Tetszett a cikk?

A tavalyi háborút követő legsúlyosabb válsággal kell szembenézniük Irakban az amerikaiaknak, akik kétfrontos harcot vívnak a szunnita gerillák és a síita lázadók ellen. Az egyre szervezettebb ellenállásból a hatalomátadás után akár polgárháború is kialakulhat, ami a térséget is lángba boríthatja.

Elnéptelenedett az ötmilliós Bagdad az utóbbi napokban. Még kevesebben merészkednek az utcákra, mint az egy évvel ezelőtti villámháború idején, hiszen a szunnita, illetve síita felkelés, az amerikaiak elleni merényletek, a lövöldözések, valamint a túszejtő akciók mindenki számára halálos kockázatot jelentenek. A háború utáni legvéresebb és legkaotikusabb válság során a főváros több szunnita és síita negyede ismét harcoktól volt hangos, Moktada al-Szadr radikális síita vezető fegyveresei számos dél-iraki városban beásták magukat, az amerikaiak által bekerített Faludzsában pedig a vasárnap kezdődött és keddi lapzártánkkor még tartó, de törékeny tűzszünet ellenére pattanásig feszült a helyzet. Az április elején kiújult harcokban eddig több mint hetven szövetséges - nagy többségében amerikai - katona, mintegy hétszáz iraki lázadó és több száz polgári személy vesztette életét.

Új divat az emberrablás. Lapzártánkkor mintegy harminc külföldit - katonát, biztonsági őrt, üzletembert, újságírót - tartottak fogva különféle fegyveres csoportok. A túszok közel tucatnyi országból valók, köztük olyanokból is, amelyek nem támogatták az Irak elleni háborút. Némelyiküket szabadon engedték, másokat viszont azzal fenyegetnek, hogy élve elégetik vagy lefejezik őket. A pánikhelyzetben sok külföldi távozott az országból.

Az amerikaiak igazi rémálma azonban az, hogy a már a háború vége óta gerillaharcot folytató szunniták és a két hete felkelt síiták egyesítik erőiket, s ők egy klasszikus gerillaháborúban találják magukat. Ha a szunniták és a síiták fegyveres együttműködésének még nem is, de szolidaritásuknak mindenesetre már láthatók az első jelei. Al-Szadr például Faludzsa ostromának leállítását is a tűzszünet feltételei közé sorolta, Bagdad síita negyedeiből pedig több teherautónyi élelmet küldtek a fővárostól nyugatra fekvő szunnita városba. Bagdadban vasárnap állítólag olyan röpcédulákat szórtak, amelyeken az al-Szadr vezette fegyveres szervezet, a háromezer fősre taksált Mahdi Hadserege és a Faludzsai Hadsereg nevű ellenálló mozgalom "közös közleményben" katonai övezetté nyilvánította a főváros több kerületét. Ricardo Sanchez tábornok, az Irakban állomásozó amerikai csapatok parancsnoka szerint taktikai szinten már együttműködnek a síita és a szunnita gerillák.

A két felekezet hívei együtt imádkoztak az egyébként nyugodt dél-iraki Bászrában, és akár egyfajta szunnita gesztusnak is tekinthető, hogy a vasárnapi síita vallási ünnepet, a Huszein imámra emlékező arbaint ezúttal nem zavarta meg merénylet. Negyven nappal korábban a síita naptár legszentebb ünnepét, az asúrát - feltehetőleg szunnita - merénylők vérfürdővé változtatták, amikor a bagdadi és a kerbalai nagymecsetek ellen öngyilkos robbantásokat hajtottak végre, amelyek 171 áldozatot követeltek. A félelem azért a mostani ünnepre is rányomta a bélyegét: a kerbalai felvonuláson csak százezrek vettek részt a várt négymillió helyett.

Bármi sül is ki a szunnita-síita szövetségből, tartós megoldást szakértők szerint nem az erő fokozott alkalmazása, hanem csakis a politikai rendezés hozhat. Nem lett volna szabad - vélik független elemzők - az amerikaiaknak egyszerre két frontot nyitniuk Irakban: Faludzsában megtorolni a civil tanácsadók március végi barbár lemészárlását, és ezzel egyidejűleg megindítani a leszámolást Moktada al-Szadr milíciájával. A történtek az egész iraki akció két fontos gyengeségét is megmutatták. A nemzetközi támogatás erőtlensége azzal a következménnyel járt, hogy a szélsőségesek lázadását sokan a megszálló amerikaiak elleni felszabadító háborúnak értelmezték. A másik eredendő fogyatékosság, hogy az amerikaiak - részben a hírszerzés hiányosságai miatt - nem érzékelik az iraki társadalom rezdüléseit. Így nem tudták felmérni al-Szadr befolyását, és azt sem, milyen reakciókat válthat ki hetilapjának betiltása, majd helyettesének őrizetbe vétele; ráadásul az amerikai hadsereg hétfőn bejelentette, célja al-Szadr elfogása vagy megölése.

A síiták legfőbb tekintélye a megszálló hatóságokkal együttműködő, 73 éves Ali al-Szisztani nagy ajatollah, de a 30 éves, harcias és rendre apokaliptikus nézeteket terjesztő al-Szadr komoly támogatást tudhat maga mögött, főként a síita nyomornegyedekben. Al-Szadr ráadásul nemcsak vallási, de politikai és katonai vezető is, aki a síiták vezérének szerepére ajánlkozik. Sokat elárul, hogy a síita közvéleményt a jelek szerint inkább követő, mint vezető al-Szisztani jogosnak nevezte a lázadók egyes követeléseit.

Míg azonban hatalmi harc is folyik a lakosság 60 százalékát kitevő síiták feletti befolyásért, valószínű, hogy a mozgolódást a június 30-ára tervezett hatalomátadás közeledte is magyarázza. A síiták egyrészt - a szunnitákhoz hasonlóan - maguk is érdemekre pályáznak a fegyveres ellenállás terén, másrészt viszont elégedetlenek az amerikaiak által kinevezett iraki kormányzótanács által egyhangúlag elfogadott, a demokratikus átmenetet rögzítő ideiglenes alkotmánnyal. Nehezményezik, hogy a kisebbségeknek - főként a lakosság 20-20 százalékát kitevő szunnitáknak és kurdoknak - biztosított jogok korlátozni fogják a többségi akaratot.

Ezzel kapcsolatban is megfigyelhető, hogy al-Szisztani az események után kullog. Először mintha áldását adta volna az alkotmányra, aztán bírálta, azzal fenyegetve meg az ENSZ-t, hogy bojkottálja a hatalomátadásról szóló tárgyalásokat, ha a világszervezet nem utasítja el a dokumentumot, nemrég pedig fatvában, vallási rendeletben illegálisnak nevezte azt.

Az iraki kormányzótanács síita tagjai kétségbeesetten igyekeznek rendezni a válságot, és hírek szerint tárgyalásokat folytatnak al-Szadrral, akinek hívei egyébként nem kaptak helyet a 25 fős testületben. Az évszázadokon át a szunnita kisebbség irányítása és elnyomása alatt élő síiták történelmi esélyt szalaszthatnak el, ha nem tudnak egységesen fellépni.

A politikai tehetetlenséget csak fokozhatja, hogy a kormányzótanács több tagja élesen bírálta az amerikaiakat az erő túlzott alkalmazása miatt. Tovább növelte a megszálló erők és a velük szövetséges irakiak közti feszültséget, hogy Paul Bremer amerikai kormányzó múlt csütörtökön leváltotta az átmeneti iraki kormány síita belügyminiszterét, és egy szunnitát ültetett a helyére. Ráadásul a tervezett hatalomátadás - Colin Powell amerikai külügyminiszter múlt heti nyilatkozata szerinti - legvalószínűbb forgatókönyve a 25 tagú kormányzótanács kiszélesítése. Kérdés, mennyivel lesz a mostaninál legitimebb az irakiak többsége által az amerikaiak bábjának tartott tanács kibővített változata. A lázadások során az is kiderült, hogy a szövetségesek által kiképzett, a síita fegyveresek láttán riadtan elmenekülő iraki rendfenntartók képtelenek a biztonság szavatolására, sőt az új iraki hadsereg 620 fős második zászlóalja vasárnap egyszerűen megtagadta a parancsot, hogy Faludzsába masírozzon.

Alapvető hibákat követtek el az amerikaiak, és ezért fajulhattak idáig az események - véli több szakértő. Először is Washington nem rendelkezett átfogó tervvel a Szaddám Huszein utáni Irak felépítésére, és alaptalanul bízott abban, hogy nem megszállóként, hanem felszabadítóként fogadják majd katonáit - vélekedett Mohamed Kamal, a Kairói Egyetem politológusa. A kaliforniai Hoover Intézet szakértője, Larry Diamond - a megszálló koalíciós átmeneti hatóság (CPA) tanácsadója - szerint Washingtonnak már jelentősen növelnie kellett volna katonáinak létszámát, hogy lefegyverezhesse a milíciákat, például a Mahdi Hadseregét.

Az újjáépítés terén elért eredmények - például a kőolajtermelés, a víz- és áramellátás háború előtti szintre történő feltornázása - ellenére sok iraki szemében a megszállás ténye vált az elsődleges szemponttá. A szabadságra, a demokráciára és a törvényességre vonatkozó ígéretek teljesülése helyett eddig erőszak, ostrom és kijárási tilalom jutott az irakiak osztályrészéül, ami fokozta a térségben amúgy is mély Amerika-ellenességet. Ám az amerikaiak továbbra is úgy vélik, a legjobb, ami évtizedek óta Irakkal történik, a demokrácia felépítése, és erről egy hamarosan induló 5,8 millió dolláros reklámkampánnyal szeretnék meggyőzni az ott élőket.

Az amerikaiak nehézségeit nemritkán kárörömmel szemlélő arab országok is növekvő aggodalommal figyelik, hogy Irak a terror fészkévé válik, a radikalizmus ugyanis nem áll meg a határokon. Hamad bin al-Thani katari külügyminiszter nemrég arra figyelmeztetett, hogy Irakban a libanonihoz és az afganisztánihoz hasonló polgárháború törhet ki, amelyben az iraki frakciók mögé térségbeli országok sorakozhatnak fel. Al-Ahmed al-Szabah kuvaiti kormányfő Irak felbomlásával ijesztgetett, al-Szadr pedig máris arra biztatta a kuvaitiakat, hogy kergessék el a területükön állomásozó amerikai erőket.

A káoszba süllyedő Irak felkorbácsolhatja az iszlám történetében hol szunnyadó, hol pedig lángoló szunnita-síita ellentéteket. A kuvaiti kormányfő az országban a lakosság harmadát kitevő síitákat és a többségi szunnitákat is mérsékletre intette. Szaúd-Arábiában hétfőn maga a betegeskedő Fahd király hangoztatta aggodalmát, és sürgette, hogy az ENSZ kapjon központi szerepet az iraki rendezésben. Nyugati megfigyelők szerint a sivatagi királyság már most egyfajta kiképzőbázisuk az Irakban harcoló szunnita fegyvereseknek.

Az elnyomott szaúdi síita kisebbség először tavaly, Szaddám Huszein hatalmának megdöntése után követelt magának egyenlő jogokat. A jelen helyzetben viszonylagos nyugalomban lévő iraki kurdok növekvő önállósága az idén a jogaikban szintén korlátozott szíriai kurdokat bujtotta fel. Mindez akár a közel-keleti demokratikus mozgalmak csírájaként is felfogható, a következmények azonban beláthatatlanok.

Egy iraki síita-szunnita polgárháború arab-perzsa ellentéteket is szíthat. Miközben az arab médiában a faludzsai ostrom kapott főszerepet, Irán szinte lázban ég a síita felkelés láttán. Ám a perzsák sem egységesek: Hasemi Rafszandzsáni volt elnök, a jelenlegi teheráni hatalmi gépezet szürke eminenciása hősnek nevezte al-Szadrt, az egykor Irán vezetőjének kiszemelt, de házi őrizetre ítélt és tavaly szabadult Ali Montazeri nagy ajatollah viszont élesen bírálta a Mahdi Hadseregét, egyértelműen al-Szisztanit támogatva.

KERESZTES IMRE

Fókuszban

Szakítópróba

A szabadságnak és a vallási türelemnek még a reménye is kihunyhat Irakban, ha a koalíciós erők kudarcot vallanak -...

Fókuszban

Megszépítő messzeség

Vegyük tudomásul, Amerikán kívül - talán Tony Blair beszédíróját kivéve - mindenki úgy gondolja, hogy Irakban...

Áder aláírta: titkosak a Budapest–Belgrád-vasútvonal szerződései, nem lesznek közalkalmazottak a kulturális szféra dolgozói

Áder aláírta: titkosak a Budapest–Belgrád-vasútvonal szerződései, nem lesznek közalkalmazottak a kulturális szféra dolgozói

Trump aláírta a közösségi média szabályozásáról szóló rendeletet

Trump aláírta a közösségi média szabályozásáról szóló rendeletet

Karácsony és Szijjártó együtt emlékeztek a Hableány tragédiájára

Karácsony és Szijjártó együtt emlékeztek a Hableány tragédiájára