szerző:
Irházi János
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Politikai csatározásokkal és pénzlenyúlási manőverekkel indult Romániában a megemlékezés éve, Erdélynek a Román Királysághoz csatolásáról.

Románia 2018. december 1-jén – és előtte az egész esztendőben – Erdély Román Királysághoz csatolásának a százéves évfordulóját ünnepli. Ám erős központi irányítás hiányában az esemény politikai csatározások, pénzlenyúlási manőverek szintjére süllyed. A kormányfő alárendeltségébe tartozó, leváltásokkal és lemondásokkal küszködő Centenáriumi Főosztály képtelen megfelelni feladatának. Ezért a megyei, városi, községi tanácsok (önkormányzatok), valamint a politikusok egymásra licitálva jelentenek be olyan rendezvényeket, amelyekben egyvalami közös: a pénz nem számít.

Daniel Tudorache, Bukarest I. kerületének polgármestere például azt javasolta, hogy a centenárium alkalmából minden romániai város és község kössön testvértelepülési egyezményt a Moldovai Köztársaságban. Ők a fővárost, Chisinaut választották, és azonnal megszavaztak egymillió euró támogatást újdonsült testvéreiknek. Az V. kerület irányítója – az a román főváros legszegényebb része – bejelentette, hogy a bukaresti Parlamenti Palota előcsarnokában, új Guinness-rekordot megcélozva 220 négyzetméteres legóinstallációt raknak ki a román történelem 25 eseményéről. A centenáriumra kiutalt kétmillió euróból a kerületnek futja még iskolaépületekre festendő „történelmi graffitikre”, szobrokra, szórólapokra, és végül a Marriott Szálló előtt felállítandó, a „dák polgárt” ábrázoló szoborra. Gabriela Firea bukaresti főpolgármester sem adja alább: több millió eurót szán szobrokra, fesztiválokra és egy 400 személyt megelevenítő virtuális panteonra.

Katonai dísszemle az tavalyi évfordulón. Összevissza felkészülés
©

Az ellenzéki liberálisok (PNL) is beszálltak az ötletbörzébe. Képviselőjük, Marilen Pirtea azt követeli a kormánytól, hogy finanszírozza mind a 3,6 millió romániai diák történelmi látogatását Gyulafehérvárra, az egyesülés városába. Vélhetően elfelejtette elosztani a diákok számát az év napjaival, mert akkor rájött volna, hogy minden egyes napon csaknem tízezer tanulót kellene fogadnia a városnak.

Jellemző példa „az egyesülés politikai városának” titulált Aradra tervezett emlékmű. A projektet elnyerő Florin Codre udvari képzőművész 2012-ben 2,2 millió eurót zsebelt be a kulturális tárcától az egyszerű fonódó elemeket tartalmazó oszlop kivitelezésére. Aztán a profitmaximalizálás jegyében Kínában faragtatta meg a tömböket, majd a szaktárcától még a hazaszállításra is kiperelt pénzt.

Gondban van Gyulafehérvár is, mert az oda tervezett emlékműre egy fityinget sem kapott a beígért központi támogatásból, a becsületet mentendő szeptemberben gyors kötvénykibocsátással kapartak össze 21,7 millió eurót, amiből szánnak egyéb szükséges fejlesztésekre, restaurálásokra is. Aztán végül novemberben a bukaresti képviselőház is megemberelte magát, és megszavazott további négymillió eurót az évfordulós költségekre.

A kormányt az ellenzéki jobboldali pártok persze támadják a centenáriumi megemlékezések szervezetlensége miatt. A kiszivárgott információk szerint 2018-ban az állami büdzsét 70–100 millió euró közötti összeggel terheli az ünnepségsorozat. Az viszont megbecsülhetetlen, hogy az országos örömhöz legalább egy folklórműsorral hozzájáruló falvak összesen még hány százmillió euró közpénzt tapsolnak el.

A legolcsóbb tétel minden bizonnyal a kitüntetések osztogatása lesz, de a politika ebbe is beletenyerelt. Megfejthetetlen módon a kormánykoalíció májusban megszavazta az ellenzéki PNL által benyújtott törvénytervezetet, amelynek alapján a liberálisok volt vezetője, Klaus Iohannis államfő kétféle centenáriumi kitüntetést adományozhat az általa kiválasztott személyeknek. Ősszel leesett azonban a tantusz a kormánykoalíciónál, és módosították a törvényt: a plecsniket természetesen Iohannis adja át, a névsort azonban a szenátus és a képviselőház elnöke, valamint a kormányfő állítja össze.A román törvényhozás Centenáriumi Románia kitüntetést adományoz azon államok parlamentjeinek, intézményeinek, amelyek annak idején támogatták Erdély elcsatolását, majd később az EU- és a NATO-csatlakozást. Vagyis Bukarest kitünteti az első világháborúban vele szemben állt Németországot, Ausztriát, valamint a baráti Oroszországot, illetve az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát.

Ami pedig Magyarországot illeti, a szélsőségektől mentes román történészek, elemzők félnek, hogy a centenáriumi év kudarcai vehemens magyarellenességbe csapnak át. És hogy kevesen gondolkodnak úgy, mint Lucian Boia történész, aki azt mondta: „A magyarok nagyon sokat veszítettek az első világháború, illetve Trianon után. Mit akarunk, örüljenek? Persze hogy nem örülnek, de ezt meg kell értenünk, és keresni kell a felek közeledésének útját.”

IRHÁZI JÁNOS / ARAD

A cikk a HVG 2017 karácsonyi dupla számában jelent meg.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!