Sötét keret

Utolsó frissítés:

Az athéni olimpia megnyitója előtt néhány órával két görög sprintersztár, Kosztasz Kenterisz és Katerina Thanu...

Az athéni olimpia megnyitója előtt néhány órával két görög sprintersztár, Kosztasz Kenterisz és Katerina Thanu keveredett doppinggyanúba (HVG, 2004. augusztus 21.), röviddel az ugyancsak színpompás záróünnepség előtt pedig a magyar Annus Adriántól vették el a kalapácsvetésben szerzett aranyát. A tökéletes rendezést és pompás versenyeket így némiképp sötét keretbe foglalták a doppingbotrányok. Ám ezt Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke korántsem tartja hibának, sőt: a megtisztulás jelének tekinti, hogy a korábbinál jóval alaposabb vizsgálatoknak köszönhetően az eddigi rekord duplájára, 24-re nőtt az elmeszelt olimpikonok száma.

A világsajtó persze nem ennyire lelkes, és emlékeztet arra, hogy a bukásokban gyanított módszerek, mint az "öntés", illetve a bemért tiltott szerek - például a sztanozolol - némi túlzással "kőkorszakinak" számítanak. Hozzáfűzik, hogy az amerikai atléták egy részét otthon tartó szteroidféle, a tetrahidrogesztrinon (THG) - mellesleg az első nem a gyógyításból átmentett, hanem szintetikusan, kifejezetten a leleplezés elkerülésére kifejlesztett teljesítményfokozó szer - létezéséről is csak véletlenül értesültek a doppingellenes hatóságok (HVG, 2003. november 8.). A legjobban fölszerelt amerikai doppinglaborba elküldött, THG-vel teli fecskendő föladója - mint azt ő maga Athénban megerősítette - Trevor Graham, az olimpián a 100 méteres férfi síkfutást megnyerő Justin Gatlin edzője volt. Az a Graham, akinek hat korábbi tanítványa - köztük Marion Jones és Tim Montgomery - került a "THG-gyanúsítottak" közé, és aki állítólag rendelt is szintetikus szereket versenyzői számára a THG forrásának számító San Franciscó-i laboratóriumtól. Ezért a pesszimisták szerint a mostani doppinglavina csak azokat sodorta el, akiknek nincs pénzük a drágább szerekre és módszerekre, miközben a gyanúsan váratlan sikerek mögött nemcsak összehangolt orvosi munka, hanem akár egy új szintetikus szteroid is rejtőzhet, a jövő útjaként emlegetett genetikai dopping lehetőségéről már nem is beszélve.

Dick Pound, a teljes fegyverzetével most először felvonuló Doppingellenes Világügynökség (WADA) kanadai elnöke - aki 1988-ban még a Szöulban lebukott honfitárs, Ben Johnson vehemens védelmezőjeként exponálta magát - maga sem értette az évtizedek óta kimutatott szerekkel próbálkozókat, mint amilyen például a kommentárok szerint az olümpiai szentélyt megszentségtelenítő, sztanozololt használó orosz súlylökőnő, Irina Korzsanyenkó. Ő ráadásul 1999-ben egyszer már megbukott ezzel a szerrel, és ő is azzal mosakszik, hogy más sportoló doppingszert tartalmazó vizeletét csempészték a mintájába. A 30 éves, örökös eltiltás előtt álló sportolónak aligha volt tiszta a lelkiismerete, hiszen alighogy augusztus 18-án megnyerte aranyérmét, azt öccsével azonnal hazavitette Oroszországba, és most nem akarja visszaadni, hasonlóan Annus Adriánhoz.