Keresztes Imre
Keresztes Imre
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bár az ellenfelek együttműködése nem új keletű, a CIA-s kiszivárogtatás mögött Irán-ellenes propaganda is állhat.

Miközben az Iszlám Állam (IS) súlyos vereségeket szenvedett Irakban és Szíriában, a régebb óta létező al-Káida a Nyugat eddigi legköltségesebb terrorellenes hadjárata ellenére újjászületett. Míg az Oszama bin Laden által alapított terrorhálózat az USA-t ért 2001. szeptember 11-ei brutális támadása előtt csupán néhány ezer főt számlált, ma csak Szíriában harmincezer fegyverest tudhat maga mögött. Ezenkívül további ezreket Afganisztánban, Jemenben, Szomáliában és Észak-Afrikában – sejtjei összesen vagy hatvan országban léteznek. Szakértők általában két okra vezetik vissza az al-Káida megerősödését. Egyfelől az IS elleni harc elterelte a figyelmet róla, és viszonylag háborítatlanul építkezhetett, másfelől az újjáalakult vezetőség már létező helyi szélsőséges csoportokat terelt az ernyője alá. Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) szerint van egy harmadik magyarázat is: Irán hathatós segítsége.

Legalábbis a kémszolgálat által nemrég a titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott dokumentumok arra világítanak rá, hogy az al-Káida és Irán paktumot kötött a közös ellenség, az USA kárára. Ezeket az információkat – feljegyzések, levelezések és üzenetek formájában – a pakisztáni Abbottábádban abban a házban találták, ahol a bujkáló Bin Ladent egy amerikai kommandó 2011-ben likvidálta. Miután az al-Káidának oltalmat adó Talibán rezsimjét a 2001-es amerikai invázió megdöntötte, Bin Laden népes családja, a szervezet magas rangú vezetői és középkáderei is átszöktek a pakisztáni határon, de közülük több százan továbbmentek Iránba. A geopolitika pedig döntő szerepet játszott abban a látszólag bizarr iráni döntésben, hogy az iszlám szélsőségesen konzervatív, szaúdi vahabita ágából gyökerező és a síitákat eretneknek tartó al-Káidát befogadják.

Az iráni Forradalmi Gárda tagjai. Messze ér a kezük
©

A The Atlantic amerikai magazin a saját kutatása alapján is megerősítette, hogy az iráni Forradalmi Gárda elit egysége, az al-Kudsz foglalkozott a „vendégekkel”, de kezdetben azzal a megfontolással, hogy felajánlhatják őket az amerikaiaknak alku, netán kiegyezés keretében. Más kérdés, hogy az akkori Bush-kormányzat Iránt – Irak és Észak-Korea mellett – a gonosz tengelyének nevezte, és Washingtonnak esze ágában sem volt békülni. Ráadásul George W. Bush az Irak elleni inváziót készítve elő azzal vádolta Szaddám Huszein akkori iraki elnököt, hogy befogadta az al-Káidát, és tömegpusztító fegyvereket adott neki. A terrorszervezet iráni jelenlétének nyílt amerikai elismerése gyengítette volna az iraki háború utóbb teljesen alaptalannak bizonyult indoklását.

Az al-káidások viszont egyre több hullámban érkeztek Iránba, köztük például Bin Laden egyik fia, Hamza és a lefejezésekről elhíresült jordániai Abu Muszab al-Zarkavi, a terrorszervezet iraki szárnyának későbbi alapítója is. Az al-Kudsz ördögi tervet eszelt ki. A CIA szerint az al-Káida pénzt, segítséget, fegyvert és kiképzési lehetőségeket kapott, hogy cserébe iráni területről Szaúd-Arábiában lévő amerikai érdekeltségeket támadjon.

A viszony korántsem volt azonban felhőtlen. Bin Laden több családtagját teheráni házi őrizetben tartották, az al-káidások elvben nem használhattak mobiltelefont, és mozgásukat is korlátozták, mert Teherán nyilvánvalóan nem akarta nagydobra verni a jelenlétüket. De Zarkavi a társaival visszamehetett Bagdadba, ahol a 2003-as amerikai megszállás után megindították gerillaháborújukat. Hosszas huzavona után – sőt egy iráni diplomatának a pakisztáni Pesavárban 2008-ban történt túszejtésével is nyomást gyakorolva – végül 2010-ben Bin Laden családjának utolsó tagjai is távozhattak. Az al-Káida Iránban létrejött katonai tanácsának utolsó öt vezetőjét pedig 2015-ben Szíriába szállították, hogy csatlakozzanak az egy évvel korábban üstökösszerűen feltűnt és a kalifátust is kikiáltó IS elleni harchoz. Az al-Káidának égetően szüksége volt propagandagyőzelmekre a rá árnyékot vető IS-szel szemben.

Az al-Káidának nyújtott iráni segítséget Teherán cáfolja, Mohamed Dzsavad Zarif külügyminiszter pedig előhozakodott azzal a régi iráni állítással is, hogy a New York-i ikertornyokat is ledöntő 2001-es merénylet amerikai machináció volt, és ürügyként szolgált Afganisztán lerohanására. Mindenesetre tény, hogy Teherán elítélte a 16 évvel ezelőtti terrortámadást, és az al-Káidát mindig is terrorcsoportnak minősítette. Ugyanakkor az is igaz, hogy a CIA-akták nyilvánosságra hozatalának az időzítése szintén gyanút keltő. Mike Pompeo CIA-főnök egyike az Irán-ellenes héjáknak, akik – Donald Trump elnökkel egyetemben – felmondanák a Teheránnal kötött atomalkut. A washingtoni kongresszusnak pedig hamarosan döntenie kell az esetleges új amerikai szankciókról.

Amerika-ellenes tüntetők Kabulban. Újraéledő indulatok
©

Akárhogy is, az al-Káida és Irán kapcsolata 2001 előtt is létezett. Bin Laden egyik bizalmasa, a mauritániai Mahfúz ibn al-Valid 1995-ben Irakba utazott katonai segítséget kérni, amit azonban Szaddám elutasított. De Irán nyitottnak tűnt, és állítólag azt kínálta fel az al-Káida fegyvereseinek, hogy Teherán libanoni síita szövetségese, a Hezbollah Bekaa-völgyben lévő táboraiban fejleszthetik gyilkolóképességeiket. Például az amerikai megszállók ellen később Irakban hatékonyan használt, az utakon elhelyezett úgynevezett rögtönzött robbanóeszközök összeeszkábálását.

A most ismertetett CIA-dokumentumokban nincs utalás arra, hogy az al-Kádia végül elfogadta volna az ajánlatot, de a 2001-es merényletet kivizsgáló kétpárti kongresszusi bizottság jelentése azt tényként kezeli. Sőt Bin Laden még Szudánban, az 1990-es évek elején informális megállapodást kötött Iránnal az Izrael és az USA elleni akciók kapcsán. A bizottság szerint az al-Káida tagjai 2001 előtt iráni segítséggel könnyedén utazhattak Afganisztánból ki és vissza, az USA elleni terrormerénylet 19 géprablójából pedig 8 vagy 10 Iránban is járt.

Könnyen lehet, hogy Pompeo – aki a pletykák szerint a kirúgásra ítélt Rex Tillerson külügyminiszter utódja lehet – az Irán elleni ügyet készíti elő, és mindenáron bizonyítani akarja az al-Káida és Teherán szoros kapcsolatát. Hogy ez valójában mennyire igaz, nem tudni, de tény, hogy a jelek szerint megalapozottabb, mint Bush igyekezete a terrorhálózat Irakkal való összekapcsolására. És Irán fegyveres szunnita szervezeteknek nyújtott segítsége sem példátlan, a palesztin Hamász például a Hezbollahon keresztül sokáig részesült Teherán kegyéből.

KERESZTES IMRE