Túl sok ország kerülgeti a klímavédelmet, mint a forró kását

Faragó Tibor

5 perc

2020.01.08. 16:00

Továbbra is kevés, amit a világ országai tesznek az eddigiek­nél hatékonyabb kibocsátáscsökkentésért, pedig a veszélyes folyamat megállítása, de legalábbis lassítása létfontosságú.

Az ENSZ-főtitkár azt kérte a szeptember végi New York-i klímacsúcs résztvevőitől, hogy nyilatkozzanak, vállalják-e a dekarbonizációt 2050-ig és addig is a kibocsátások jelentős csökkentését (a magyar kormány az uniós vállalásokhoz nem csatlakozik, de Áder János a klímacsúcs után azt mondta, nem ment üres kézzel). Ez hozzájárulna a 2015. évi Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez, miszerint: mihamarabb véget kell vetni az éghajlati rendszerre ható, emberi tevékenységekből eredő légköri kibocsátások növekedésének, majd csak annyi kerülhessen azokból a légkörbe, amennyinek a megkötése is biztosítható. Ezáltal kell elérni, hogy a globális felszíni átlaghőmérséklet emelkedése – a súlyos következmények elkerülése érdekében – jóval két fok alatt maradjon, de lehetőleg a másfél fokot se haladja meg.

A csúcstalálkozón - melyre a nyilvánosság figyelmét leginkább a 16 éves svéd aktivista, Greta Thunberg fellépése irányította - tett bejelentéseket ahhoz képest lehet megítélni, miként erősödött a tudományos bizonyosság e veszélyes folyamatról és mi történt vagy nem eddig ennek megfékezésére.

Tudomány és politika

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület első értékelését 1990-ben tették közzé. Eszerint további kutatásokra van szükség az éghajlati rendszer, az ok-okozati összefüggések pontosabb megértéséhez, de már az addigi megfigyelési adatok és modellszámítások alapján is, e téren a gyors változásokért növekvő mértékben mi magunk felelünk. Ennek nyomán határozott úgy az ENSZ-közgyűlés, hogy ki kell dolgozni egy nemzetközi éghajlatvédelmi egyezményt.