Még pár napig kell tartania az újévi fogadalmát annak, aki a legkitartóbbak közé akar tartozni

Az újévi fogadalom az, amit az ember nagyon lelkes módon komolyan gondol január elsején, aztán legkésőbb a hónap végére elfelejt, de sokan már tizedikére is – tartja magát a hiedelem. És ebből tényleg van, amit saját megfigyeléseinkkel sokan igazolhatunk is. Én például lelkes hobbitriatlonosként már tizenvalahány éve visszatérő vendég vagyok az uszodában, és minden, de tényleg minden január első hetében azt veszem észre, hogy gyanúsan tele van a medence, miközben a szokásosnál több olyan ember téblábol az öltözőben, aki láthatóan most ismerkedik azzal, merre kell eljutni a szekrényektől a vízig. Aztán január huszadika környékére kiürülnek a sávok, és maradunk pár kivétellel azok, akik addig is voltunk.

De tényleg így van ez, vagy csak megzavar az előítéletesség, és azért hiszem ezt, mert ezt akarom látni? Szerencsére tudományos kutatások is készültek a témában, pont azért, hogy a személyes megfigyelés problémáit kiszűrjék. Az egyik legtöbbet idézett ezek közül John Norcross stanfordi professzoré, aki úgy számolt: január első két hete után a fogadalmat tévők 71 százaléka tart még ki, január végére már csak 64, és fél év után adja fel az emberek több, mint fele. Sajnos ezzel a kutatással van egy baj: már több, mint húsz éve készült, és azóta megváltoztak a szokások is. Az újabban készültek közül a legnagyobb mintás, reprezentatív felmérés alapján készült, szóval nem csak egy „kattints ide, aztán lesz valami” jellegű a YouGovnak az a kutatása, amely szerint

az első héten a megkérdezettek majdnem negyede adja fel, januárban pedig az összes fogadalmat tévőnek már a kétharmada.