szerző:
Csatlós Hanna

Tudja, hogy néznek ki belülről a világ legfényűzőbb szocialista palotái? És hogy már a hatvanas években arról álmodoztak, hogyan lehetne 100 százalékban újrahasznosítani egy város hulladékát? A Budapesti Építészeti Filmnapok vetítésein a mindennapjainkat érintő, a társadalmunkat jelentősen befolyásoló problémák és megoldások kerülnek napirendre. Ezeket a filmeket ajánljuk.

Apokalipszis később szlogennel rendezi meg a 11. Budapesti Építészeti Filmnapokat a Kortárs Építészeti Központ. A március 7-én kezdődő szemlének nem véletlenül adtak a szervezők ilyen egyszerre vészjósló és mégis optimista kicsengésű jelmondatot; a válogatott, díjnyertes filmjeikkel arra keresnek választ, hogy mennyit bír még el az emberiség és a Földünk az újabb építőipari fellendülés korában. Hová vezet a töretlen növekedés? Kénytelenek leszünk demokratizálni a városfejlesztést vagy a haladásnak elkerülhetetlenül is pusztítóak lesznek a mellékhatásai? Hogy változik az építőipar: mit kezdünk a múlt maradványaival és a jövőbe mutató, új technológiákkal?

A vasárnap estig tartó filmnapokon összesen 17 filmet vetítenek (a teljes programot itt találja meg), mi most ebből öt kedvencet ajánlunk.

Kísérleti város

Tudja, hogy ki volt a 20. század Leonardo da Vincije? Egy Athelstan Spilhaus nevű dél-afrikai származású geofizikus és oceanográfus, aki nem mellesleg mérnök, játéktervező, légkörkutató, urbanista és képregényrajzoló is volt egyben. Spilhaus olyan irigylésreméltón tettre kész és eltökélt, álmodozó alkat volt, aki a fejébe vette, hogy az Our New Age című képregényében vizionált utópisztikus, modern városát a valóságban is megépíti, méghozzá Minnesotában. Már a hatvanas években nyilvánvaló vált a számára, hogy olyan mértékben nő az Egyesült Államok népessége és a környezetszennyezés, hogy a természet tönkretételét csak merőben új városi struktúrákkal lehetne megállítani. Ezeknek a struktúráknak, modern technológiáknak a kifejlesztéséhez azonban szüksége volt egy élő laboratóriumra, egy új településre, ahol szabadon kísérletezhetett volna.

A polihisztor elkezdett támogatókat gyűjteni maga mellé, még Hubert Humphrey alelnököt is meggyőzte a terve megvalósíthatóságáról, a Boeing és a Ford is beleszállt a kísérleti város megépítésének szponzorálásába: a terv az volt, hogy 1984-re elkészüljön egy a semmiből kinőtt, teljesen új és zöld település. Spilhaus futurista városában 100 száz százalékban újrahasznosították volna a hulladékot, az autókat kötött pályára terelték volna, a levegőt tisztították volna, a közlekedést a föld alá vezették volna, és az egész helység közepén egy atomerőmű generálta volna az energiát.

©

A projekt azonban megbukott, az Experimental City gondolata pedig feledésbe merült. Chad Friedrichis archív anyagokkal és interjúkkal készült dokumentumfilmje igyekszik választ adni arra, hogy miért fulladt kudarcba egy olyan progresszívnek tűnő program, amely bizonyos értelemben jóval meghaladta a korát, más tekintetben viszont ma már idejét múltnak tűnik – elég, ha csak a város közepébe tervezett atomreaktort említjük.

Vetítés: Toldi mozi, március 10., 20:00

Felemelkedés – hogyan alakítják át városainkat a drónok?

„Azt látjuk most, hogy az utcán minden ember kezében ott a drón. Potenciálisan ezek (a drónok) épp annyira forgatnak fel majd mindent, mint az internet”. Ezt jósolja a közeli jövőre nézve Liam Young építész, és ha még most ez a jóslat túlzottan meredeken hangzik is, egy gondolatkísérletet mindenképp megér az, hogy mi lesz, ha a világunk eldrónosodik.

Ez a gondolatkísérlet az online építészmagazin, a Dezeen 18 perces dokumentumfilmje formájában ölt testet; a film nagynevű szakemberekkel, például Norman Foster építésszel vagy a londoni Superflux stúdió igazgatójával, Anab Jainnel tekint a jövőbe.

A pilóta nélkül repülőgépek 10 vagy 15 évvel ezelőtt még rendkívül drágák és nagyon bonyolult eszközök voltak, ma már azonban az olcsóbb, egyszerűbb, kisebb változataikat bárki könnyen megvásárolhatja. A csomagszállító szuperdrónokat már használják, az óriási, több ülőhelyes octocopterek pedig akár már idén piacra kerülhetnek. Joggal feltételezhető, hogy ezek a tárgyak radikális változást fognak előidézni mind a várostervezést, mind az építészetet és a tömegközeledést illetően.

A Felemelkedés című film a jelenből kiindulva vizionálja azt a jövőt, ahol nem a földön, hanem a város felett épülnek úgynevezett „légi autópályák”, ahol az emberek a földszinti bejárat helyett gyakrabban használják a tetőkön kialakított leszállópályákat, és ahol az épületek oldalán fogadó- és töltőállomásokat alakítanak ki a házhoz érkező drónoknak, hogy felvehessük a rendelt árut. Mindez még most science fictionnek hangzik, de sosem árt, ha eljátszunk egy lehetséges jövő gondolatával.

Vetítés: Toldi mozi, március 10., 18:00

Szamuráj építész

A világ leglenyűgözőbb épületei között tartják számon a japán építész, Andó Tadao alkotásait. Geometrikus és letisztult múzeumaiból, lakóházaiból és szakrális tereiből megfoghatatlan és végtelen nyugalom árad, de ezt a nyugalmat nem úgy kell elképzelni, mint amit szimplán az állandóság vagy az agyhullámokat simára vasaló egyhangúság teremt. Andó Tadao Vízi Temploma vagy a St. Louis-i Művészeti Múzeuma inkább olyan nyugodt légkört teremt, amilyet az ember csak a természetben tapasztal meg. Ott semmi sem állandó, mindig minden zsizseg, apránként változik, a természet kiszámítható ritmust, egy inspiráló alaprezgést ad. Tadao leheletfinom munkái épp ilyenek, köszönhetően annak, hogy az építész a betonfalak adta formákba belekalkulálja a víz tükröződését, a falevelek mocorgását, a fény erejét és az árnyékok vetődését is.

Spirituális kisugárzású műremekeit látva viszont annál elképesztőbb a tény, hogy Andó Tadao valaha profi bokszoló volt, és kamionsofőrként is dolgozott, mielőtt az építészetet a francia Le Corbusier-hez hasonlóan, autodidakta módon elsajátította volna. Kár lenne kihagyni a Szamuráj építész című filmet, amely egy klasszikus építészportré, és amelyben Tadao maga mutatja be az épületeit. Talán azt is elmeséli, hogy lett sportolóból építő zseni.

Vetítés: Toldi mozi, március 10., 18:00

Palota a népnek

Kimeríthetetlen építészeti téma a szocializmus öröksége. Az Építészeti Filmnapokon több film is ezt boncolgatja, az Alvó beton: a város, ami túl modern volt Szkopje lenyűgöző brutalista romjai közé kalauzol minket, Georgi Bogdanov és Boris Missirkov filmje, a Palota a népnek pedig a pazar és monumentális szocialista épületek tereibe vezet.

Amikor fényűző és magasztos épületekről beszélünk, akkor valószínűleg hamarabb jut eszünkbe a versailles-i kastély, mint mondjuk, a bukaresti Parlament Palota neoklasszicista birodalmi stílusa, pedig a román fővárosban álló palota a világ legnehezebb és legdrágább közigazgatási épülete, amelyen Nicolae Ceaușescu idején 700 építész dolgozott. Grandiózusságában és pompájában simán vetekszik a királyok rezidenciáival.

Palota a népnek című film igazi kuriózum, mert a bukaresti épületen kívül bepillantást enged a Moszkvai Állami Egyetem szocreál felhőkarcolójába, a szófiai Nemzeti Kulturális Palotába és a berlini Köztársasági Palotába is, a tervezőkkel és az épületekben dolgozókkal készült interjúk pedig bennfentesé tesznek minket, nézőket is.

Ezek a reprezentatív monstrumok egykor a hatalmat és az erőt akarták sugározni, azt „kommunikálva” a nép felé, hogy a szocializmus szebb jövőt garantál nekik. Mind a négy épület valamilyen szempontból rekordtartónak számított a maga idejében, az egyikben a világ legnagyobb órája kapott helyet, a másik az akkori viszonyok között a legmodernebb volt, a harmadik a legmagasabb, és így tovább.

Vetítés: Toldi mozi, március 8., 21:00

Emberi menedék

„Azt mondhatnám, hogy több otthonom van. Tél, tavasz, nyár és ősz” – mondja ezt egy nomád élethez alkalmazkodott rénszarvasvadász Boris Benjamin Bertram dokumentumfilmjében. De, vajon, hogy képes a zord körülmények dacára, egy folyton úton lévő ember otthont teremteni egy olyan lakókocsiban, amelynek az ablakán kinézve, szomszédok helyett a kietlen fehér horizontot látja csupán?

Vagy képes-e menedéket, biztonságot, kényelmet és meghittséget nyújtani – ezeket társítjuk általában az otthonhoz – egy tokiói minilakás, egy ugandai lombkunyhó vagy egy menekülttábor fehér sátra bárki számára? Melyek egyáltalán a legalapvetőbb szükségletek, amelyeket egy otthonnak ki kell elégítenie?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ filmjében Bertram, aki 18 hónap alatt négy kontinenst járt be, hogy a legextrémebb körülmények között vesse bele magát antropológiai expedíciójába, és dokumentálja az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonságot, az otthonteremtés képességét.

A filmhez a rendező megnyerte a NASA, a MoMA, az ENSZ támogatását, a fő szponzor pedig az IKEA volt. De ne higgyük azt, hogy az Emberi menedék egy bujtatott IKEA-katalógus valójában, a film egyetlen pillanatában sem reklámozza a svéd bútoráruházat, azt leszámítva, hogy kiírják a cég, mint támogató nevét. Bertram munkájának pont az a lényege, hogy túlmutat az illatgyertyákon, a praktikus íróasztali rendszerezőkön és a dizájnos, LED-es asztali lámpák világán.

Vetítés: Toldi mozi, március 9., 22:00

 

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Kivettek pár milliót Vajna vendéglős cégéből

Kivettek pár milliót Vajna vendéglős cégéből

Jön az újfajta fogamzásgátló, bár kissé őrülten hangzik, hogyan működik

Jön az újfajta fogamzásgátló, bár kissé őrülten hangzik, hogyan működik

Egy őszinte sportkocsi: üléspróbát vettünk a Ferrari-alapokra épülő újkori Lancia Stratosban

Egy őszinte sportkocsi: üléspróbát vettünk a Ferrari-alapokra épülő újkori Lancia Stratosban

Kiszivárgott videó: működés közben a Huawei P30 Pro

Kiszivárgott videó: működés közben a Huawei P30 Pro

Kiderült, mennyivel kell felszorozni a kereseteket az idei nyugdíjszámításhoz

Kiderült, mennyivel kell felszorozni a kereseteket az idei nyugdíjszámításhoz

Bekeményített az EU: 466 000 000 000 forintnyi büntetést kapott a Google

Bekeményített az EU: 466 000 000 000 forintnyi büntetést kapott a Google