Németh András
Németh András

Vlagyimir Putyin hivatalban lévő államfő a március 18-ai oroszországi elnökválasztás egyedüli esélyese. Bár az 1999 óta miniszterelnökként, vagy államfőként folyamatosan hatalomban lévő politikus valóban toronymagasan vezeti a népszerűségi listát, a biztosra vehető győzelemhez az is kellett, hogy egyetlen valódi ellenfelét, Alekszej Navalnij ellenzéki bloggert ne engedjék indulni.

Putyin örök?
Akár lefutottnak is tekinthető a március 18-i oroszországi elnökválasztás, hiszen aligha kétséges Vlagyimir Putyin győzelme. Ám mégis érdemes figyelni az eseményeket: a Kreml korábban kezdte, és tovább jutott a Magyarországnál az illiberális demokrácia megteremtésében. Ilyen egy választás, ha egy kézben van a politikai hatalom, a média, a gazdaság, és az igazságszolgáltatás.
Friss cikkek a témában
A jelöltek
 
A Központi Választási Bizottság nyolc jelölt indulását hagyta jóvá, köztük hárman – Pavel Grugyinyin, Szergej Baburin és Makszim Szurajkin – különféle kommunista irányultságú párt jelöltjeként pályáznak. Grugyinyin a putyini rendszer megbízható kádere – a milliárdos vagyont gyűjtött kolhozvezér korábban Putyin közeli szövetségese volt – míg Szurajkint a kommunista pártból kiszakadt új, de komoly befolyással nem rendelkező „Oroszország Kommunistái” nevű tömörülés jelölte, s a Baburin mögött álló Össznépi Szövetség sem élvez komoly támogatást. A választáson indul a se nem liberális, sem pedig demokrata Orosz Liberális-demokrata Párt alapítója, Vlagyimir Zsirinovszkij is, akinek pártja arról híres, hogy a parlamentben komoly szavazáson sohasem voksolt Putyinék akarata ellen. Az ezúttal független jelöltként részt vevő Putyin mellett három többé-kevésbé liberális politikus is indul: a Jabloko párt az ismert közgazdászt Grigorij Javlinszkijt indítja, ám a politikus esélyeit rontja, hogy a Jabloko az utóbbi években az állami média lejárató kampányainak egyik fő célpontja volt, így támogatottsága igencsak korlátozott. Borisz Tyitov – Grugyinyinhoz hasonlóan a putyini rendszer része– az üzletember az államfő barátjának számít, s legfeljebb néhány tizedszázaléknyi voksra számíthat.
©
Megoszlanak a vélemények az ismert celeb, Kszenyija Szobcsak indulásáról. Míg támogatói azt állítják, az egykori tévés sztár valóban Putyin ellenfele, a politikai elemzők többsége úgy véli, a Putyin mentorának számító egykori leningrádi polgármester Anatolij Szobcsak lánya a Kreml jóváhagyásával indul, s azért szállt be a kampányba, hogy a sok unalmas jelölt mellett legyen egy érdekes, a részvételi arányt talán növelő induló is.
©
 
A kizárt jelölt
 
Alekszej Navalnij, a korrupció ellen harcoló blogger nem indulhatott a választáson, mivel többször is felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték állítólagos gazdasági bűncselekmények miatt. Navalnij szerint a vádak mögött politikai indítékok állnak, a hatalom el akarja kerülni, hogy Putyinnak valódi vetélytárssal kelljen megküzdenie. Navalnij magát nacionalistának és demokratának tartja, s miközben helyeselte az Ukrajnához tartozó Krím megszállását, több videóban leplezte le az orosz elit korruptságát. Videót készített Dmitrij Medvegyev miniszterelnök eltitkolt vagyonáról, s legutóbbi azzal keltett feltűnést, hogy korrupcióval vádolta Szergej Prihodko miniszterelnök-helyettest, akit több napig látott vendégül luxushajóján Oleg Gyeripaszka orosz milliárdos. Navalnij egyszer már bizonyított, a 2013-as moszkvai polgármester-választáson teljes politikai és médiaellenszélben kapott 28 százalékot. Az összeesküvés-elméletekben hívők szerint Navalnij is a rendszer része: olyan dokumentumokhoz jutott hozzá, amelyeket „halandók” aligha szerezhettek volna meg. Többen Medvegyev ellenfeleit, többek között Igor Szecsint, Putyin egyik fő tanácsadóját sejtik a blogger mögött.
Az eszközök
 
A putyini rezsim széles eszköztárat alkalmaz a hatalom számára veszélyes erők semlegesítésére. A parlamentben jelen lévő pártok mindegyike része a rendszernek, valódi ellenzékiek csak elvétve kerülnek be a törvényhozásba. A hatalom ugyanis skrupulusok nélkül alkalmazza a kompromatokat – az a lejárató kampányokat – s akiket ez nem riaszt el, azok közül sokan már nincsenek az élők sorában. Legutóbb, 2015-ben, Borisz Nyemcovot ölték meg, de előtte is már többen fizettek az életükkel az ellenzékiségükért. A közmédiumok teljes egészében a hatalmat szolgálják, s a kereskedelmi televíziók és rádiók nagy része is Kreml párti. Az ellenzékinek tartott médiumok jó része is kordában van tartva, az Eho Moszkvi nevű rádió többségi tulajdonosa például a Gzprom állami energiaholding médiavállalata. Az orosz parlament már a magyarnál korábban meghozta a civil szerveteket ellehetetlenítő törvényeit: a külföldi pénzt elfogadó NGO-kat külföldi ügynökként jegyezték be, s már van olyan törvény is, amellyel törvényesen be lehet zárni azokat a szervezeteket, amelyek a hatalom szerint az állam érdekei ellen dolgoznak. Oroszországban viszont már a bíróságok is kezes bárányként működnek, a napokban közzétett statisztikák szerint az ügyek 0,3 százalékában születnek felmentő ítéletek, tehát akit a hatalomhoz közel álló ügyészek bíróság elé juttatnak, már rács mögött érezhetik magukat.

A tét
 
A 2012-es elnökválasztáson Putyin már az első fordulóban győzött: a hivatalos adatok szerint a választójoggal rendelkezők 65 százaléka járult az urnákhoz, s Putyin 63,6 százalékot kapott. Az ellenzéki politikusok és a független szakértők szerint az eredményeket kozmetikázták: a valóságosnál nagyobb részvételi arányt hoztak ki. A voksolás után – csakúgy, mint a korábbi parlamenti választás után – ellenzéki tüntetéseken követelték a csalások elismerését és Putyin távozását.
A cél állítólag most az, hogy Putyin még nagyobb részvételi arány mellett még nagyobb arányban győzzön. A voksolást ezért március 18-ára, a Krím Oroszországhoz való 2014-es „visszatérésének” évfordulójára időzítették, hogy ezzel is növeljék a „hálás közönség” szavazási kedvét. E mellett több térségben helyi szavazást is rendeznek a térségbeli fejlesztési tervekről.

Biztos, ami biztos, az oroszországi civilszervezeteket sújtó törvénnyel annyira megfélemlítették a nem hatalompárti szervezeteket, hogy az egyetlen független közvélemény-kutató cég, a Levada Központ inkább nem teszi közzé a várható részvételi aránnyal kapcsolatos mérési eredményeit. Az utolsó elérhető adatok szerint a voksolási hajlandóság igencsak alacsony, a Levada szerint legfeljebb ötven százalék körüli. Így valószínűleg ismét lesz munkája a mozgó urnás brigádoknak: az utóbbi választások alkalmával az otthon szavazók voksolását lehetővé tévő bizottsági tagok csodás mennyiségű voksot gyűjtöttek be. Orosz lapjelentések szerint már most folyik a komoly meggyőzési munka: az állami hivatalok dolgozóit gyakorlatilag kötelezték a voksolásra, a vidéki vársokban pedig különféle kérdőívek kitöltésével próbálják megtudni, ki az, aki biztos szavazó, s ki az, akit még noszogatni kell majd. A Levada-adatok hiányában az állami közvélemény-kutatók már arról írnak, hogy a választók 81 százaléka kíván részt venni a voksolásban. A VCIOM-intézet Putyinnak 70 százalékot ígér, a második helyen álló Grugyinyin 7-8 százalékra számíthat.
©
 
A választás után
 
Az előre lefutottnak tűnő voksolás után válik igazán érdekessé az oroszországi helyzet. Az egyik kérdés az, hogy az aktív bojkottot hirdető Navalnij a voksolás után képes lesz-e tömegeket az utcára vinni. Az utóbbi hónapokban a blogger több tüntetést szervezett, s miközben a rendőrök száz számra vitték el az embereket, Moszkvában és Szentpéterváron tízezrek vonultak fel.

A másik kérdés, hogy a 2018-ban kezdődő hatéves ciklus után a most 65 éves Putyin ismét indulni akar-e, vagy a mostani ciklust arra használja-e fel, hogy megteremtse a nyugodt és sikeres hatalomátadás feltételeit.  A hatalom átadására már volt példa: Putyin 1999-ben előbb a miniszterelnöki, majd az államfői posztot kapta meg Borisz Jelcintől, cserébe nem bántotta az országot uraló „Család” tagjait. Persze azok kivételével, akik azt hitték, Putyint is képesek lesznek majd irányítani: többek között a Londonig zavart Borisz Berezovszkij, vagy az évekre börtönbe zárt Mihail Hodorkovszkij ismerte meg a Kreml új urának hatalomgyakorlási eszközeit.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!