Nagyon kiakadt egy szülő a tanév eleji retorziós listákon

Nagyon kiakadt egy szülő a tanév eleji retorziós listákon

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

A gyerekek megkapták a tanároktól a listákat, milyen taneszközöket kell beszerezni, illetve hogy milyen retorziók várnak rájuk, ha például szamárfüles lesz a füzet, nincs bekötve a könyv, vagy nem tanulja meg időben a feladott verset. Egy anyuka nyílt levélben adott hangot a felháborodásának.

„Tisztelt tanárok!

Leveleiket megkaptam, és bár a tanuló – az én gyermekem – füzeteiben találtam meg őket, úgy vettem, nekem szólnak, ugyanis nekem kell aláírnom valamennyit. Annak ellenére, hogy a tanuló fog egyest, illetve fekete pontot kapni, ha otthon felejti a tantárgyanként óráról órára cipelendő mintegy tíz-húsz kötelező taneszköz (füzetek, könyvek, vonalzókészlet, körző, ellenőrző, leckefüzet, üzenőfüzet, kihegyezett ceruzák, zöld toll, kék toll, fekete filc, írólapcsomag, vázlatfüzet, olvasónapló stb.) valamelyikét, illetve órai figyelmetlenség esetén röpdolgozattal vagy felelettel őt vonják majd felelősségre a szabályzat szerint, amelyet első órán lediktáltak vagy fénymásolat formájában a füzetbe ragasztattak” – kezdi Ágnes a wmn.hu-n megjelent levelét.

A most ötödikbe lépő diák édesanyja leszögezi, hogy együttérez a pedagógusokkal, tudja, hogy nehéz a munkájuk, kevés a fizetésük, sem fizikailag, sem lelkileg, sem egzisztenciálisan nem lehet könnyű nekik túlélni a mindennapokat.

Ennek ellenére azt kéri tőlük, hogy gondoljanak bele egy kicsit a szülők, gyerekek helyzetébe is.

A diákok az első találkozások után – ami a pedagógusok és a gyerekek közt történik, a szülők nélkül – kapnak egy pár levelet, amelyek a legszikárabb, leghivatalosabb iratok stílusában, A4-es oldalakon keresztül sorolják fel apró betűvel, milyen retorziók várnak a gyerekekre, ha például szamárfüles lesz a füzet, nem tollal íródik a fogalmazás, nincs bekötve a könyv, vagy nem tanulja meg időben a feladott verset. Megtudható a levelekből az is, hány százalék az ötös, mennyit kell teljesíteni a többi érdemjegyhez, hány fekete pont egy kisegyes, hány kisegyes egy nagyegyes, és így tovább.

Ágnest mélységesen elszomorítják ezek a levelek. Főképp azért, mert anélkül, hogy ismernék a gyermekét, egyből fenyegetik őt. Ezek a „levelek” – írja Ágnes –, amelyeknél az adóhatóság is szívélyesebben fogalmaz, szorongást keltenek mindenkiben, még a szülőben is.

„Így indítani egy évet? Vajon mit akar üzenni az, aki így mutatkozik be év elején? Vajon mitől vagy kitől retteg, aki kapásból szankciókat helyez kilátásba, pedig még nem is ismeri az osztályt? Hova vezet egy ilyen nyitány?” – teszi fel a kérdést.

Ágnes azt is hiányolja, hogy bár minden szerződés kétoldalú, a tanárok semmit nem vállalnak cserébe a listákért. „Nem látom egyik füzetben sem az önök munkájára utaló részt. Önöket is értékelhetik a diákok például? Az önök óráit is osztályozhatják, vagy a másik oldal teljesítménye nem érdekes? Önökre is vár valamilyen büntetés – egy gondosan összeállított legépelt, kiosztott és mondjuk a naplóba ragasztott retorziójegyzékből –, ha otthon felejtenek egy könyvet, elkésnek, nem tudtak tisztességesen felkészülni az órájukra vagy elkalandozik a figyelmük tanítás közben?”

A levél végén az édesanya azt javasolja, hogy kezdjék újra a beszélgetést, például egy ilyen mondattal: „Szeretettel üdvözöllek titeket, gyerekek”!

Hozzászólások