Meghalt a diszkoszvető bajnok, akinek a képe a Sport szeletet díszítette

Meghalt a diszkoszvető bajnok, akinek a képe a Sport szeletet díszítette

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az egyik régi magyar édesség csomagolásán örökítették meg évtizedekkel ezelőtt Szécsényi József egyik nagy dobását.

Elhunyt Szécsényi József professzor, volt Európa-csúcstartó, olimpiai negyedik diszkoszvető. A Testnevelési Egyetem tanára 85 éves volt.

Szécsényi József az 1954-es atlétikai Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, abban az évben főiskolai világbajnoki címet is nyert. 1958-ban Európa-csúcsot dobott (58,33 méter), az 1960-as római olimpián legjobb európaiként a negyedik helyen végzett, az 1964-es tokiói játékokon ötödik volt.

Edzői pályafutása alatt versenyzői húsz ifjúsági és felnőtt bajnokságot nyertek, 1969-től csaknem tíz éven át a magyar válogatott dobószakágának vezetőjeként tevékenykedett – idézték fel életútját a TF közleményében.

Testnevelőtanári, majd szakedzői végzettsége után az ELTE pszichológiai szakán szerzett diplomát, 1965-ben került a TF atlétikai tanszékére adjunktusként, 1978-ban egyetemi docens, 1989-ben egyetemi tanári tanszékvezetői kinevezést kapott. 1973-ban doktori címet szerzett az ELTE-n pszichológiából, 1979-ben pedig biológiai tudományos kandidátusi címet érdemelt ki.

Hosszú éveken át a Magyar Biológiai Társaság mellett a Testnevelési Egyetem Doktori Tanácsának és Habilitációs Bizottságának tagja, a Tanszékvezetők Kollégiumának elnöke volt.

A Testnevelési Egyetem saját halottjának tekinti Szécsényi József professzor emeritust.

Egy csokipapír története

 A Testnevelési Egyetem oldalán olvasható egy megemlékezés Szécsényi Józsefről, a 85. születésnapja alkalmából írták. Abban mesélte el, hogyan került a Sport szelet csomagolására az őt ábrázoló kép.

©

„Az 1960-as, 58,26 méteres nagy dobásom után lettem csokireklám, az arról készült fotót jelenítették meg a borítón. Nem foglalkoztam akkoriban a jogdíjjal, vagy az esetleges jövedelemmel. A csapattársaim, és a barátaim sokáig ösztökéltek, kérdezzek rá, mi járhat ezért, de nem igazán törődtem vele. A sport, majd a sporttudomány sokkal inkább érdekelt. Elmélyedtem a versenyzés lélektanában, könyveket írtam, egyetemi tanár lettem, és mellette edzősködtem” – mondta.