban éri inzultus a fekete betelepülteket: lopással vádolják vagy hangosan sértegetik őket. Nem meglepő, hogy a szomáliaiak jó része a legszívesebben visszamenne a hazájába, ám az afrikai ország változatlanul veszélyes hely, hiszen az 1990-es évek elejétől többször is polgárháború söpört végig rajta.

A külföldiek iránti bizalmatlanságot az is jelzi, hogy míg korábban a finnek többsége jóváhagyta a munkát kereső bevándorlók befogadását, 2008 elejére 45 százalékra csökkent az ezzel egyetértők aránya. A finn politika is változik. A HVG értesülései szerint – a szomszédos országokkal összhangban – hamarosan módosíthatják a bevándorlási törvényt: szigorítani fogják a családegyesítést és felgyorsítják a menedékkérelmek elbírálását, ami lehetővé teszi a be nem fogadottak gyors hazaküldését.

NÉMETH ANDRÁS / HELSINKI