Nincs esélyük az akkugyári népszavazásoknak, amíg Orbán nem biztos abban, hogy győzne

Nagy szerencséje Orbán Viktornak, hogy Brüsszelben nem tudnak magyarul. Különben rég kiszúrták volna, hogy a lényegében rendeleti úton kormányzó Orbán-kabinet azzal is rombolja a jogállamiságot, hogy a hozzá lojális tagokkal feltöltött nemzeti és a helyi választási bizottságok olyan érvekkel dobják vissza a civil és ellenzéki népszavazási kezdeményezéseket, hogy azok nyelvtani szempontból nem felelnek meg a referendumok követelményének.

A napokban például a győri választási bizottság alakult át nyelvművelő önképző csoporttá, s bocsátkozott hosszas fejtegetésekbe arról, miért is nem egyértelmű kérdés az, hogy „Akarja-e ön, hogy Győrben akkumulátorgyár létesüljön?”.

Az erre vonatkozó népszavazási kezdeményezést az asztalról lesöprő ítészek azt még gálánsan elnézték volna, hogy szerintük már a „létesül” szó sem egyértelmű, ám a „Győrben” helymegjelölést annyira pongyola megfogalmazásnak találták, ami összezavarhatná a választópolgárok fejét.

És akkor még nagyvonalúak is voltak, hiszen az „akkumulátorgyár” szó problematikájával (egyáltalán mi az az akkumulátor?, csak az autóba való, vagy már a mobiltelefon aksija is ideértendő?) nem is foglalkoztak.

A győri döntéssel szinte egy időben a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) is nyakatekert fejtegetéssel utasította el az LMP országos népszavazási kezdeményezését, amely azt a törvényi előfeltételt támasztotta volna az akkumulátorgyári beruházások elé, hogy ilyenekre ott legyen lehetőség, ahol ehhez a lakosság hozzájárul.