Így válik börtönné a munkahely. Avagy miért egyszerű letörni a lelkesedést?

Így válik börtönné a munkahely. Avagy miért egyszerű letörni a lelkesedést?

Utolsó frissítés:

HVG Extra Business Szerző:

HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A pénz nem az a nagyszerű ösztönző erő, amelynek a többségünk feltételezi, sőt néha még eltántorítóan is hathat. A hatékony ösztönzés titka a kapcsolódás és a jelentőség érzetének megteremtése – mutat rá Dan Ariely pszichológia- és viselkedési közgazdaságtan professzor.

A munkavállalói elkötelezettségről 2000 óta adatot gyűjtő Gallup közvélemény-kutató szerint az amerikai alkalmazottak többsége nem motivált a munkájában. Ma 50% nem elkötelezett (azaz bejár dolgozni, de nem érzi magára nézve kötelező érvényűnek a munkaszerződését), és 17% aktívan nem elkötelezett (vagyis ki is mutatja elégedetlenségét).

A negatív motivációt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert a nem elkötelezett munkavállalók jellemzően későn érkeznek, korán elmennek, a lehető legkevesebb energiát fektetik a munkájukba, lazábban kezelik a céges költségszámlákat, és az is előfordul, hogy rendszeresen szabotálják a munkaadójukat.

Miért veszítik el az emberek a munkahelyi motivációjukat?

Részben azért, mert a mai napig az ipari forradalom korában kialakult fogalmak mentén gondolkodunk. Vagyis, a munkaerőpiacot olyan helynek tekintjük, ahol az egyének a befektetett energiájukat bérre cserélik. Ebből pedig azt a következtetést vonjuk le, hogy az embereket többnyire nem érdekli, mi történik a munkájukkal, egészen addig, amíg elfogadható kompenzációban részesülnek érte.

A munkavégzést munka és bér viszonyára leegyszerűsítő szemlélet Adam Smith 1776-os művéből, A nemzetek gazdagságából ered. Ebben a skót közgazdász kifejti, milyen előnyös a nagy feladatokat fázisokra bontani, és az embereknek alfeladatok elvégzésére szakosodni. Híres gombostűgyári példája valahogy így nézett ki: „Az egyik ember drótot húz, a másik egyenget, a harmadik szabdal, a negyedik hegyez, az ötödik csúcsot köszörül, hogy ráilleszthessék a fejet.”

Az ipari forradalom gyártulajdonosa valóban nagyobb nyereséget könyvelhetett el az előállítás részfeladatokra bontásával, és szakosodott munkások alkalmazásával. Ez utóbbiak szemszögéből azonban ez a megközelítés azt jelentette, hogy többé nem volt nagyobb szerepük, mint egy gépezet fogaskerekeinek. Csupán a bérükért dolgoztak, és nem érzékelték, hogy a feladatuk miként illeszkedik a nagy egészbe.

A kapitalizmus működését egy egyszerű képlettel leírhatónak tekintették: az embereknek vannak vágyaik és szükségleteik, az ezek kielégítését szolgáló dolgokat a vállalatok legyártják és kiszállítják, a munkások pedig lehangoló körülmények között gürcölnek azért, hogy megvásárolhassák a termékeket. Azt feltételezték, hogy az örömtelen robotért járó ellenszolgáltatás (bércsekk) kellően vonzó, vagyis megéri szenvedni, ha aztán cserébe hozzájuthatnak a kívánt tárgyakhoz.

Smith iparosodás kori nézeteit generációk örökítették tovább egymásnak megkérdőjelezhetetlen igazságként, ám ahogyan a modern kutatások bizonyítják, a munka a pénznél és megvásárolható dolgoknál többről szól.

Hogyan motiválhatjuk magunkat?

Akár otthon, akár a munkahelyünkön időről időre előfordulhat, hogy ránk tör az unalom és minden olyan céltalannak tűnik. Azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazt az egyhangú, hálátlan tevékenységet végezzük újra meg újra. Hogyan javíthatunk a helyzetünkön, amikor a körülményeken nem változtathatunk? A válasz a mentális keretünk átalakításában rejlik.

Egy kórházi alkalmazott például – akinek a szemétkihordás és a műtéti eszközök fertőtlenítése volt a feladata - néhány hónap elteltével annyira belefásult a munkájába, hogy a munkanélküliség perspektívája is vonzóbbnak tűnt a maradásnál. Az édesanyja azonban ráébresztette, hogy az övé a kórház egyik legfontosabb állása, mert az oda kerülő emberek különösen védtelenek a veszélyes baktériumokkal szemben. Elmagyarázta, hogy az ő munkája nélkül a páciensek még betegebbekké válhatnak, sőt akár meg is halhatnak. Mindez más megvilágításba helyezte a fiatalember teendőit, és ismét büszke lett arra, amit csinál.

Amikor tehát unottnak és motiválatlannak érezzük magunkat, tegyük fel a kérdést: Miként segít a munkám másoknak? Hogy tudom meglátni, mi az értelme? Ezzel a szemléletmóddal jó eséllyel képesek leszünk megtalálni a pozitív választ. A sziszifuszi típusú munkákban is megpróbálhatjuk felfedezni a kreativitást vagy a tanulási lehetőséget.

A fenti cikk Dan Ariely Motiváció című könyvének szerkesztett részlete. Mi indít cselekvésre, miért vesződünk hálátlannak tűnő feladatokkal, miért csináljuk? – teszi fel a kérdést könyvében Dan Ariely, aki a motivációt és az irracionális emberi viselkedést kutatja. Tökéletes válasz természetesen nem létezik, ám a háttérben rejlő okok és mozgatórugók feltárása, a motivációink megértéséhez vezető út izgalmas, érdekes és hasznos, vagyis igen motiváló. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

Hozzászólások