Csizmadia Ervin: Miért tudjuk, hogy mi volt 2006-ban, és miért nem, mi volt 2005-ben?

Szokták mondani, hogy az átlagpolgári emlékezet meglehetősen rövid, és nagyjából arra sem emlékszünk mi volt két héttel ezelőtt, nemhogy arra, mi volt két éve (öt, tíz, húsz évről nem is beszélve). Meglehet, hogy ez így van, de azért vannak kivételek. 2006-ra például még az is emlékszik, aki egyébként semmi másra. Merthogy 2006-ban hangzott el, illetve került nyilvánosságra az őszödi beszéd. S még ha hajlamosak lennénk is időnként megfeledkezni róla, évente legalább kétszer emlékeztetnek rá. Egyszer amikor elhangzott (május); egyszer, amikor a rádióban lejátszották (szeptember).

Most is így volt ez. Májusban, a beszéd elhangzásának 15. évfordulóján minden hírt háttérbe szorított az őszödi beszéd, illetve az, hogy elmondója „még mindig itt van a magyar politikában”. A kormányoldal lényegében ezt az egy következtetést vonta le a beszédből, miközben az ellenzéki pártok és az ellenzéki érzelmű egyéb megszólalók természetesen arról beszéltek, hogy 15 évvel az események után „jó lenne végre már ejteni ezt a témát”.

Nem kétséges, hogy a témával kapcsolatban mindenki elmondta már a véleményét. Az álláspontok közelítésében reménykedni értelmetlen. S nekem sincs olyan szándékom, hogy valamiféle hidat verjek két kibékíthetetlen értelmezés közé. Amit a témáról lehetett, megírtam itt – és itt:

Sokakkal ellenétben én sem azt nem mondtam, hogy Gyurcsánynak le kellett volna mondania: sem azt, hogy semmit sem kellett volna tennie. De ez a hajó elment, Őszöd valószínűleg most már örökre velünk marad.