Tetszett a cikk?

Az elmúlt egy évben megszaporodott kisebbségellenes - nagyrészt, de nem csak a magyarokat érintő - atrocitások mögött...

Az elmúlt egy évben megszaporodott kisebbségellenes - nagyrészt, de nem csak a magyarokat érintő - atrocitások mögött döntően három tényező áll. Az 1980-as évek végén Szlobodan Milosevics által fanatizált szerb társadalom jelentős részében mindmáig erős a nacionalizmus. Az utóbbi másfél évtizedben rengeteg nemzeti sérelem halmozódott fel a szerbségben, s ez most a "még kéznél levő" kisebbségekkel való viszonyban csapódik le. Különösen érzékenyen hordozzák magukban ezeket a sérelmeket azok a horvátországi, boszniai és koszovói menekültek, akik közül csaknem negyedmillióan maguk is elűzött kisebbségként telepedtek be a Vajdaságba. Nem véletlen, hogy az összetűzések kezdeményezői többnyire ennek a rétegnek a fiataljaiból kerülnek ki. Mindehhez járulnak még azok a szociális feszültségek, amelyek egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, a rendszerváltás ismert gondjaival küszködő országban széles társadalmi rétegeket sújtanak. Ilyen körülmények közepette hamar működésbe lépnek a bűnbakképzés mechanizmusai, és egy többnemzetiségű környezetben könnyen célponttá válhatnak a kisebbségek.

Az incidensek elszaporodásának vannak közvetlen politikai okai is. Nem abban az értelemben, mintha államilag szervezett etnikai tisztogatások kezdeti hullámáról lenne szó. Ezt fontos szem előtt tartani a veszélyeztetettség mértéke, illetve a szükséges reakciók mérlegelésekor, mivel az igazi bajok a milosevicsi években is mindig akkor - és csak akkor - következtek be, amikor központilag szervezett akciókról volt szó. Ezúttal viszont többször is megerősítették azt a hivatalos szerb álláspontot, miszerint most nem ez a helyzet. Kostunica miniszterelnök nem Milosevics vagy Seselj, s ezek az incidensek az ország nemzetközi imázsa és a koszovói kérdés miatt számára is kínosak. Más, "lágyabb" politikai okok azonban állhatnak a háttérben. A Milosevics 2000. októberi megbuktatása utáni eufória elmúltával - és Zoran Gyingyics kormányfő tavalyi meggyilkolásával - újra erősebb és szalonképesebb lett a nacionalizmus, a jelenlegi belgrádi kormány pedig egyrészt gyenge (négypárti koalícióként is rászorul a Milosevics-párt parlamenti támogatására), másrészt azt a jobboldali populizmust képviseli, amelynek igen magas az ingerküszöbe minden olyan problémánál, ami nem a szerbséget érinti. Júniusig, az első nyilvános budapesti és nemzetközi reagálásokig nem is tekintették létező problémának az atrocitásokat. A sajtó előbb nem foglalkozott a kérdéssel, utóbb bagatellizálta az ügyet, és inkább azt taglalta, hogy az egészet kampánycélokból fújják fel a magyar pártok, illetve hogy a magyar állam, új EU-tagként, az erejét próbálgatja. A kormány, a rendőrség és a sajtó közönye közvetett biztatásként hatott, a Radikális Párt egyes kijelentései pedig még ezen is túlmentek. Jelöltjük, Tomiszlav Nikolics egyebek közt azzal magyarázta a júniusi elnökválasztások elvesztését, hogy a kisebbségek egyoldalúan a demokrata párti Borisz Tadicsra voksoltak.

Politikai természetű oknak tekinthetjük azt is, hogy Szerbiában egy év óta gyakorlatilag permanens választási kampány van: a három elnök- és a parlamenti választás után a mostani tartományi és helyhatósági voksolás már az ötödik a sorban. Az pedig régi politológiai közhely, hogy egy többnemzetiségű országban a voksszerzés egyik legbiztosabb módja az úgynevezett etnikai mobilizáció. A pártok többsége él is ezzel az eszközzel, így aztán bizonyos mértékig érdekeltek a feszültség fenntartásában. S ha ebben nem is a magyar pártok járnak az élen, az sem állítható, hogy teljesen idegen volna tőlük az incidensek kampányfogásként való felhasználása. Nem véletlen, hogy az atrocitások megítélésében, az esetek számának, jellegének, okainak felmérésében a vajdasági magyar közvélemény most megosztottabb, mint a magyarországi. A kis pártok számára valóban "a lét a tét", de a Vajdasági Magyar Szövetség esélyei sem igazán rózsásak: az igen fontos szabadkai polgármesteri poszt megtartása bizonytalan, elvesztése pedig a Kucsera Géza mellett látványosan kampányoló Kasza József pártelnök személyes veresége is lenne.

Az elmúlt két hét eseményei azért némi optimizmusra is adhatnak okot. Brüsszel ugyan óvatosan és kimérten, de egyértelműen reagált. Belgrád elismerte és elítélte a kilengéseket, s konkrét intézkedéseket ígért. Ez akár az összetűzések felszámolására irányuló, eddig hiányzó politikai akarat jele is lehet. Ami azért fontos, mert bár a nacionalizmus nyilvánvalóan masszív és tartós jelensége a szerb közéletnek, igazán veszélyessé attól válhat, hogy mit kezdenek vele a politikusok, hogy mit üzen a közvéleménynek a kormányzat és a politikai elit beszédmódja. Sajnos ebből a szempontból Kostunica vajdasági útja meglehetősen kétértelműre sikeredett: inkább a kormányfő brüsszeli látogatása előkészítésének és egy választási kampánykörútnak hatott. Kostunica az "elszigetelt egyedi esetek" kivizsgálásának sürgetésénél nagyobb teret szentelt az atrocitás szó értelmezésének, valamint a kérdést "eltúlzó és internacionalizáló" magyar politika bírálatának. Ezzel alighanem szerette volna cáfolni a róla újabban terjedő képet, miszerint operatív vezetőnek gyenge és határozatlan - ami bizonyos értelemben súlyosabb ítélet, mint a sokat emlegetett mérsékelt nacionalizmus. Mindenesetre hamarosan kiderülhet, valóban megvalósulnak-e az ígéretek, vagy - a júniusiakhoz hasonlóan - csupán a nemzetközi bírálatok leszerelését célzó eszköznek bizonyulnak.

JUHÁSZ JÓZSEF

Fókuszban

Déli haragszó

A vajdasági magyar kisebbséggel kapcsolatos diplomáciai élénkség hevületében megfogalmazott ígéretek a határ mindkét oldalán határozottabb fellépést sejtetnek a nemzetiségeket ért atrocitások ügyében. Ugyanakkor sok jel mutat arra, hogy a politikusok időnként túlreagálják a feszültségeket, ami csillapításuk helyett akár azok eszkalálódásához is vezethet.

Felcsuti Zsolt: A csődhullám már elindult, versenyt futunk az idővel

Felcsuti Zsolt: A csődhullám már elindult, versenyt futunk az idővel

Koronavírusos a szerb elnök fia

Koronavírusos a szerb elnök fia

Váratlanul lenyomta a Microsoft Edge böngészője a Firefoxot, már ez a második legnépszerűbb böngésző

Váratlanul lenyomta a Microsoft Edge böngészője a Firefoxot, már ez a második legnépszerűbb böngésző