szerző:
Nagy Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Paul Ryan képviselőházi elnök kapitulációja azt jelenti, hogy a párt hozzáköti a sorsát az elnökhöz a novemberi kongresszusi választás előtt.

Paul Ryan, a washingtoni képviselőház elnöke, a republikánusok legmagasabb rangú választott politikusa előre megírta a beszédét 2016. november 8-ára, az elnökválasztás estéjére, amikor kihirdetik az eredményt. Ebben az értesülések szerint sportszerűen gratulált a győztes demokrata Hillary Clintonnak, kemény ellenzéki politizálást ígért, és zsákutcának minősítette a republikánusok vesztes kampányát, amit az országot megosztó, populista Donald Trump folytatott. Aztán amikor a közvélemény-kutatásokra és minden várakozásra rácáfolva – állítólag önmagát is meglepve – Trump nyert, Ryan összehajtotta és zsebre tette a papírját, nagyot nyelt, és beállt a pártjának a Fehér Házat megszerző New York-i milliárdos mögé.

Most pedig hasonló fegyelmezettséggel közölte, hogy a novemberi kongresszusi választáson már nem indul, és mandátuma lejártával, 2019 januárjában a házelnöki tisztséget is átadja. Az amerikai alkotmányban az elnök és az alelnök utáni legmagasabb pozíció betöltője ritkán távozik röpke négy év után önszántából. A politikában fiatalnak számító, 48 éves – ennek ellenére 2012-ben már Mitt Romney alelnökjelöltjeként is szerepelt – Ryan indoka emberileg érthető. Minél több időt szeretne tölteni a három tizenéves gyerekével, megunta már, hogy hétvégi apa legyen. És örökre beleégett, hogy ő is csupán 16 éves volt, amikor hazatérve rátalált a szívrohamban elhunyt apjára, ami hozzájárult ahhoz, hogy az egészségére vigyázó fitneszfanatikus legyen.

PAul Ryan és Donald Trump. Utána a vízözön
©

Ez azonban a politikus bírálói szerint csupán színes máz azon a szürke tényen, hogy Ryan bedobta a törülközőt. Sokak szemében ugyanis ő személyesíti meg azt a fausti alkut, amit a republikánusok megkötöttek Trumppal, aki kívülről érkezve elfoglalta a pártot, az előválasztások során egyesével levadászta a pártelit jelöltjeit, majd a globalizáció és a gazdasági válság veszteseinek dühét kihasználva bemasírozott a Fehér Házba. Ryan volt az, aki nem fukarkodott a bírálatokkal. Rasszizmusnak minősítette, amikor Trump a mexikói származása miatt támadott egy peres ügyében eljáró bírót. A családi értékek őreként pedig egy konferenciabeszélgetésben azt mondta, soha nem fogja megvédeni Trumpot, amikor az azóta is újabb szexbotrányokba keveredett milliárdos egy kiszivárgott felvételen az önhitt macsó durvaságával beszélt a nőkről, akiket „a puncijuknál ragadhat meg”, csak azért, mert híres és megteheti.

2016 nyarán csaknem egy hónapba telt, mire Ryan fogcsikorgatva kiállt Trump elnökjelöltsége mellett, amit a Fehér Ház haragtartásáról híres ura soha nem felejtett el neki. Trump győzelme azonban mindent megváltoztatott, másnap Ryan már a Clinton fölött aratott győzelmet „az élete során látott legelképesztőbb politikai diadalnak” minősítette. És ezzel kezdetét vette a republikánusok, és személyesen a házelnök lassú önfeladása, ami mostanra oda vezetett, amit Ryan távozása világossá tesz: nem a párt idomította magához Trumpot, hanem a párt Trumpé lett. A milliárdost jöttment populistának tartó pártelit pedig kénytelen beállni a sorba, mert a közvélemény-kutatások szerint a regisztrált republikánusok négyötöde támogatja az elnököt, dacára a botrányoknak, a követhetetlen bel- és külpolitikai kanyaroknak, a Twitter-üzeneteiből ömlő zagyvaságnak, az amerikaiak többségét – és a külvilágot – elképesztő narcisztikus viselkedésének.

Ez egyben azt is jelenti, hogy kiürült az az ideológiai építmény, amit a Ronald Reagan által vezényelt konzervatív forradalom húzott fel az 1980-as években, és előbb az 1996-ban Bob Dole alelnökjelöltjeként sikertelenül próbálkozó Jack Kemp, majd a tanítványának számító Ryan próbált korszerűsíteni. A fiskális fegyelmet hirdető Ryan a szociális kiadásokat fogta volna vissza az egyéni felelősségvállalás szerepének erősítésével. A szegények egészségügyi ellátását finanszírozó Medicaid és az idősekről gondoskodó Medicare költségének beláthatatlan növekedését korlátozó javaslatát a republikánusok imádták, a demokraták és az ország nagy része gyűlölte. A Ryan képviselte hagyományos konzervatív szárny az adócsökkentés és a szabadkereskedelem híve, s nem tekinti deportálandó ellenségnek a bevándorlókat.

©

Ryan 2017 végére elérte fő célját, az 1986-os reagani reform óta legnagyobb adószerkezeti átalakítást, ám ennek ő és a republikánusok is bőven megfizették az árát. Trump felmondta a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevű szabadkereskedelmi megállapodást – bár most mintha vissza akarna sasszézni –, sorban hozza a protekcionista intézkedéseket, és kereskedelmi háborúval fenyegeti Kínát. A bevándorlók ellen rasszista felhangú kampányt indított, a mexikói határra falat építene, és a demokratáktól a republikánusokhoz átállt kékgalléros szavazótábor megtartása érdekében sérthetetlennek nyilvánította a Medicare, a Medicaid és az állami nyugdíjrendszer kiadásait. Ennek, az adócsökkentésnek és a katonai kiadások növelésének köszönhetően pedig rövidesen újra beköszönthet az ezermilliárdos költségvetési hiány korszaka, az államadósság ezzel járó meredek növekedésével együtt.

A Trump előtti kapituláció azt jelenti, hogy a párt hozzáköti a sorsát az elnökhöz a novemberi kongresszusi választás előtt. Törvényhozási sikert az adóreformon kívül nem sokat tudnak felmutatni, noha rendkívüli hatalmat élveznek. Nemcsak a Fehér Ház, a szenátus és a képviselőház van a birtokukban, de Neil Gorsuch kinevezésével az alkotmánybírósági szerepet betöltő legfelső bíróságban is visszaállt a konzervatív többség, s az egyes államok törvényhozásainak és kormányzói hivatalainak zöme is a republikánusok kezén van.

A jelenleg éppen a személyes ügyvédjénél, Michael Cohennél tartott FBI-házkutatás miatt dühöngő, a minisztereit és fehér házi munkatársait ötletszerűnek tűnő módon cserélgető Trump országos népszerűsége csak a jobb napokon 40 százalék. És Ryannal együtt már 39 republikánus képviselő jelezte, hogy nem indul novemberben a mandátuma megújításáért, vagy más posztra pályázik. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai szerint az elnöki mandátum félidejénél tartott kongresszusi választáson a Fehér Házat uraló párt átlagosan 23 mandátumot veszít. A demokratáknak pontosan ennyit kell elnyerniük, hogy átvegyék a hatalmat a képviselőházban, és a szenátusban ugyanehhez kettővel kell növelniük a frakciójukat, amit szintén nem tartanak lehetetlennek. Akkor pedig törvényhozási béklyót rakhatnak Trumpra – nem is beszélve egy alkotmányos vádemelési eljárás megindításáról –, amit az elnök alighanem az eddiginél is zabolátlanabb Twitter-rohammal és kiszámíthatatlanabb viselkedéssel fogadhat.

Kígyót, békát

Donald Trump visszaeső hazudozó, aki nem tiszteli az amerikai értékeket, a nőket „húsnak” tekinti, s erkölcsileg nem alkalmas elnöknek – így jellemezte a Fehér Ház urát az ABC News hírműsornak adott interjújában James Comey, az FBI volt igazgatója. A televíziós megjelenés része annak a sajtóturnénak, amellyel Comey az Egy magasabb szintű hűség című könyvét reklámozza, amelyben három elnök – George W. Bush, Barack Obama és Trump – alatti pályafutásának emlékeit idézi fel.

A több mint háromszáz oldalas visszaemlékezésből természetesen mindenki azokra a részekre figyel, amelyekben a Trump által tavaly májusban kirúgott Comey az elnökkel való viszonyáról, illetve a 2016-os elnökválasztási kampányban játszott szerepéről ír. Ez utóbbiban először a republikánusok dühét vívta ki azzal, hogy nem javasolta a vádemelést Hillary Clinton e-mail-botrányának ügyében. Majd a demokraták azzal vádolták, hogy szerepe volt a választás eldöntésében, amikor 11 nappal a voksolás előtt közölte, újabb információk alapján mégis vizsgálják Clinton ügyét. Comey most azt állítja, erre azért volt szükség, mert biztosnak tűnt, hogy a demokrata jelölt nyer, és az FBI rossz színben tűnt volna föl, ha elhallgatja az új fejleményt.

Comey Trumpról azt írja és mondja, hogy 2017 februárjában maffiafőnökökre emlékeztető módon kérte őt hűségre. Amikor pedig az FBI-igazgató arról tájékoztatta, hogy egy hozzájuk eljuttatott dosszié szerint az oroszoknak felvételük van arról, miszerint 2013-ban egy moszkvai hotelszobában pisiszexet kér két prostituálttól, az elnök leginkább amiatt aggódott, hogy a felesége, Melanie akár egyszázaléknyi hitelt is ad a hírnek. Amiről Trump állította, már csak azért is hazugság, mert ő nem szorul rá prostik szolgálataira, és közismerten fóbiája van minden fertőzéstől. Az elnök dühödten fogadta Comey könyvét, illetve interjúját, és Twitter-üzeneteiben hazug takonygombócnak minősítette az FBI-igazgatót, akinek szerinte börtönben lenne a helye. Mások azt róják fel Comeynak, hogy a személyeskedést is tartalmazó állításaival kilépett abból a maga ápolta szerepből, hogy az FBI aktuális vagy volt igazgatójának pártatlannak kell lennie.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!