A kabuli példa

Utolsó frissítés:

Az Afganisztánban jelenleg békefenntartó missziót teljesítő mintegy 6 és fél ezer, összesen 18 országból toborzott...

Az Afganisztánban jelenleg békefenntartó missziót teljesítő mintegy 6 és fél ezer, összesen 18 országból toborzott katonán felül még további 3, de inkább 5 ezer főt és a működésükhöz szükséges felszerelést szeretne "kipasszírozni" az európai NATO-tagállamokból a nyárig Jaap de Hoop Scheffer, az észak-atlanti szövetség főtitkára. Míg az USA 12 ezer katonája továbbra is a "keményebb" feladatokkal - a Talibán és az al-Káida emberei utáni vadászattal - foglalatoskodik a közép-ázsiai ország déli-délkeleti részén, a NATO tavaly augusztusban átvette az amerikaiaktól a "puhább", lényegében karhatalmi funkciókat ellátó nemzetközi békefenntartó erők (ISAF) parancsnokságát. A NATO mandátuma eredetileg Kabulra korlátozódott, de tavaly októberben az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazta a szövetséget, hogy a fővároson kívülre is kiterjessze tevékenységét.

A feladat elsősorban az, hogy a katonai szervezet sorban vegye át az úgynevezett "vidéki rekonstrukciós csoportok" irányítását. Ezek a 100-300 fős, félig katonai, félig civil alakulatok nyújtanak támogatást az afgán kormánynak ahhoz, hogy közigazgatási hatókörét fokozatosan kiterjeszthesse az egész országra: közreműködnek a nemzeti hadsereg és a helyi rendőrség kiképzésében, a fegyverbegyűjtésben, védelmet garantálnak az újjáépítési és humanitárius munkát végzők számára. Jelenleg nyolc ilyen nemzetközi csoport működik amerikai fennhatóság alatt, a kilencediket pedig - január óta - a NATO megbízásából Németország irányítja.

A júniusi afganisztáni választásokig további legalább 5-6, az ország "talibántalanított" északi és nyugati részét ellenőrző rekonstrukciós csoportra való katonai kapacitást kellene felajánlania a NATO 19 jelenlegi és a - várhatóan az április 2-ai brüsszeli ünnepség alkalmával csatlakozó - hét új tagországnak. Többletterhet elsősorban az eddig szerényen háttérbe húzódó tagországaitól vár el a szövetség. Míg ugyanis - az amerikaiakat nem számítva - a legtöbb katonát adó Kanadából már most is csaknem 2 ezer, Németországból 1700, de például Romániából is 500 és Bulgáriából 300 ember szolgál az ISAF-ban, Magyarország az Országgyűlés által eredetileg vállalt 50 fős keretét még félig sem töltötte fel. Szakértők szerint legalább 100 fős ISAF-részvétel tenné hitelessé a magyar kormány igenjét, amellyel tavaly a NATO Tanácsban a szervezet afganisztáni jelenlétének kiterjesztése mellett voksolt. A döntést megkönnyítheti a jelenleg a határon kívül szolgáló mintegy ezer magyar katona egy részének átcsoportosíthatósága, miután a boszniai békefenntartást ellátó, NATO-irányítású, 12 ezer fős Sfor-sereg létszámát amúgy is 7 ezerre csökkentik. Az ott maradó katonák ez év végén gyakorlatilag "sapkát cserélnek", mivel a boszniai békefenntartás "maradékának" irányítását ekkor a NATO-tól átveszi az EU.

Irakkal kapcsolatban viszont óvatosan fogalmaz De Hoop Scheffer. "Ha egy legitim, az ENSZ által is támogatott iraki kormány a NATO segítségét kéri, nem háríthatjuk el a felelősséget" - mondta a közelmúltban egy brüsszeli előadásában. A NATO Tanácsban, legalábbis formálisan, egyelőre "nem beszédtéma" Irak, de pár héttel Colin Powell amerikai külügy- és Donald Rumsfeld védelmi miniszter ilyen értelmű célozgatásait követően Joschka Fischer német külügyminiszter kijelentette: Németország nem fogja megakadályozni a katonai szövetség iraki szerepvállalását, bár maga aligha küld majd oda katonákat. Mivel Párizsban újabban ennél bátrabban fogalmaznak, mondván, megfelelő ENSZ-határozat esetén Franciaország katonákkal is hajlandó lenne részt venni iraki NATO-műveletekben, a várakozások szerint az észak-atlanti szövetség tagországainak kormányfői június végi isztambuli csúcstalálkozójukon napirendre tűzik majd egy afgán mintájú iraki békefenntartás lehetőségét.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL