HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Sokat segítene a világ megismerésében, ha a fiatalok többet beszélgetnének a nagyszüleikkel – állítja Ola Rosling svéd statisztikus, a Tények című könyv társszerzője, aki szerint a híradók drámai beszámolói éppen úgy működnek, mint a cukor és a zsír.

HVG Extra Business: Mit jelent a tényalapú gondolkodás?

Ola Rosling: Ha valamiről azt mondjuk, hogy tény, az azt jelenti, hogy bizonyítékunk van az állítás helyességére. A tény ellenőrizhető, és meg tudjuk magyarázni, miért jutottunk az adott következtetésre. Más, mint az igazság, hiszen az emberek a véleményüket, benyomásaikat sokszor igazságként élik meg. Ha erősen hisznek is az effajta igazságban, nincs az a tény, amely kizökkentené őket. A tényalapú világkép azt jelenti, hogy az ember alaposan megvizsgálja ismeretei helyességét, és törekszik arra, hogy az álláspontjához bizonyítékot találjon.

Ola Rosling

A „világ legszórakoztatóbb statisztikusa”, a „sztárstatisztikus” – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel találkozni az interneten Ola Rosling kapcsán. Az 1975-ben született svéd szakember a Gapminderrel alapozta meg a hírnevét. A feleségével, Anna Rosling Rönnlunddal és édesapjával, Hans Roslinggal közösen kidolgozott alkalmazás látványosan ad felvilágosítást a világban tapasztalható demográfiai, jövedelmi és egyéb trendekről. Roslingék magyarul is olvasható könyve, a Tények tavaly került a boltokba – ezt a 2017-ben elhunyt Hans már nem élte meg.

Ola és Anna Rosling

HVG Extra Business: Milyen hasznunk lehet a mindennapi életben abból, ha például azzal szembesítenek minket, hogy – ismereteinkkel ellentétben – a mélyszegénységben élők aránya világszerte csökken?

Ola Rosling: A hírekben mindig a szélsőséges, drámai eseteket mutatják be, azt sugalljva, hogy a világ veszélyes hely. Ám ha tisztában vagyunk azzal, hogy az újságíróknak ez a dolguk, sőt kicsit még manipulálnak is a nagyobb hatás kedvéért, akkor nem stresszelünk annyira. Nem az a megoldás, hogy teljesen kiirtjuk az életünkből a rossz híreket, csak a helyén kell kezelni őket. Olyanok, mint a cukor és a zsír, amire szintén szükségünk van bizonyos mennyiségben. Egyébként pedig mindennapi élethelyzetnek tekinthetjük a cégvezetők, politikusok cselekedeteit is. Ha tévesen azt hiszik, hogy minden információnak a birtokában vannak, eleve rossz kiindulási feltételek mellett hoznak döntéseket. Tévedés, hogy ha az ember a fémiparban, vagy az Európai Unió valamelyik szervezetében dolgozik, akkor mindent tud az iparágáról vagy az Európai Unióról. Utóbbival épp van egy közös projektünk: olyan kérdéssort dolgozunk ki, amiből kiderül, hogy még a Bizottság tagjai is csak keveset tudnak arról, amit irányítanak. A tanulás, a fejlődés legnagyobb akadálya, ha nem vagyunk tudatában a tudatlanságunknak.

HVG Extra Business: A tények is manipulálhatók. A könyvük elején összesen 13 kérdést tesznek fel a világról. Azért ezt a 13-at választották ki a 120-ból, mert ezeknél érték el a legrosszabb eredményt a teszt kitöltői. Ha a másik végéről választanak 13 kérdést, ma arról beszélgetnénk, hogy az emberek milyen tájékozottak.

Ola Rosling: Mint mondtam, fenn kell tartani az érdeklődést, márpedig a neutrális dolgok unalmasak. A könyvet sem olvasná senki, ha nem olyan dolgokat mondana el, amiket nem tudtunk, amikről mást hittünk. De a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy az adott információt, tényt helyezzük kontextusba, mindig frissítsük a tudásunkat, teszteljük magunkat, és tanuljuk meg az információk helyes fogyasztását.

HVG Extra Business: Néha közben mintha önmagunkkal is ellentmondásba kerülnénk. Hogyan magyarázza például azt, hogy alapvetően félünk a járványoktól, másrészt viszont manapság fénykorát éli az oltásellenesség?

Ola Rosling: Ez olyankor történik, ha egy járvány gyakorlatilag teljesen eltűnik. Ma már nem látunk magunk körül kanyarósokat, nem szembesülünk azzal, hogy milyen borzalmas betegség. Az agyunk két félelem között egyensúlyoz. Ha megnézzük a statisztikákat, Franciaországban tízből négy ember azt mondja, hogy fél az oltásoktól, az oltási arány viszont 90 százalék fölött van, ahogy szinte mindenhol a világban. Vagyis amint megszületik a gyerekük, felülkerekedik bennük a félelem a járványtól. A mozgalom tehát egyelőre nem befolyásolja az oltások arányát, bár ahogy egyre több figyelmet kapnak, ez változhat. Ezért aztán foglalkozni kell velük, nem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni őket. Én meg szoktam kérdezni az oltásellenesektől, hogy mi az a tény, bizonyíték vagy számadat, aminek láttán megváltozna a véleményük, mert akkor megmutatom nekik. Ha van ilyen, akkor ők csak szkeptikusak és meggyőzhetők, nem elvakult hívői egy irányzatnak.

HVG Extra Business: A könyvük alcíme: Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot. Melyik a legsúlyosabb közülük? (Az egyes okokat és kockázatokat lásd keretes anyagainkban – a szerk.)

Ola Rosling: Ezt a tízet mi egyaránt fontosnak tartjuk, de ha választanom kell egyet, akkor a sürgősség ösztönét mondanám, mert az felerősíti az első kilenc hatását. Amikor úgy érezzük, hogy sorsfordító, azaz „most vagy soha” ponthoz értünk, teljesen más tudatállapotba kerülünk, és általában rossz döntéseket hozunk. Pedig ilyenkor ugyanúgy végig kellene gondolnunk, milyen apróbb lépésekkel haladhatunk tovább, vagy hogyan oldottak meg mások hasonló helyzeteket. Tegyük fel, hogy a cégünk elveszítheti a piacait, és egész éjjel ezen rágódunk. De egyetlen éjszaka alatt nem tudjuk kifordítani a világot a sarkaiból. Mit tehetünk? Másnap reggel felállítunk egy munkacsoportot, amely elkezd a megoldáson dolgozni. Ha ezt nem tesszük meg, benne ragadunk az említett „sürgősség ösztöne” módban, és továbbra sem fogunk józanul cselekedni. Ha viszont lépünk egyet, az azt jelenti, abban bízunk, hogy létezik egy ösvény. Az agyunk ügyes abban, hogy mindig a legrosszabb eshetőségre gondoljon, legyen szó bármiről. Ezt le kell küzdeni.

Néhány ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot

1. A negativitás ösztöne: A világban rengeteg az előremutató lépés, amelyekről nem kapunk értesítést, hiszen az ilyen dolgoknak nincs hírértékük.

2. A félelem ösztöne: A félelem egyrészt rábírhat minket, hogy eltüntessünk rossz dolgokat, másrészt viszont eltorzítja kockázatfelismerő képességünket.

3. A méret ösztöne: Figyelmünk és erőforrásaink végesek, és azokat inkább a szemünk elé kerülő, egyedi esetekre összpontosítjuk.

4. Az egyetlen nézőpont ösztöne: Az ember szereti az egyszerű magyarázatokat, ragaszkodik a saját nézőpontjához.

5. A sürgősség ösztöne: Ha félünk, vagy nagy a nyomás a gyors döntésre, általában rosszul cselekszünk.

Az összes ösztönről, és azok részletesebb bemutatásáról itt olvashat.

HVG Extra Business: Felsorolnak öt globális kockázatot is, amelyekről viszont úgy gondolják, tényleg aggódnunk kellene miattuk. Az öt közül melyiket véli a legaggasztóbbnak?

Ola Rosling: A hatodikat, az ismeretlen kockázatot. Ha száz éve megkérdeztünk volna valakit, mi jelenti majd a legnagyobb problémát 2019-ben, biztos nem a globális felmelegedést említi. Valószínűleg mi sem vagyunk még tudatában annak, mi lesz a következő kihívás. Az biztos, hogy Európának és a nyugati világnak nagy identitásválsággal kell szembenéznie. A Google vezérigazgatóját Sundar Pichainak, a Microsoftét Satya Nadellának hívják. Mindketten Indiában születtek, ott tanultak, aztán, a tehetségüknek köszönhetően, az Egyesült Államokban jutottak fel a csúcsra. Az ő példájuk is mutatja, hogy itt már rég nem amerikai, hanem globális cégekről beszélünk. 2040-ben rengeteg további Sundar Pichai és Satya Nadella lesz, addigra ugyanis körülbelül 4 milliárd ember fog azon az életszínvonalon élni, amin most az európaiak. Jó részük épp Indiában, márpedig az ő szükségleteiket a két említett ember sokkal jobban ismeri. Mindeközben Európának és a nyugati világnak még mindig felsőbbrendűségi érzése van. Ha ez így marad, hamarosan érdekes múzeum leszünk a turisták számára.

Öt globális kockázat, amelyek miatt aggódnunk kellene

1. Világjárvány

2. Pénzügyi összeomlás

3. Harmadik világháború

4. Klímaváltozás

5. Szélsőséges szegénység

HVG Extra Business: A fiatalok ma azt gondolják, hogy mindent tudnak a világról, és semmi szükségük a boldoguláshoz a szüleik tapasztalatára, tudására. Fel lehet ezt oldani valahogyan?

Ola Rosling: A könyvben szereplő tesztet tízévesekkel is kitöltettük. Harminchárom százalék körüli eredményt értek el, éppen annyit, amennyit megfelelő ismeretek híján, három lehetséges válasz esetén, véletlenszerű ikszeléssel teljesít az ember. Utána hazavitték a szüleiknek a tesztet, akik – téves prekoncepcióik miatt – kevesebb pontot szereztek. A tinédzserek, huszonévesek viszont már ugyanúgy szerepelnek, mint a szüleik. Addigra ugyanis náluk is torzul a világkép, miközben meg vannak győződve arról, hogy mindent tudnak, ráadásul azt hiszik, hogy a világban állandóság van. Azt javaslom nekik, beszélgessenek sokat a nagyszüleikkel: például hogy ötven éve miként vélekedtek az emberek a homoszexualitásról, vagy milyen körülmények között éltek.  

HVG Extra Business: Hogyan kéne megreformálni az oktatást, hogy ne „rontsuk el” a gyerekeket, miközben a tanárok és a tankönyvírók is a korábban elsajátított, és ezért sokszor elavult tudásukat adják tovább?

Ola Rosling: A legfontosabb feladat a gyerekek tudatába vésni, hogy amit ma megtanulnak, az talán már holnap sem lesz helytálló. A társadalomtudomány nem olyan, mint a matematika, ahol örökérvényűek a törvények, itt a folyamatok megjósolhatatlan irányba változnak. Nyilvánvaló, hogy ha az országok jövedelmi helyzetét a tankönyvben ábrával mutatjuk be, abból nem látszik, hogy az csak pillanatkép, és igazából folyamatos mozgásban van az egész. Ehhez a legmodernebb eszközöket, mozgó grafikákat, vizualizált adatokat kell az oktatás rendelkezésére bocsátani. A tanárok szerintem erre nyitottak, ráadásul a történelem során most először tényleg szinte mindenki számára elérhetők azok az adatok, amelyek megmutatják a világot a maga valójában.

Geri Ádám cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Business 2019/2-es számában olvasható el.

Mindnyájan érezzük: nagy dolgok történnek napjainkban. Életünk annyi területen alakul át egyszerre, hogy beleszédülünk. Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája szerint úgy tudunk boldogulni a 21. században, ha megértjük korunk legfontosabb erőtényezőinek egyidejű gyorsulási folyamatát. A Köszönet a késésért című könyvét - amely egyfajta útmutató a gyorsulás korához - itt rendelheti meg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Meglepetésember az új német védelmi miniszter

Meglepetésember az új német védelmi miniszter

A Twitter megnézte Trump rasszista bejegyzését – és semmi bajuk nem volt vele

A Twitter megnézte Trump rasszista bejegyzését – és semmi bajuk nem volt vele

Több mint tízezer nyaraló menekült erdőtűz miatt Horvátországban

Több mint tízezer nyaraló menekült erdőtűz miatt Horvátországban

Ha júniusban melege volt, akkor most készüljön: július végül még forróbb lesz

Ha júniusban melege volt, akkor most készüljön: július végül még forróbb lesz

Ez itt a világ legmeredekebb utcája

Ez itt a világ legmeredekebb utcája

Rubik-kockával magyarázzák el Donald Trump rasszizmusát

Rubik-kockával magyarázzák el Donald Trump rasszizmusát