Zavarba hozta az amerikai kormányzatot Jaszin sejk meggyilkolása. Miközben a világ számos vezetője - köztük Jack Straw, a terror elleni küzdelmet Washingtonhoz általában nagyon hasonlóan értelmező brit kormány külügyminisztere - már hétfőn délelőtt keményen elítélte a néhány órával korábbi izraeli akciót, a hivatalos amerikai reakció sokáig váratott magára. Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó egy hétfő reggeli tévéműsorban még csak annyit mondott, Jaszin sejknek köztudomásúan része volt számos gyilkosságban, továbbá hogy a Fehér Háznak előzetesen nem volt tudomása a Hamász szellemi vezérének legyilkolását célzó izraeli tervről. Egyfelől Jaszin terrorista, és Izraelnek joga van védekezni, másfelől mi sohasem támogattunk hasonló akciókat - egészítette ki mindezt néhány órával később Boucher külügyi szóvivő, érzékeltetve, hogy az amerikai kormányzat még mindig nem tudta eldönteni, mi a véleménye a gyilkosságról, vagy ha netán van véleménye, akkor azt hogyan tálalja. A Jaszin-gyilkosság idején - itteni idő szerint vasárnap éjjel - ügyeletes washingtoni külügyi szóvivő, Louis Fintor ugyanakkor a HVG-nek úgy vélekedett, Izraelnek joga van az önvédelemhez, ám ez az akció nem szolgálja a béketörekvéseket, továbbá mindkét félnek, de különösen a palesztin hatóságnak igyekeznie kell minden erővel megfékezni a terroristákat.

A Bush-kormány az ügyben egymással összeegyeztethetetlen követelményeknek próbál megfelelni. Az elnök egyfelől tartani igyekszik magát - legalábbis formálisan - ahhoz a négy évvel ezelőtti választási kampányában tett ígéretéhez, miszerint, Bill Clintonnal ellentétben, nem fog harmadik félként közvetlenül belefolyni az izraeli-palesztin konfliktusba, illetve a békefolyamatba. Bush ezt még a saját szakértői által kidolgozott, kölcsönös engedmények fejében 2005-re független palesztin államot ígérő "útiterv" tavaly júniusi akabai elfogadtatásakor is hangsúlyozta. Pedig akkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok "fut a pénze után": Irak lerohanását visszamenőleg csak a demokrácia közel-keleti mintaállamának kiépítése igazolhatja, ami viszont elképzelhetetlen az izraeli-palesztin megbékélés nélkül.

Ugyancsak nehéz összeegyeztetni a terror elleni kíméletlen küzdelem szempontját a nemzetépítés követelményével. Vezető amerikai kormányzati politikusok Jaszin sejk likvidálásának óráiban éppen azt bizonygatták vehemensen, hogy a Bush-kabinet hivatalba lépése első pillanatától fogva erejét megfeszítve küzdött a terroristák ellen. Cáfolva a kormány korábbi vezető terrorizmus-szakértőjének, Richard Clarke-nak könyv formában most megjelent állításait, melyek szerint elhanyagolták az al-Káida üldözését - ezzel lehetővé téve a 2001. szeptember 11-ei akciót -, s helyette Szaddám Huszein megdöntésén törték a fejüket. Ezek után nehéz elítélni, ha Izrael, mint az ottani kormányzat állítja, elbánik a "saját" Oszama bin Ladenjével. A karizmatikus Jaszin sejk megölése viszont aligha segíti elő, hogy a vérben forgó szemekkel bosszúért kiáltó gázai tömegek belátható időn belül egy demokratikus palesztin állam polgárai legyenek. A nyílt washingtoni állásfoglalást az is nehezíti, hogy éppenséggel nem zárható ki, Saron áttételesen amerikai nyomásra semmisítette meg a sejket és kíséretét. Kiszivárgott ugyanis egy állítólagos bizalmas dokumentum, amelyben a Fehér Ház néhány nappal korábban aggodalmát fejezte ki, hogy az izraeli miniszterelnök terve, miszerint kivonja egységeit a Gázai övezetből, hatalmi vákuumot hagyna a forrongó övezetben, előkészítve a talajt egy terrorista palesztin miniállam számára.

RÉTI PÁL / WASHINGTON