szerző:
Ferenci Péter (Barcelona)

Milyen érzés az, ha terrortámadás éri várost, amelyben élsz? Ha nem mersz lemenni az utcára, mert bárhol menekülő fegyveresek bújhatnak meg? Ha próbálsz visszaemlékezni, vajon minden ismerősödről kiderült-e már, hogy nem ő az egyik áldozat? Kérdések, melyekre sosem akartam tudni a választ, a barcelonai terrortámadás mégis megadta nekem.

Csütörtök délután negyed hat van, az irodán lustán terül végig a „kispéntek“-hangulat. Lassan telnek a percek, arra gondolok, vajon befér-e még egy gyors edzés az esti sörözés előtt. A monitorom alján egy piros pötty jelenik meg, valaki írt a munkahelyi levelezésbe – vonakodva nyitom meg, biztos még valami utolsó feladat hazaindulás előtt. Nem az.

Hanem egy rendkívüli hír, furgon hajtott a tömegbe a Ramblán, Barcelona legforgalmasabb sétálóutcájában. Tucatnyi sérült, szól a szöveg, és a mellékelt képen ott az összetört furgon, körülötte némi rendetlenség. Szerencsére annyira nem néz ki durvának – gondolom magamban – sokkal rosszabb is lehetett volna. Inkább tűnik balesetnek, mint terrortámadásnak. A terrortámadás szót gyorsan el is hessegetem a gondolataimból, nem kell mindjárt pánikolni, ha valaki lehajt az útról. Amúgy is, terrortámadások máshol szoktak történni, nem tőlem 200 méterre.

©

Azért egy gyors utánajárást megér, meg is nyitom a nagyobb helyi lapokat. „Egy drogdíler hajtott menekülés közben a tömegbe“ – szólnak a szalagcímek. Na ugye, én meg már majdnem a legrosszabbra gondoltam. Aztán valaki küld egy videót a telefonomra, amelyen mozdulatlan testek tömegei hevernek vértócsákban a Rambla törmelékei között, emberek sikítanak és gépfegyveres rendőrök próbálják kontrollálni a szinte háborús helyzetet. Ekkor meghallom a rendőrségi helikoptereket a fejem felett. Terrortámadás.

Megtörtént! Megtámadtak! Veszély! – egymás után villanak fel a szavak az agyamban. A kollégákhoz is elért a hír, mindenki próbálja kideríteni, mi történhetett, mekkora a baj, elmúlt-e már a veszély. Kiszaladunk az erkélyre, alattunk egymás után száguldanak a mentőautók és tűzoltók a Rambla irányába, felettünk helikopter pásztázza az utcákat. A sokszor egymásnak ellentmondó hírekből lassan összeáll, hogy rengeteg a halálos áldozat, a támadók pedig még szabadon vannak. A főnökünk ekkor bejelenti, hogy senki ne menjen haza, aki az érintett kerületekben lakik, ha kell, a cég biztosít szállást. Végül egymást szállásoljuk el.

Körülbelül két óra telik el, mire beindulnak az üzenetek. Az életjelek iránt érdeklődők és a kamuhírek nagyjából fele-fele arányban özönlenek, szünet nélkül berreg a telefonom. Az irodából elindulva azt hittem, teljes pánikhangulat fogad majd az utcán, de nem. Igaz, páran összeroskadva ülnek az út szélén, de a turisták nagy része úgy mászkál, mintha nem is tudna semmiről. Lehet, hogy nem is tud. A támadás helyszínétől csupán pársaroknyira visz az utam, de az élet majdhogynem zavartalanul folyik.

©

A terroristák még szabadlábon vannak, én pedig mérlegelem, hogy a környékemen vajon biztonságos-e lemenni az utcára. Úgy érzem magam, mint egy filmben, amelyben – ha kimerészkedem a lakásomból – én csak rossz szerepet kaphatok. Azért egy sörért csak leugrom, muszáj ennek a napnak a végére.

Mint később kiderült, a veszély valós volt, a támadók ismét lecsaptak – igaz jó pár kilométerrel arrébb.

Az itt élők többségét nem lepték meg különösebben az események. Évek óta gépfegyveres rendőrök járőröznek Barcelona utcáin – a London, Párizs, Berlin és Európa más nagyvárosai elleni támadások után a város, mondhatni, felkészült mentálisan. Noha Barcelonában közel sincsenek olyan etnikai-társadalmi feszültségek, mint az imént említett városokban, pusztán népszerűsége és központi szerepe miatt tudni lehetett, csak idő kérdése, és valami történni fog.

©

Emiatt aztán nem is a bosszútól izzó harag árasztotta el az utcákat, sokkal inkább egy olyasféle nyugodt szomorúság, mint amelyet akkor érez az ember, mikor egy hozzátartozója hosszú betegség után meghal. Ez a szomorúság ült annak a férfinak az arcán is, akivel még aznap este a konditeremben összeakadt a tekintetünk, majd sokatmondóan sóhajtottunk. Aki volt már konditeremben, az tudja, hogy tekintetek ott nem akadnak össze, de egy ilyen támadás azonnal összetartozást vált ki az emberekből – pedig láthatóan egyikünk sem itt született.

©

Összetartozás. A másnap délben tartott, több tízezres megemlékezés is elsősorban az összetartozás jegyében telt. Egyáltalán nem volt bosszútól izzó düh vagy lincshangulat a levegőben. Skandálták, hogy Visca Barcelona! (Éljen Barcelona), de az egyébként meglehetősen nacionalista Katalóniában egyedülálló módon szinte senkit sem lehetett nemzeti zászlóval látni. Ha valaki mégis elővett egyet, azt a többiek lehurrogták, hogy most nincs itt a politika ideje. A tömeggel együtt vonult számos muzulmán is – a legkisebb atrocitás sem érte őket. Ami történt, nekik sem fájt kevésbé.

Hátborzongató volt a Ramblán végigmenni. Egy nap sem telt el azóta, hogy emberi életek hunytak ki a lábam alatti mozaikon. Sokan sírtak a virágokból és plüssjátékokból rögtönzött emlékhelyeknél. Mások az állig felfegyverzett rendőrök kezét rázták és köszönték nekik helytállásukat.

©

Másnap estére az élet teljesen visszatért a megszokott kerékvágásba – a Ramblát és környékét ismét elárasztották a turisták, a helyiek pedig belevetették magukat a péntek éjszakába. Ahogy azt egy, a tömegben mellettem álló srác mondta: „Ha miattuk bármiben megváltoztatom az életem, akkor a terroristák elérik a céljukat“.

a szerző Barcelonában élő újságíró, fotós

hvg.hu Világ

Terrortámadás Barcelonában és Cambrilsban: több támadóval végeztek a rendőrök - percről percre

Csütörtökön délután egy furgon belehajtott a tömegbe Barcelona legzsúfoltabb sétálóutcáján, a La Ramblán. Terrortámadás történt, tizennégy ember meghalt, a több mint száz sérült között egy magyar is van, de már nem szorul kezelésre. Csütörtök éjjel Cambrils tengerparti üdülővárosban is volt egy gázolásos merénylet, amelyben heten sérültek meg, az öt támadót pedig a rendőrök lelőtték. A rendőrség eddig négy embert fogott el a szerinte összefüggő merényletekkel kapcsolatban, amelyek elkövetését az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta.