Lélekkufárok: Kóklerek elé vetett magyarok

Lélekkufárok: Kóklerek elé vetett magyarok

Utolsó frissítés:

Hercsel Adél Szerző:

Hercsel Adél
Hercsel Adél
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A pszichoterápiás ellátás szinte kizárólag annak jár, aki meg tudja fizetni a magánrendeléseket. A kevésbé tehetőseknek maradnak a betegségek, a nyugtatók és a netes sarlatánok.

„Az igazi nő a pofonoktól formálódik” – írja a 200 ezer Facebook-követőt számláló Marozsák Szabolcs „női önbizalomedző”, aki szerint a sírás csak az egyszerű nőknek való, a csinosak ellenben elmennek vásárolni. Ilyen léleksimogató gondolatokat találunk, ha végigböngésszük a netes csodadoktor mémekbe öltött instant bölcsességeit, és persze saját, borsos árú önbizalomkurzusainak reklámjából álló közösségi oldalát. Ez még a kevésbé szofisztikált kocsmai viccekre specializálódott, szintén hatalmas, 1,3 milliós követőtáborral büszkélkedő „Tibi atyának” is sok volt, és beperelte Marozsákot. Különös, hogy az olcsó fröccsözőjéről ismert csapat aggódik leginkább azért, hogy a képzettség és végzettség nélküli önjelölt motivációs guruknak nagyobb a piacuk Magyarországon, mint a tudományos alapokon nyugvó pszichológiáé.

Képünk illusztráció.
©

Persze igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a képzett, hivatásos magyar pszichológusok ne észlelnék a problémát. Miután a gomba módra szaporodó aurahegesztők, karmaoldók, csakrafeltöltők, rontáslevevők, bioenergetikusok, tértisztítók, előzőélet-kutatók és lélekkozmetikusok gyakorlatilag már a rendszerváltás óta konkurenciát támasztanak, közel három évtizede lebeg a vizek felett valamiféle szakmai grémium létrehozásának ötlete, ami elválasztaná az ocsút a búzától.

A magyar pszichológia nagyasszonya, Bagdy Emőke már Horn Gyula kormányánál is lobbizott egy lehetséges pszichológuskamaráért, ám akkor élesen visszautasították. A Nemzeti Együttműködés Rendszerével jó kapcsolatokat ápoló Bagdy Emőke és lánya, a szintén pszichológus Császár-Nagy Noémi és körük újra felvetette az ötletet, miután a családdal jó viszonyban lévő Balog Zoltán lett az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Mondván: Magyarországon huszonegy hivatásnak van kamarája, a pszichológusok pedig többek között Ausztriában, Romániában, Szlovákiában, Csehországban és Horvátországban hoztak létre hasonló szakmai szervezeteket. 2016 elején végül meg is született a leendő Magyar Pszichológuskamaráról szóló törvénytervezet, ami nagy vonalakban arról szól, hogy kötelezővé tennék a kamarai tagságot azoknak, akik abból élnek, hogy pszichológusként praktizálnak. Így maga a kamara a szakmai érdekvédelmi feladatok ellátása mellett szinte hivatalos „arany oldal” lenne, ahonnan válogatva biztosan olyan szakemberhez kerül a páciens, akinek minden végzettsége és papírja hiteles képzési forrásból származik.

Bagdy Emőke
©

Két évvel ezelőtt úgy tűnt, a törvényjavaslat az őszi ciklusban a parlament elé kerül, de a kormány mégsem terjesztette be. Aminek az lehet az oka, hogy a pszichológusok között már abban sincs szakmai konszenzus, hogy valóban az újabb „gittegylet” lenne-e a sarlatánok elleni védekezés leghatásosabb formája. „A meglévő törvényeink szabályozzák, hogy ma Magyarországon ki végezhet pszichológusi tevékenységet. A kamara egyenesen kontraproduktív lenne, mert a tervek alapján kizárólag a saját tagságával szemben tudna fellépni” – állítja a pszichológus Szigeti Ildikó, aki a szakmája kulisszatitkairól szeptemberben várhatóan könyvet fog publikálni.

A kormány egy idő után megelégelte, hogy a szakmai vita nem vezet eredményre, és 2017 októberében végül az egyik kormányinfón Lázár János miniszter kijelentette: „Ha a pszichológusoknak kamarára van szükségük, egyezzenek meg.” A törvénytervezet azóta is vár a kormány weboldalán. A magasabb rendű szempontot, a pszichés gondokkal küzdők problémáját pedig az azért felelősek, úgy tűnik, tökéletesen szem elől tévesztették. A helyzetet ráadásul rontja, hogy Balog Zoltán és Lázár János, akik a kormány oldaláról eddig meghallgatták a pszichológusokat, a választások után mára sokat veszítettek politikai befolyásukból. Bagdy Emőke, aki tavaly már bejelentette, hogy feladja a küzdelmet, most kopogtathat az új miniszterek, Kásler Miklós vagy Gulyás Gergely ajtaján.

Maréknyi nyugtatót szedünk évente
Az 560 ezer pszichiátriai betegből csupán 93 ezren kapnak pszichoterápiás kezelést, ami nagyrészt abból áll, hogy a beteg átlagosan mindössze három ülés erejéig találkozik a terapeutájával. Csoportterápiába alig 2 ezer fő jár, családterápiában pedig még kevesebben, 1700-an részesülnek – derül ki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől a Lélekben Otthon Alapítvány által kiperelt adatokból. A többiek problémáját gyógyszeres úton próbálják megoldani, leginkább antidepresszánssal. Évente 480 millió szem Xanaxot és Frontint, továbbá 80 millió Rivotrilt kapkodnak be a magyarok. Ha ezt a teljes magyar lakosságra vetítjük, azt mondhatjuk, hogy fejenként 60 tabletta szorongásoldóval nyugtatjuk az idegeinket. Összesen 6 és fél milliárd forintot hagyunk ott ezekért a szerekért a patikában, miközben az állam az összes pszichoterápiás beavatkozásért majdnem tizedennyit, 662 millió forintot fizet. Bár nemegyszer a depressziósok országaként definiáljuk magunkat, a szorongás a vezető probléma: 160 ezer embert érint. Ezután következnek a depressziósok 130 ezer fővel. Skizofréniában 35 ezer fő szenved, míg súlyos stressz által kiváltott reakció miatt 25 ezer, és a bipolárisok száma sem alacsony: 22 ezer fő.

Mindeközben pontosan tudja a szakma, hogy a kóklerek tevékenysége akár emberek életébe is kerülhet, a kamaratörténet befagyásával párhuzamosan kiderült, hogy az állami szférában alig vagy egyáltalán nem jut hatásos terápiás segítséghez a magyar. A Lélekben Otthon Alapítvány tavaly őszre kiperelte a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől az adatokat, amelyek egyértelműen rámutattak: a magyar egészségpolitika a pszichoterápiás ellátást, vagyis egy komplett ágazatot szorított ki a magánszférába. Az alaptörvény hiába rögzíti, hogy a testi mellett mindenkinek joga van a lelki egészséghez is, ez szinte kivétel nélkül csak annak jut, aki képes havonta harminc–hatvanezer forintokat áldozni arra, hogy rendszeresen látogassa a pszichológusát. Az egészségügy módszeres és rendszerszintű alulfinanszírozása miatt százezren sincsenek, akik az ambuláns közgyógyellátásban terápiához jutnak, holott becslések szerint a többszörösük igényelné szakember segítségét.

Gyógyszerhulladék-gyűjtő doboz. A szegényeknek csak ez jut
©

Sem a kormány, sem pedig a  szakma részéről nem mutatkozik semmiféle erőfeszítés, hogy a pszichoterápiáért járó, húsz éve változatlan támogatás összegét megemelve a kezelés sokkal többeknek hozzáférhető legyen az állami ellátásban. Nekik meg kell elégedniük például Marozsák Szabolccsal, aki megmondta a tutit: „A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön.”

Hozzászólások