HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kritikus médiahasználat oktatása legalább olyan fontos a közösségi média celebjeinek előretörése idején, mint az elvárható viselkedési formák világos megfogalmazása és betartatása.

Amikor 2017 legvégén Logan Paul kitette soron következő videóját a 15 millió rajongó által követett YouTube-csatornájára, még ha elhangzott is a szájából a történelmi jelző, talán maga sem gondolta, hogy 15 perces műsorával mekkora lavinát indít el. A felvételt a 22 éves amerikai videoblogger az öngyilkosok erdejeként emlegetett japán Aokigaharában készítette, ahol egy öngyilkos holttestére bukkant. Miközben idióta sapkájában a helyzethez nem illő poénokat durrogtatott, a kamera többször is végigpásztázott az élettelen testen.

A felvétel publikálása után Logan Paul villámgyorsan az internet aktuális közellenségévé vált, hozzászólók ezrei vonták felelősségre érzéketlensége, bunkósága miatt. A ziccert nem hagyta ki a másik – korábban rasszista beszólásaival hasonló közfelháborodást kiváltó, de tartalmaival azóta is tízmilliókat vonzó – sztárvlogger, PewDiePie sem, aki a videójában kárörvendően parodizálta kollégáját.

Logan Paul közzétett ugyan egy bocsánatkérő videót, de a történteket már nem lehetett semmissé tenni. Az incidensre válaszul a YouTube kizárta feltörekvő sztárját vloggerei hirdetési elitklubjából, és azt ígérte: a jövőben megnehezíti azok helyzetét, akik extrém tartalmakkal szeretnének pénzt keresni a platformon.

Minden működik magától?

Az elgondolás, miszerint az ügy gyors lefolyása kiváló példája az online közösségi platformok önszabályozó-öngyógyító mechanizmusának, amely során a netezők kikényszerítik a renitensek megbüntetését, több szempontból sem állja meg a helyét.

Egyrészt sokan még most is amiatt bírálják a YouTube-ot, hogy problémás videóját Paul Logan nemcsak kontroll nélkül kitehette a platformra, hanem a felvétel egészen addig kint is maradt, amíg Paul a felháborodás hatására le nem törölte. Sőt a videót maga a YouTube is ajánlotta a főoldalán, felhasználók millióihoz juttatva el. Vagy egy másik példa: miközben a cikk megírásához Paul bocsánatkérését néztem, a videó kifutása után elindult annak a fent említett PewDiePie-nak a vlogja, akit a videomegosztó korábban szintén kizárt a hirdetési Paradicsomból. Vagyis a platform továbbra is látogatók tömegét viszi annak az embernek a videóira, akitől a viselkedése miatt korábban üzleti szinten elhatárolódott.

Hogy ez megtörténik, annak valószínűleg az lehet az oka, hogy igenis létezik az a közönség, amelyiknek még Logan Paul öngyilkos videója is bőven belefér. És nemcsak hogy létezik, de üzletileg meghatározó csoportnak számít a YouTube számára. Ahogy arra a Paulnál egy generációval idősebb újságíró-videoblogger, Philip DeFranco rámutat: mielőtt a Paul-videó körüli felháborodás eljutott volna a hagyományos médiába, a felvétel a törzsrajongóktól bezsákolt úgy 550–600 ezer lájkot. Vagyis a fiatal célközönség egy részének kifejezetten tetszett Paul Logan kegyeletsértő performance-a.

Tévedés azt is hinni, hogy Paulék „öngyilkos” videója egyszeri és kivételes túlkapás volt – a felvétel inkább jellemezhető a nem túl magasra helyezett szint újabb látványos átlépéseként. Nem Logan Paul volt az első, aki szellem- vagy öngyilkosvadászatra indult a szóban forgó erdőben, és nem is ő talált ott először holttestet, legfeljebb ő mutatta be először homályosítás nélkül. Ami meghatározó részlete ugyan a történetének, de nem az egyetlen problémás szelete.

Új felületek, újfajta sztárok

A jelenség természetesen nemcsak a YouTube-ot érinti, hanem a többi közösségi platformot is. Hasonló folyamatok zajlanak le ezeken a felületeken, mint egy-két évtizeddel ezelőtt a hírbizniszben a saját híroldalak és blogok megjelenésével, amelyeken bárki világgá kürtölhette gondolatait.

A helyzet talán annyival súlyosabb, hogy a vezeték nélküli internet és az okostelefonok elterjedése óta a tartalomfogyasztás minden korábbinál dinamikusabban bővül. Amíg az emberek egy-két évtizede még csak a gép elé leülve tudtak tartalmakat lekérni, ma már akár az utcán sétálva, vagy buszra várva is megtehetik. És meg is teszik.

A közösségi oldalak emellett vállalkozó kedvű millióknak teremtették meg a lehetőséget, hogy laptoppal vagy kamerával felszerelkezve megosszák hagyományos csatornákon nehezen terjeszthető, de sokszor értékes gondolataikat a világgal. Vagy – mint azt Paul példája is mutatja – belevágjanak életük kalandjába: szórakoztassanak, közönséget építsenek ki, és e tevékenységüket megélhetési forrássá, idővel pedig akár szórakoztatóipari birodalommá fejlesszék.

A közösségi platformokon olyan új sztárok felemelkedésének is tanúi lehetünk, akik felelősségérzet nélkül, hiányos etikai alapokkal tolják anyagaikat fiatal rajongóik arcába. E tartalmak nem feltétlenül azért olyanok, mert készítőik mindenáron szabályokat vagy általános viselkedési normákat akarnak szegni, hanem mert esetleg ezekről nincsenek is beható ismereteik.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyik hónapról a másikra berobbanó online celebek sok tini számára nem csupán véleményalkotók, hanem maga a média – mindaz, ami az előző generációk számára a televízió volt, a még korábbiaknál pedig a napilapok vagy a rádió.

Okosan szabályozni és oktatni

Kevesen vitatják, hogy az agresszív, gyűlölködő, kirekesztő hangok mesterséges felerősítése nem érdeke a társadalomnak. A platformok üzemeltetőinek komolyabb munkát kell elvégezniük ezek ellenőrzéséért és visszaszorításáért – még ha ez a gyakorlat esetenként ellentétes is üzleti érdekeikkel.

Ugyanúgy, ahogy a 2016-os amerikai elnökválasztás után a Facebook nekilátott a kamuhírek visszaszorításának, a többi platformnak is meglesz a maga feladata: hol a világos viselkedési minták megfogalmazása, hol pedig ezeknek az elfogulatlan betartatása lesz nehezebb. És e munka során – legalábbis a technológiai fejlettség jelenlegi szintjén – nem lehet csak a gépre, az algoritmusokra hagyatkozni, hanem szükség lesz emberi beavatkozásra is.

De nem szabad átesni a ló túloldalára sem: a túlszabályozás, a kizárás, a tiltás ugyanis akár visszafelé is elsülhet. Ahogy arra a New Yorker újságírója, Adrian Chen egy 1930-as évekbeli példát – az elterjedése idején sokak által felelőtlen új médiumként jellemzett rádió elleni támadásokat – idézve rámutat: pusztán technológiai eszközökkel nem érhető el a kívánt cél. Hasonló környezetben a harmincas évek amerikai kereskedelmi rádiói egységesen a felelős és racionális gondolkodásmód terjesztésében látták meg a kiutat. Segíteni a közönséget abban, hogy egészséges kritikával kezelje az elhangzottakat, észrevegye saját elfogultságát, és felfigyeljen a manipulációs törekvések jeleire.

Vagyis az új médiumok „háziasításának” fontos kulcsa az általuk kiváltott hatások folyamatos kutatása és a felvilágosítás is. A feladatok között ott van többek között a veszélyeztetett korosztályok és csoportok felmérése, a kritikus befogadás oktatása, a sajtó képviselőinek felkészítése a kétes csatornákra való hivatkozásra, valamint a cégek képbe helyezése arról, mely csatornákon ne hirdessenek. És ebből a munkából a platformok mellett mindenkinek ki kell vennie a részét: az államnak, a médiának, az iskoláknak, a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.

A fenti cikk teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2018/1-es számában.

A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk Bőhm Kornél kríziskommunikációs tanácsadó hiánypótló kötetét is, amelyből megtudhatja: mit tehetünk a krízisek megelőzéséért, milyen elveket kövessünk, ha már megvan a baj, és utólag miként érdemes levonni a tanulságokat. A számos példa segítségével kommunikációs szakemberként, proaktív vezetőként, sőt akár laikus hírfogyasztóként is megtanulhatja, hogy a krízisből akár új esélyt is teremthet. A "Sem megerősíteni, sem cáfolni..." című könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Extra Business Business magazin

Négy fatális hiba, amit egy cég elkövethet, ha online influencert választ

A net befolyásolói jó eséllyel közelebb vannak a fogyasztóhoz, mint amilyen közel a hivatalos marketingcsatornák bármikor is kerülhetnek, látszólag tehát teljes főnyeremény online megmondóemberekkel hirdetni az ügyünket. De a cégek néha csak olcsó üveggyöngyöket kapnak a pénzükért. Cikkünkben négy tipikus hibát mutatunk be.

Többtucatnyi pedofil pap nevét hozta nyilvánosságra a washingtoni érsekség

Többtucatnyi pedofil pap nevét hozta nyilvánosságra a washingtoni érsekség

Keményen odaszólt az amerikai nagykövet Orbánnak

Keményen odaszólt az amerikai nagykövet Orbánnak

Sárkányölő George Clooney kávéval értelmezi újra a Trónok harcát

Sárkányölő George Clooney kávéval értelmezi újra a Trónok harcát

Boszorkányok készülnek rontást küldeni Trump főbírójára

Boszorkányok készülnek rontást küldeni Trump főbírójára

Egy nap, két hír és egy furcsa érzés

Egy nap, két hír és egy furcsa érzés

Nem nagy bizinisz a stadionüzemeltetés – csak egy Leisztingernek éri meg?

Nem nagy bizinisz a stadionüzemeltetés – csak egy Leisztingernek éri meg?