"Ha van olyan matektanár, aki ki tudja mondani a nevét, már felvesszük"

"Ha van olyan matektanár, aki ki tudja mondani a nevét, már felvesszük"

Utolsó frissítés:

Balla István Szerző:

Balla István
Balla István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A magyarországi pedagógushiányról megbízható, nyilvános adatok nincsenek. A Klebelsberg Központ elnöke szerint nincs itt semmi látnivaló, nincs tanárhiány, a terepről, az iskolákból azonban súlyos esetekről hallani. A gyerekek nem maradnak persze ellátatlanul, kérdés, mennyire tudja nekik megtanítani a Pitagorasz-tételt egy magyar szakos.

Egy budai iskola igazgatója annyira nem talál matematika szakos tanárt, hogy a tanév előtt pár héttel már azt nyilatkozta (és csak picit ironizált), „ha beesik egy ember ilyen diplomával, és viszonylag érthetően kimondja a nevét, akkor rögtön felveszem”. Más intézményekből olyat is hallottunk, hogy leszerződtek egy olyan fizika szakos pedagógussal, aki súlyos alkoholista, csak hogy betöltsék végre az állást.

Tudunk olyan vidéki kisiskoláról, ahol tavaly hónapokig a magyar szakos igazgatóhelyettes tanította a matekot és a fizikát, annyira nem volt szakos kolléga. Olyan is előfordult, hogy egy iskolában gyakorlatilag lement a tanév úgy, hogy a gyerekek nem láttak fizika szakos tanárt. Az előbbi iskolában közben megoldódott a helyzet, utóbbiban azóta sem.

©

Mindezek lehetnének elszigetelt esetek, és a Klebelsberg Központ (KK) elnökének nyilatkozata szerint ezek azok is. Hajnal Gabriella a Magyar Hírlapnak adott interjúban ugyanis kijelentette, hogy

„nincs országos pedagógushiány”,

a kétezer feletti betöltetlen álláshely csak a nyári szünet miatt létezik, ilyenkor természetes a fluktuáció, ezért a sok hirdetés.

Minden tizedik tanár hiányzik

A hvg.hu által megkérdezett iskolavezetők mindegyike azt mondta, hogy ez egyszerűen nem igaz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte lehetetlen matematika, fizika, kémia, informatika szakos tanárt találni, de ugyanúgy nagy a hiány tanítókból, nyelvszakosokból, testnevelőkből vagy szakoktatókból is, és egyre több területre keresnek belépő pedagógusokat – hiába.

Képünk illusztráció
©

Az egyik budai gimnázium és általános iskola igazgatója azt meséli, hogy tanévkezdéskor a pedagóguslétszám csaknem tíz százaléka hiányzik, pedig évek óta nagy erőkkel keresnek megfelelő tanárokat. Azt ugyanakkor nem tudni, hol van az a pénz, amely a be nem töltött állások miatt megmarad. Egy másik fővárosi gimnáziumban most épp teljesnek tűnik a tantestület, de nem ment könnyen a toborzás. „Erős túlzás azt állítani, hogy nincs pedagógushiány” – mondja az iskola vezetője, mindenütt azt hallja az igazgatóktól, hogy ez óriási probléma.

Miért mennének tanítani?

Szerinte egyébként nem is csoda, hogy nem mennek el tanítani a fiatalok, hiszen egy kezdő pedagógus fizetése annyi, amiből maximum az albérlete árát tudja fizetni. A közelmúltban bevezetett életpályamodell – pluszmunkáért – valóban tartalmazott némi bérnövekedést, de mivel a tanári fizetéseket az eredeti elképzelések – és a köznevelési törvényben rögzítettek – ellenére nem a minimálbérhez rögzítették, hanem egy úgynevezett "vetítési alaphoz", megint óriási a lemaradás e téren.

„Ebbe az oktatási rendszerbe, ilyen bérek mellett nem szívesen mennek az emberek, inkább más pályát választanak” – erősíti meg Nahalka István oktatáskutató is. A béremelés hatása szerinte is egyre erodálódik, hiszen a nemzetgazdaságban is emelkedtek a bérek. „Ma már a pedagógusok ismét kezdenek elmaradni bizonyos kategóriáktól. Tavaly óta újból bekövetkezett az az állapot, hogy a nemzetgazdasági átlagfizetés nagyobb, mint az oktatásban dolgozók átlagbére. A diplomás foglalkoztatottak és a pedagógusok átlagbérei közötti különbség is egyre nő.”

Másrészt éppen a hiányterületeken végző hallgatók azok, akik a diplomájukkal legtöbbször nem a katedrán kötnek ki. „20 végzett informatika szakosból 19 az IT-szektorba megy dolgozni”’ – érzékelteti a helyzetet egy iskolavezető, ehhez hasonló a tendencia például a nyelvszakosok esetében is. De más területeken sem sokkal jobb a helyzet: az utóbbi évek adatai szerint száz tanárhallgatóból csak 27 marad tartósan a pályán.

A most zajló, zártkörű tanévnyitó konferenciákon az oktatásvezetés belengette ugyan, hogy törvénymódosítással fogják támogatni a pályakezdőket és a katedrára visszatérőket, de ezzel meg kell várni az új Nemzeti alaptantervet is (amelynek állítólag elkészült tervezete olyan titkos, hogy a szakma semmit nem tud róla), úgyhogy ez még jó esetben is hónapok kérdése.

Mintegy kétezer hiányzó pedagógus

Az általunk megkeresett 5-6 iskola tapasztalata még mindig lehetne elszigetelt eset, vagy rosszabb esetben direkt, rosszindulatú ferdítés is, ezért megpróbáltunk oktatáskutatókat kérdezni az adatokról. Ám ők széttárták a kezüket: a pedagógusellátottságról az utóbbi években nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok.

©

Lehetne persze jó hír, hogy a KK elnöke ilyen optimista, hiszen a centralizált rendszernek köszönhetően a központnak és a minisztériumnak elvileg rendelkezésére állnak a pontos adatok, de ezek titkolása (és a terepről begyűjtött tapasztalatok) okán vannak kétségeink.

Tavaly tanévkezdéskor Rétvári Bence Emmi-államtitkár pontosan ugyanazt mondta, mint most a KK-elnök: a pedagógushiány nem országos jelenség, a helyi eseteket pedig kezelik. Akkori főnöke, Balog Zoltán miniszter pedig egyenesen viccnek nevezte azt, hogy tanárhiány lenne. A 2017-es Oktatási és Képzési Figyelő 2017 ugyanakkor novemberben már komoly problémának írta le a pedagógushiányt. Sőt, ugyanekkor a KK akkori elnöke, Solti Péter ezt elismerve már arról nyilatkozott, hogy mit fognak kezdeni ezzel.

Érdekesség, hogy tavaly szeptemberben – még a KK szakmai elnökhelyetteseként – épp Hajnal volt az, aki egy konferencián árnyalta az oktatásvezetés hurráoptimizmusát:

„Azt nem fogom mondani, mert akkor nem mondanék igazat, hogy nincs pedagógushiány”

jelentette ki akkor.

Baljós jelek

Mindez nem lenne érdekes (egyébként is, hol van már a fenti szereplők többsége!), de a forgatókönyv ugyanaz. Kezdődik a tanév: nincsen pedagógushiány. Néhány hónap múlva: van pedagógushiány, de tudjuk, mit kell tenni.

Az előjelek most ráadásul rosszabbak, mint akkor. Az egyetlen nyilvános adatbázis, amelyből következtethetünk arra, hogy mennyi szakember hiányzik az iskolákból, a Közigazgatási Álláskereső. Ezen (és most már apróhirdetésekben, Facebookon és máshol is) teszik általában közzé a tankerületek, milyen betöltetlen tanári állások vannak.

A tavalyi tanévkezdéshez képest idén az itt fellelhető álláshirdetések száma majdnem 50 százalékkal nőtt. (Persze lehet, hogy egyes helyeket már betöltöttek és még nem vették le a hirdetést, az arányok akkor is sokatmondóak.) A 2017/2018-as tanév elején összesen 1355 találat jött ki a tanár (779), tanító (210), az óvodapedagógus (222) és a gyógypedagógus (144) kifejezésekre. Most összesen 1929 találatod ad a rendszer (tanár 1084, tanító 289, óvodapedagógus 348, gyógypedagógus 208).

Azt hogy helyi problémáról lenne szó, már ez az egy térkép cáfolja:

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Szűcs Tibor becslései szerint 2000-nél is több, akár 4-5 ezer állás is lehet betöltetlen, hiszen a közigazgatási oldalon csak teljes állású státuszra vonatkozhatnak a hirdetések. Sokszor csak átmeneti időre kell alkalmazni valakit, ezeket a helyeket általában nem pályázati úton töltik be. Ez a látens munkaerőhiány nem jelentkezik a Közigálláson.

„Mindenesetre az, hogy a tavalyi évhez képest is megugrott az álláshirdetők száma, az, hogy egyre több helyre keresnek bármely szakos tanárt, mindenképp azt mutatja, hogy a pedagógushiány tagadása egyszerűen nem igaz."

Szűcs hozzáteszi, hogy középtávon még nagyobb problémák várhatók a rendszerben. A pedagógusok mintegy fele 50 év fölötti, 5-6 éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, és akkor ugrásszerűen megugrik a betöltetlen tanári helyek száma. Ezen elvileg gondolkodnak a KK-ban, az említett interjúban Hajnal Gabriella azt ígéri, meg fogják ezt oldani.

A PDSZ-elnök egyébként egyeztetést fog kezdeményezni a KK elnökével, hogy mondja el, mire alapozza az optimizmusát. Szűcs szerint Hajnal már valószínűleg láthatja az új Nemzeti alaptantervet, az abban esetlegesen lecsökkentett óraszámokat, ez elvileg picit (de tényleg csak picit) oldhatná a tanárhiányból adódó problémákat. Ha ez így is van, annak a mostani tanévre még nincs hatása.

Mi mennyi?

A 140 ezer pedagógushoz képest a hiányzó kétezer (vagy ötezer) első látásra nem tűnik soknak. De ha egy iskolában hiányzik 1-2-3 tanár, az ott komoly gondokat okoz. A tanárok iskolai munkaideje heti 32 óra, ebből legfeljebb 26 órát kell közvetlenül tanításra fordítaniuk. Azaz eddig a mértékig minden további (bér) nélkül beoszthatják az igazgatók helyettesíteni a pedagógusokat. E felett is elrendelhető eseti helyettesítés maximum heti hat órában, de egy tanévben legfeljebb 30 napon. És ezért még továbbra sem kapnak túlóradíjat, kizárólag akkor, ha a 32 órát is meghaladja a heti óraszámuk.

A gyermekek nagyon fontos joga, hogy napközben ellátásban részesüljenek (vigyázzanak rájuk), ezért nincs olyan iskola, amelyik azt mondaná, hogy „nincs kémiatanár, menjetek haza”, valahogy megoldja a helyzetet minden intézményvezető.

A hivatalos és viszonylag jó megoldás az utazó tanárok alkalmazása. A tankerületi központok koordinálásával sok helyen az országban egy-egy tanár iskolák között ingázik. Mondjuk, több iskolában is tanít angolt vagy matekot. Ennek azonban az a hátránya, hogy nem kötődnek szorosan az adott intézményekhez, nem vesznek részt az iskolák életében.

De ennél csak rosszabb megoldások vannak. Mint fentebb láttuk, van, hogy nem megfelelő, de papírokkal rendelkező kollégát vesznek fel az igazgatók, vagy helyettesítéssel oldják meg a problémát (esetenként úgy, hogy nem szakos kollégát küldenek be az órákra). Illetve van egy harmadik rossz „megoldás”: ha az esetleges bontott csoportokat újra összeültetik, így két pedagógus helyett csak egyre van szükség az adott órán. Könnyen belátható, hogy mindhárom lehetőség erős színvonalesést jelent az oktatásban.

Persze, ha nincs pedagógushiány, akkor ezekre egyáltalán nincs szükség. És egyébként is – ahogy azt Hajnal Gabriella, valamint Kásler miniszter, Bódis és Rétvári államtitkárok mondják – jó úton jár az oktatási rendszer.

Hozzászólások