Veterán autók indultak Pekingből Párizsba

Tátva maradt a szájuk a kínai teherautó-sofőröknek, az úrvezető autósoknak és az autópálya fizetőkapuinak fülkéiben dolgozó jegykezelőknek a Pekingből a Nagy Fal felé vezető patalingi (Badaling) autópályán, amikor többnyire a XX. század első felében alkotott autómatuzsálemek jelentek meg mellettük pénteken.

 A kora reggeli órákban még nem volt annyira erős a forgalom, így mind a 106 szebbnél szebb autó, az egyetlen motor, mind pedig a Peking-Párizs 2010 veterán autós futam szervezőinek, kísérőinek járművei időben eljutottak a célba, a Nagy Fal tövében kialakított hatalmas parkolóba. Amikor Peking külvárosában elsőként feltűnt egy 1918-ban gyártott nyitott kétszemélyes Buick Roadster - két ír utasával - már akkor sejteni lehetett: a kék ég, a napfény, a hegyek közelsége és a Nagy Fal olyan hátterévé válik a többtucatnyi válogatott mutatós egyedi járgánynak, amely különleges élménnyé emeli a régi autók 15 ezer kilométeres útjának rajtját. 

Az első transzkontinentális autós megmérettetésre, a "Peking to Paris" versenyre 1907-ben került sor. Akkor öt autó indult el a kínai fővárosból és négy meg is érkezett Párizsba. Bizonyították: az ember és az általa alkotott jármű együtt bárhova eljuthat a világon. A második, klasszikus autóknak szánt Peking-Párizs ralit 1997-ben rendezték, méghozzá Tibeten keresztül vezető útvonallal. A százéves évfordulón, 2007-ben közel háromszáz induló állt rajthoz.

A szervezők nem vártak újabb kerek évfordulóra és meghirdették az idei, 2010-es, 37 naposra tervezett futamot szeptember 10. és október 16. között. Az útvonal: Belső-Mongólia (a Góbi sivatag), Mongólia (Ulánbátor), Kazahsztán, (Taskent), Üzbegisztán (Szamarkand), Türkmenisztán, Irán (Tabriz), Törökország (Isztambul), Görögország, Olaszország és végül a célállomás: Párizs.

A kínai Nagy Fal alatt felsorakozott színes muzeális darabok csillogó karosszériája, és minden elemük tökéletessége, szépsége mind-mind gazdáik gondosságáról árulkodott. Az indulók a világ különböző országaiból érkeztek, s az autók korcsoportok szerinti besorolása, értéke is eltérő volt. A legtöbben Nagy-Britanniából jöttek, de volt cseh, német, osztrák, litván résztvevő is, ahogyan viszonylag sokan jöttek Ausztráliából, Új-Zélandból, és képviseltette magát Kanada, az Egyesült Államok is. Összesen 25 országból jöttek.

A 61-es számú hatalmas vörös Bentley mellett két ausztrál férfi állt büszkén. Egyikük megmutatta kínai jogosítványát is, amelyet öt napra állítottak ki. Autójukat két éve vették. A mezőny legkisebb, 1957-es évjáratú, 750 köbcentis Renault 4CV-jében egy idősebb házaspár ült. Malajziában élnek már 15 éve, most is onnan jöttek át. Andrew és Diana Nagy-Britanniába valók. Mint a férfi elmondta: meggyőződése, hogy a kis kocsi bírni fogja a strapát. "Mi nem versenyzünk, számunkra nem a sebesség a lényeg" - magyarázta. "Ezzel a kocsival szeretnénk a Champs-Elysées-n végig menni, ez a vágyunk" - tette hozzá. A házaspár a túra végén átmegy Nagy-Britanniába és megmutatja a rokonságnak is a kis kocsit.

Az 1967-ben gyártott török Anadol autónál büszkén fényképezteti magát a török páros: Ahmet Ongun és Erdal Tokcan. Közel vannak a hatvanhoz, osztálytársak voltak. A kocsit Ahmet vette ezer dollárért és állítása szerint azóta 120 ezerbe van. Úgy tűnik ők voltak az egyetlenek, akikhez a pekingi nagykövetségről is kijöttek, és szinte valamennyi helyben dolgozó török újságíró is kikísérte őket.

A Kínában igen szerencsésnek számító 88-as számot viselő, 1954-es Sunbeam Alpine két utasa három éve már megjárta a Peking-Párizs utat. Akkor ugyan a mongol sivatag közepén lerobbantak, vissza kellett menniük Ulánbátorba és csak Moszkvában érték be a csapatot. David Roberts, aki Angliából érkezett úgy látta, körülbelül húszan lehetnek azok, akik 2007-ben is itt voltak.

A Mattia Nocera és Andrea Mandel-Mantello párosból Andrea neve mellett ott szerepelt a HU jelzés. Igen megörült, amikor az MTI tudósítója magyarul köszöntötte. Kiderült, a férfi Rómában nőtt fel, apja Kolozsvár mellett született, édesanyja 1956-ban hagyta el Magyarországot. Ausztria és Svájc után 1958-ban kerültek Olaszországba. Andrea a Yale Egyetemen tanult és bankszakmában dolgozik, jelenleg Londonban. Büszkén említette: tavaly óta megvan a magyar útlevele is, gyakran megfordul Magyarországon, a rokonait látogatja. Édesanyja közel 75 éves, aktív: még ma is bort és olívaolajat készít.

"Tizennégy éves korom óta vonzódom a motorokhoz, az autókhoz. Motoron bejártam majdnem az egész világot" - meséli. Kiderül: Londontól Új-Zélandon át Argentínáig is eljutott két keréken. Az autó, a Chevrolet 6 Tourer, amivel most nekivágnak a párizsi útnak, erős, az 1920-as 30-as években fejlesztették ki Amerikában, amikor még nehezen voltak járhatók az utak. "Eddig még nagy túrán nem voltunk vele, ezért csak reménykedünk abban, hogy minden rendben lesz" - mondja a piros-fehér-zöldre, illetve: zöld-fehér-pirosra festett autó mellett állva az egyszerre magyar és olasz színekben induló csapat magyar származású tagja, s elköszönéskor még megjegyzi: "csak a mongol sivatagot éljük túl!"