Biztos választási győzelmet engedtek ki a kezükből a spanyol konzervatívok azzal, hogy megpróbálták a saját javukra fordítani a 200 ember életét kioltó, másfél ezer sebesültet követelő múlt csütörtöki madridi merényletsorozatot. Az ellenzéki szocialisták az egész világot megrázó tragédiáért az országot az iraki háborúba belerángató kormánypártot tették felelőssé - és ez elég is volt a váratlan győzelemhez.

Csütörtök a döbbenet, péntek a fájdalom, szombat a harag, vasárnap pedig az igazságtétel napja volt Spanyolországban. Valahogy így jellemezhető az a hangulatváltozás, amin az ibériai ország néhány nap alatt átment, miután március 11-én a reggeli órákban Európa eddigi legvéresebb merénylete sújtott le Madridra, három nappal a parlamenti választás előtt.

A csütörtöki merénylet utáni döbbenet első perceiben mindenki a Baszkföld elszakadásáért fegyverrel harcoló és eddigi működése során több mint 800 ember életét kioltó Baszkföld és Szabadság (ETA) nevű szervezetet sejtette a Madridba bejárókat szállító vonatok elleni - 200 halottat és másfél ezer sebesültet maga mögött hagyó - robbantássorozat hátterében. Különösen, miután a szervezet néhány héttel korábban a parlamenti választások "megzavarásával" fenyegetőzött, a rendőrség pedig őrizetbe vett két feltételezett ETA-tagot, akiknek furgonjában több száz kiló robbanóanyagot találtak, jóval többet, mint amit a mostani merényletsorozat elkövetői használtak. Érthető hát, hogy az ETA merényleteihez hozzászokott országban az első órákban a kormány és a média is nyomban a baszk terrorista csoportot tette felelőssé, az azonban már kevésbé indokolható, hogy a néppárti (PP) vezetés később is ragaszkodott ehhez a verzióhoz, amikor pedig már egyre több jel utalt arra: egyáltalán nem biztos, hogy az ETA felelős a módszereihez egyébként nemigen hasonlító robbantásokért. A kormány ráadásul még az ENSZ Biztonsági Tanácsával is elítéltette az ETA-t, amiért e héten már magyarázkodásra kényszerült.

Madridban megállt az élet csütörtökön, mindenki a rádióból és a tévéből próbált híreket szerezni, az utcákon szirénázó rendőr-, mentő- és tűzoltóautók vágtattak, a forgalom megbénult, a veszteglő autósok felhangosították rádiójukat, hogy a gyalogosok is hallják a vérbe borított pályaudvarokról érkező tudósításokat. Este nyilvánosságra került egy állítólagos al-Káidanyilatkozat, melyben a radikális iszlám szervezet magára vállalta a merényletet, mellyel úgymond az egykori és a mai keresztes hadjáratok egyik fő szervezője, Európa szívébe döftek tört. Eközben a kórházakban és a vásárterületen rögtönzött halottasházban megállás nélkül folyt az áldozatok azonosítása mintegy 80 önkéntes korboncnok közreműködésével, a sebesültek ellátására százával érkeztek a nővérek, orvosok, pszichológusok, ezrével a véradók. I. János Károly király megrázó tévébeszédben szólított fel egységre és a terrorizmussal szembeni kiállásra, a mozik és színházak elhalasztották előadásaikat. Nem túlzás azt állítani: érezhető félelem lett úrrá a városon.

A fájdalom jellemezte pénteki napon már egyre-másra érkeztek az információk - néhány előző napi tárgyi bizonyíték, fel nem robbant bomba, nyomozati anyagok alapján - arról, hogy az akció hátterében valóban az al-Káida vagy egy ahhoz kapcsolódó csoport állhat. Ráadásul egy üzenetben az ETA cáfolta, hogy bármiféle köze lenne a merénylethez. A belügyminiszter azonban kijelentette, "nem hiszünk nekik", és José María Aznar miniszterelnök továbbra is a baszk "terrorista bandát" jelölte meg a legfőbb gyanúsítottként. A város kihalt képet mutatott, nyoma sem volt a szokásos pénteki nyüzsgésnek, így nem is okozott nagyobb felfordulást, hogy délben mindenfelé 15 perces gyászszünetet tartottak: állt a forgalom, a munkahelyekről és boltokból mindenki az utcára ment, és felemelt kezekkel tiltakozott a terrorizmus ellen. Eközben nagy riadalom támadt a merénylet fő célpontján, az Atocha pályaudvaron, ahová sokan zarándokoltak el mécsessel és virággal, ám hirtelen futótűzként terjedt a hír: meneküljön mindenki, mindjárt felrobban az állomás. A rendőrök is rohanva terelték a közönséget a kijáratok felé - mi tagadás, a HVG tudósítója is szedte a lábát -, ám pár perc múlva kiderült: csak egy gyanús csomagot találtak a biztonságiak, abban sem volt bomba. Az eset azonban jelezte: senki nem érezhette magát biztonságban.

A szinte egy emberként gyászoló városba csak kora délután kezdett visszatérni az élet, ekkor már százezrek gyülekeztek az utcákon az estére meghirdetett békemenetre. A zuhogó esőben 2-2,5 millió (országszerte 11 millió) ember, köztük a spanyol és a nemzetközi politikai élet vezető személyiségei, valamint a hasonló megmozduláson először megjelenő királyi család képviselői részvételével rendezett impozáns menet fő üzenete a terrorizmus minden formájának elítélése volt, a feliratok, jelszavak és a - helyenként meglehetősen durva, trágár - bekiabálások egyaránt kárhoztatták az ETA-t és az al-Káidát.

A megnyugvás napjaként indult szombat - az eredeti választási menetrend szerint a kampánycsend napja - délutánra haragosra fordult: országszerte dühös tüntetők csoportjai vonultak a PP irodái elé. "Gyilkosok, gyilkosok", "Fasiszták", "Mocskos hazugok" - ezek voltak a legfinomabb vádak. Madrid belvárosában, a calle Génován, ahol néppárti és szocialista szimpatizánsok előző nap még a legnagyobb barátságban és nyugalomban gyülekeztek, hogy csatlakozzanak a közeli Colón térről induló békemenethez, most magukból kikelt baloldali tüntetők néztek farkasszemet a PP székháza elé kivezényelt rohamrendőrséggel. A PAZ, azaz Béke feliratú pólókat viselő, zömmel talpig fekete ruhás fiatal tüntetők plakátjain ez állt: "A ti új barátaitok új ellenségeket szereztek Spanyolországnak." Aligha volt kétséges, hogy a megmozdulások hátterében az ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) állt, mely már előző nap is utalt rá: a merényletért egyértelműen a konzervatív kormányt tartja felelősnek, amely Európa helyett Amerika felé fordult, és belerángatta Spanyolországot az iraki háborúba. Ezzel sikerült újra felkorbácsolniuk a spanyolok széles rétegeinek kormányellenes indulatait, pedig a PP ügyes kampányának köszönhetően az már éppen lecsillapodott a választásokra.

Noha a PSOE cáfolta, hogy bármi köze lett volna a megmozdulásokhoz, a találkozókra hívó sms-ek - utalt rá másnap a HVG kérdésére a szocialisták egyik kerületi szervezője - minden bizonnyal a párt szimpatizánsaitól származtak. Eközben a város másik felében, a Santiago Bernabeu Stadionnál a Real Madrid szurkolói lelkesen gyülekeztek az esti futballmeccsre, a bajnoki forduló ugyanis a kormány döntése alapján nem maradt el (a bikaviadalokat viszont elhalasztották), ezzel is jelezve: a madridiak a merénylet ellenére sem félnek attól, hogy több tízezres rendezvényen jelenjenek meg. A kissé unalmasra sikeredett, 1:1-es döntetlennel végződött mérkőzésre azonban így is rányomta bélyegét a terrortámadás: a focisták óriási fekete gyászszalagot helyeztek el a pálya közepén, és végig fekete karszalaggal játszottak, a legnagyobb tapsot pedig nem az enerváltan futballozó Zidane vagy Beckham aratta, hanem a madridi ultrák, akik a 10. percben gigantikus transzparenst emeltek a magasba: Spanyolország nem adja meg magát!

A meccs után a belvárosba visszatérők meglepődve látták, hogy a tüntetések nem értek véget, a fiatalok utcáról utcára vonulva szidták a PP-t, egyre durvább jelszavakat kiabálva. Addigra már sok madridi is csatlakozott hozzájuk, edényeket ütögetve, csörömpölve vonultak rendőri biztosítással a főutcákon. A helyzet elmérgesedésétől tartva a kormány - mely még délelőtt is az ETA-vonal mellett érvelt - este bejelentette öt gyanúsított, köztük három marokkói elfogását, néhány perccel éjfél után, azaz lényegében már a választás napján pedig beszámolt egy videóról is, melyen az al-Káida vállalta a merényletet.

Vasárnap aztán, amikor a többnapos eső és borús idő után végre kisütött a nap, a madridiak már láthatóan megkönnyebbülten mentek ki az utcára, hogy a szokásos délelőtti templom- és cukrászdalátogatás között felkeressék a szavazóhelyiségeket is. Az élet kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba: a főteret, a Plaza Mayort ellepték a bélyeggyűjtők, az ócskapiacon, a Rastrón hömpölygött a nép az árusok standjai között, a boltok pedig a március 19-ei "apák napjára" készülve kínálták a férfiaknak szánt ajándékokat. A város szívében, a Puerto del Solon egész nap hatalmas tömeg gyülekezett a városházánál elhelyezett mécsesek körül, és a temperamentumos fővárosiak alkalmanként heves vitába keveredtek egymással a merénylet és a választások kapcsán. Sokan megütközve figyelték, hogy a korábbi napokon még "Béke", "Nem a terrorra és az ETA-ra", "Elég volt" feliratok helyére szinte kizárólag Aznart, Busht, Blairt, valamint a PP kormányfőjelöltjét, Mariano Rajoyt szidalmazó jelszavak kerültek.

Este ismét felbolydult a város, ezúttal azonban már a választási eredmény hozta lázba a madridiakat, akik közül még a legelszántabb PSOE-hívők sem számítottak arra, hogy a szocialisták nyerhetnek. Pedig a három nap hangulatváltozása minden előrejelzésre rácáfolt: a PSOE a szavazatok 42,6 százalékának megszerzésével magabiztosan győzött (164 képviselőt küldhet a 350 fős Cortesbe), a PP-nek pedig meg kellett elégednie 37,6 százalékkal (148 képviselő) és az ellenzéki szereppel. Az idén 125 éves PSOE-ra végül 1,3 millióval többen szavaztak, mint a PP-re.

A PSOE-székházban az örömittas pártvezér, José Luis Rodríguez Zapatero, immár leendő miniszterelnökként, ragyogó arccal söpörte be a gratulációkat. Kissé visszatetsző volt ugyanakkor, hogy Zapatero mély megrendülést mutatva néma megemlékezésre szólította fel a tömeget, a gyászperc után azonban ismét kitörő örömmel, önfeledten ünnepelte pártja és a maga győzelmét. Az eufória azonban - jelezte a HVG kérdésére Juan Pedro Velázquez politikai elemző - aligha tart majd sokáig a szocialisták háza táján. A párt ugyanis egyáltalán nincs felkészülve a kormányzásra: választási programjának ugyan számos hangzatos eleme volt, ám a jelszavak abban a biztos tudatban íródtak, hogy a PSOE úgysem kerül hatalomra. A kormányprogram hiányát jelezte a madridi tőzsde indexe is, mely hétfőn 4 százalékos eséssel zárt. Az üzleti körök abban bíznak, hogy Zapaterónak lesz elég befolyása a PSOE-n belül, és a megfontolt szakember hírében álló, a költségvetési egyensúly fontosságát hangsúlyozó, párton kívüli Miguel Sebastiánt, tanácsadói körének tagját állítja a gazdasági tárca élére.

Hogy milyen lesz az új kormány, arról a hét elején kevés konkrétum szivárgott ki - Sebastián mellett Pedro Solbesnek, az Európai Bizottság gazdaságpolitikáért felelős tagjának a neve is felmerült gazdasági miniszterként -, Zapatero egyelőre arra törekszik, hogy kisebbségi kabinetet alakítson. Ezt kívülről támogatnák a kommunisták (akik az eddigi 8 helyett 5 mandátumot szereztek), valamint a váratlanul jól szerepelt baloldali katalán ERC (a korábbi egy után 8 képviselője lesz), mellyel egyébként a szocialisták Katalóniában közösen kormányoznak. A jobbközép katalán nacionalista CiU (10 képviselő) is jelezte, hogy bizonyos körülmények között hajlandó támogatni a PSOE-kormányt.

A 43 éves jogász Zapaterónak azonban nem lesz könnyű dolga. A közvélemény, de még saját pártja sem tartja igazán érettnek a kormányfői posztra. PSOE-vezetői berkekben a voksolás előtti hetekben a HVG információja szerint olyan vélemények keringtek, hogy egy esetleges katasztrofális szereplést követően új emberrel kell nekivágni a következő választásnak, de még viszonylag jó eredmény esetén is hozzá kell látni Zapatero politikusi képének kialakításához.

Miközben a szocialisták Zapatero "felépítésén" fáradoznak, a konzervatívok Aznarnak a politikusi pályáról való - már tavaly bejelentett - visszavonulásán dolgoznak. A PP biztosra vett győzelme utánra nagyszabású búcsút terveztek vezérüknek, középpontban a "Nyolc év kormányon" címmel a jövő héten megjelenő, az év könyvszenzációjaként beharangozott Aznar-memoárral. Hétfő óta azonban igencsak megcsappant az érdeklődés a kötet iránt, a madridi könyvesboltokban jócskán visszaestek az előjegyzések.

VASS PÉTER / MADRID

Fókuszban

A fájdalom fővárosa

Cervantes szülőhelye, egyetemi város, a világörökség része - nagyjából ennyit tudott eddig a Spanyolországba látogató...

Fókuszban

Amerikai szemmel

"Bush elvesztette a spanyolországi előválasztást" - summázta keresetlen egyszerűséggel a madridi terrorakciók, illetve...

Fókuszban

Mindenhol Európában

Akár küldtek katonákat Irakba, akár nem, az európai országok a terroristák célpontjának érzik magukat.

Fókuszban

ETA és/vagy al-Káida

Az újabb bizonyítékok, letartóztatások és az egyik feltételezett marokkói elkövető azonosítása után keddre szinte...

Megváltozik a brit útlevél is

Megváltozik a brit útlevél is

Felütötte fejét a hőstressz, pusztul az ausztrál Nagy-korallzátony

Felütötte fejét a hőstressz, pusztul az ausztrál Nagy-korallzátony

„Segítenél elmondani a világnak, hogy én is meleg vagyok?”

„Segítenél elmondani a világnak, hogy én is meleg vagyok?”

Armani nézők nélkül mutatja be legújabb ruhakollekcióját

Armani nézők nélkül mutatja be legújabb ruhakollekcióját

Koronavírus: a Samsungot is elérte a baj, le kellett állítani a Galaxy Z Flip gyártását

Koronavírus: a Samsungot is elérte a baj, le kellett állítani a Galaxy Z Flip gyártását

Samsung: meg tudnánk csinálni, de a világ még nem áll készen a három részbe hajtható telefonra

Samsung: meg tudnánk csinálni, de a világ még nem áll készen a három részbe hajtható telefonra