Több tízmilliárd forintos forrást igénylő új ellátási formák szerepelnek abban a szociális csomagban, amelyet várhatóan a hónap végén tárgyal a kormány. A szociális háló újragondolása korántsem reformértékű; hogy az legyen, ahhoz elengedhetetlen volna az elsősorban a jómódúakat támogató adó- és kedvezményrendszer átfazonírozása is.

A társadalom peremén élők, az állami gondoskodásra szorulók többnyire kampányidőszakban jutnak a politikusok eszébe. A szocialista-liberális kormány száznapos programjai is többek között a 2002-es országgyűlési választások előtt tett ígéretek megvalósításáról, így például a családi pótléknak a Fidesz-érában elmulasztott emeléséről szóltak. A kampány szele érződik most, az európai parlamenti (EP) választások közeledtével is. Két hete "a lakosság eladósodását mérséklő intézkedéseket", azaz a lakáshitel- és közműdíj-adósság-kezelési programot jelentett be a kabinet, amit azonban javarészt csak 2005-2007 között terveznek megtölteni tartalommal (HVG, 2004. május 15.), május végén pedig "az elszegényedés, a szociális kirekesztés elleni" intézkedési program tervezete kerülhet a kormány elé.

Az ebben foglaltak szerint egyelőre inkább csak egy új fogalommal gazdagodna a szociális ellátórendszer és a rászorulók: a kormány jövőre bevezetné a "szociális minimum" kategóriáját. Pénzzel, minimális megélhetést biztosító tartalommal csak fokozatosan töltődik fel az elnevezés. Ami azonban ennél is nagyobb baj: e tervezet is inkább csak némi fazonigazítást jelent a szociális ellátórendszeren. A rendszerváltás óta egyetlen kormánynak sem volt, s a jelek szerint most az MSZP-SZDSZ koalíciónak sincs ereje-mersze, hogy alapjaiban gondolja át az elsősorban az előző kabinet által a középosztályt preferálóvá alakított, a jómódúakat is védő szociális hálót. Ellenzékben most a Fidesz-MPSZ is felkarolná az elesetteket, többek között erre is alapozta "nemzeti" petícióját, amelyre a múlt héten már egymilliónál több - a szocialisták által megkérdőjelezett hitelességű - aláírást gyűjtött össze. A támogatottságot maga mögött érezve az ellenzék legnagyobb pártja most országgyűlési határozattá szeretné nemesíteni a petíciót. Csakhogy az abban megfogalmazottak (legyenek alacsonyak a gyógyszer-, élelmiszer- és energiaárak, mindenki számára támogatottak és adókedvezményben részesítettek a lakáshitelek) csak az érem egyik oldalát mutatják. Arról nem beszélnek, hogy az árak mesterséges elterelését adókban és járulékokban kell megfizetni. S miközben a petíció egyik szlogenje szerint "mindenkinek joga van a biztonságos megélhetéshez", arról sem esik szó, hogy ezek az elképzelések igazán a többet fogyasztó, nagyobb lakást vásárló gazdagabb rétegeket támogatnák.

Ráférne a gyökeres reform a szinte az áttekinthetetlenségig szerteágazó szociális ellátórendszerre, amelynek jogi szabályozása, a támogatásokat elbíráló és folyósító intézményrendszere, illetve a forrásai egyaránt szövevényesek, de korántsem árulkodnak bőkezűségről. A központi büdzséből folyósított ellátásokról nyolc törvény s legalább ennyi kormány- és miniszteri rendelet, alkotmánybírósági határozat ad eligazítást. Az önkormányzatok által nyújtható támogatások keretszabályait az 1993-ban elfogadott és többszöri módosítása ellenére további átalakításra érett szociális törvény tartalmazza, amit helyhatósági rendeletek ezrei váltanak aprópénzre.

Akadnak olyan juttatások (például a közgyógyellátás), amelyek esetében az egyik hivatal (az önkormányzat) dönt az ellátásról, míg a másik (az Országos Egészségbiztosítási Pénztár) viseli a költségeket teljes egészében, de még a méltányosságból adott közgyógyigazolvány esetén is 25 százalékos arányban. Az időskorúak járadékáról, a rendszeres szociális segélyről és a 2004-től bevezetett normatív lakásfenntartási támogatásról ugyancsak a helyhatóságok határoznak, miközben ezek költségéből csak 10 százalékot állnak ők, a többi a központi büdzsére hárul.

Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy az önkormányzatok szabad kezet kapnak, és boldog-boldogtalannak ellátásokat állapíthatnak meg a költségvetés kontójára. A jogosultság feltételeit ugyanis pontosan körülírják a különböző jogszabályok. Ugyanakkor az egyes juttatásokhoz való hozzáférés feltételrendszere is bonyolult. Igaz, a "kályha" nagyon gyakran a nyugdíjminimum (2004-ben havi 23 200 forint), azaz a család, a háztartás ehhez viszonyított egy főre jutó jövedelemszintje alapján válhat jogosulttá valaki valamilyen ellátásra. A mérce azonban nem egységes. Az időskorúak járadékára például az számíthat, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum 80 (egyedülállónál 95) százalékát, míg például átmeneti segélyhez rendkívüli élethelyzetben 150 százalékos, közgyógyellátáshoz méltányossági alapon 200 százalékos jövedelemszint mellett is hozzá lehet jutni. Nem mintha ez bőkezűségre vallana havi legfeljebb 46 400 forintos jövedelemnél, annál is kevésbé, mert ez esetben még az is feltétel, hogy a gyógyszerköltség mértéke veszélyeztesse a létfenntartást.

A nyugdíjminimum magában a nyugdíjrendszerben perifériális szerepet tölt be; alkalmazásának csak speciális esetekben van jelentősége, például ha valaki nyugdíjba menetelekor csak a szolgálati idejét tudja igazolni, korábbi jövedelmeit nem. A szociális juttatásoknál viszont ugyanez nemcsak a hozzáférési feltétel, hanem az ellátás mértékének is meghatározó eleme (lásd táblázatainkat). A nyugdíjminimum mint ellátási küszöb 2009-től teljesen eltűnik a nyugdíjrendszerből. Ez nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy a szociális ellátásnak saját "mérőszám" meghatározására van szüksége, hanem azzal is, hogy számottevően nőhet a szociális ellátásra szorulók száma a rendszerváltás utáni minimálbéres vagy éppen tb-kötelezettség nélküli feketefoglalkoztatottság elterjedtsége miatt.

Az új küszöb a már említett szociális minimum, amit az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) 2005-től szeretne bevezetni - derül ki a kormány elé kerülő intézkedési programból. "Elvi szempontból elfogadhatóan, jó irányban alakulnak a dolgok, persze nem mindegy, hogy mekkora összeget jelent majd ez a mérőszám" - vélekedett az intézkedési programról Béki Gabriella szabaddemokrata képviselő, hangsúlyozva, hogy a szociálpolitika gyökeres átalakítása más szabályozók, az adó- és a kedvezményrendszer módosítását is igényelné.

A szociális minimum mértéke kezdetben a nyugdíjminimum 80 százaléka lenne. Ezzel legfeljebb az éhenhalást lehet elkerülni, és nagyon messze van a hosszú távú célként megjelölt, nemzetközileg is elfogadott úgynevezett szegénységi mérőszámtól. Ez utóbbi az átlagjövedelem 50 százaléka, Magyarországon jelenleg 45 ezer forint feletti összeg lenne. Ilyen mértékű juttatások szétfeszítenék a büdzsé kereteit, ugyanakkor társadalmilag is károkat okoznának, hiszen sokakat arra sarkallnának, hogy munka helyett segélyekből éljenek.

Bár az egészségügyi tárcánál és a Pénzügyminisztériumban is számos szociális térkép készült, pontosan nemigen mutatható ki, hogy országosan hány ember részesül valamilyen szociális juttatásban. Ennek egyik oka, hogy sokan többféle ellátást is kapnak, a másik pedig, hogy a szakemberek közt is megoszlanak a vélemények arról, mi sorolható be a jóléti kiadások címszó alá. Bokros Lajos például az e témájú cikkeit összegző, a napokban megjelent könyvében ilyennek tekinti (és jövedelemtől függővé tenné) az alanyi jogon járó családi pótlékot, továbbá a szegényeket büntető és a jómódúakat támogató adókedvezményeket. Az expénzügyminiszteréhez hasonló gondolatok szerepelnek az alanyi jogú szociális juttatásokat ellenző szabaddemokraták chartájában is. Bokros megszüntetné a lakáshitelek kamattámogatását, a szocialista-liberális koalíció 2004-től a jövedelemtől tette függővé az ezek utáni adókedvezményeket. Logikus lenne hasonló lépés a gyermekek utáni családi adókedvezményeknél is - ám kampányidőszakban politikai öngyilkosság lenne, ha valamelyik párt ezt írná a zászlajára. A lakáshitelek után 2003-ban igénybe vett adókedvezmények összegét május végén hozza nyilvánosságra az adóhatóság, de ezek nélkül is összesen 132 milliárd forintot tettek ki a büdzséből táplált, a lakásszerzéshez kötődő támogatások. Ebből a családi pótlékként kifizetett összeg 75 százalékát kitevő juttatásból éppen a hitelképtelen szegények maradtak ki, miközben számukra elegendő bérlakás sem épül, és hónapok óta halasztódik a bérlőket támogató lakbérrendszer kialakítása.

Rengeteg veszélyt hordoznak magukban a jövedelemtől függő ellátások és kedvezmények is addig, amíg tízezrek élnek eltitkolt, adózatlan jövedelemből, papíron pedig minimálbérből. Ilyen viszonyok közt a segélyezésre, támogatásra szorulók száma is nehezen határozható meg. Európai uniós összehasonlításban a magyar lakosság 75-80 százaléka szegény, hiszen jövedelme nem éri el a közösségi átlagjövedelem felét. Ez az összevetés persze a valósnál sötétebb képet fest, hiszen a szolgáltatások, a gyógyszerek és számos termék olcsóbb az uniósnál. Mindenesetre a szaktárca becslése szerint a rendszerváltás óta 10-ről 30 százalékra nőtt az itthoni szegénységi küszöb alatt élők aránya. Ráadásul közben sokan úgy potyogtak ki az ellátási rendszerből, hogy a segélyezettek jövedelmének a létminimumhoz viszonyított aránya is csökkent. Ennek oka, hogy az elmúlt években az etalonnak tekintett nyugdíjminimum kevésbé növekedett, mint az átlagkereset.

A jóléti ellátások gyenge pontja, hogy nem épült ki a szociális védelem minimumszintje, és nem biztosított a legalapvetőbb szükségletekhez, például a lakhatáshoz való hozzáférés - hangsúlyozta a HVG-nek Szabó Sándorné, az ESZCSM helyettes államtitkára. A szaktárca új juttatások bevezetését tervezi, például úgynevezett beilleszkedési támogatást a gyesről-gyetről visszatérőknek, a munkanélküli-ellátásban nem részesülő állástalanoknak, illetve a börtönből szabadulóknak. Szándékaik szerint a beilleszkedési támogatást - fokozatosan csökkenő mértékben - egy ideig még az elhelyezkedést követően is folyósítanák. Szó van az úgynevezett emelt összegű ápolási támogatás bevezetéséről, amit a 24 órás figyelmet igénylő, súlyosan és halmozottan fogyatékos személyek, illetve hozzátartozóik kapnának. A magas nyugellátásban részesülők kivételével emelt összegű járadékot kapnának a 75 éven felüliek, közülük is kiemelten az egyedülállók. Javasolják a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértékének emelését is - a konkrét számokról Szabó Sándorné nem nyilatkozott, tudván, hogy az összesen több tízmilliárd forintos csomaghoz a PM-nek is lesz egy-két szava. Terveznek azonban forráskímélő, pénzeket átcsoportosító megoldásokat is. Így például az idősek és a gyermekek intézményi ellátása helyett a lakókörnyezet-közelit, például a házigondozást, az egy-egy anya által működtetett alternatív napköziket preferálnák. Az idős emberek intézményi bentlakásos normatívája jelenleg fejenként évi 735 ezer forint - helyben feltehetően olcsóbban megúszható az étkeztetés, a takarítás, a gondozás.

A tervezett kis lépések jól jöhetnek a kormánykoalíciónak az EP-választások előtt, de nem helyettesítik a jóléti rendszer átfogó reformját. Ahhoz önmagában a szociális rendszer megreformálása sem lenne elégséges, az adórendszert is meg kellene tisztítani a kedvezményektől, és az szja-kulcsok csökkentése mellett legalább a felső tízezret megfosztani a most alanyi jogon járó juttatásoktól.

MOLNÁR PATRÍCIA

Fókuszban

Nem jut, jár

Ha az állampolgár úgy határoz, hogy egyházi szociális intézmény szolgáltatását veszi igénybe, akkor e döntés alapján...

Tíz éve nyertünk vb-bronzot Egyiptomban – mi lett az U20-as hősökkel?

Tíz éve nyertünk vb-bronzot Egyiptomban – mi lett az U20-as hősökkel?

Amikor a szexbotrány újraválasztást vagy Pro Urbe díjat ér - politikusi botrányhistória

Amikor a szexbotrány újraválasztást vagy Pro Urbe díjat ér - politikusi botrányhistória

Radar 360: a szemetesben landolt Trump levele, elmaradhat a rendezetlen Brexit

Radar 360: a szemetesben landolt Trump levele, elmaradhat a rendezetlen Brexit

A románok után az osztrákok is bevezetik a videóbírót

A románok után az osztrákok is bevezetik a videóbírót

Gajda Péter még a héten tisztázza a helyzetet a „fehér poros” képviselővel

Gajda Péter még a héten tisztázza a helyzetet a „fehér poros” képviselővel

Egyesülhet az eMag és az Edigital

Egyesülhet az eMag és az Edigital