Tetszett a cikk?

Daccal vegyes szkepticizmussal fogadta Horvátország az EU-csatlakozási tárgyalások startjának elhalasztását. Az uniós tagállamok többsége úgy ítélte meg: Horvátország nem tett meg minden tőle telhetőt a hazájában sokak által nemzeti hősként tisztelt, a hágai Nemzetközi Törvényszék által háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina tábornok kézre kerítéséért.

Alig fél órán át borították a Zágráb főterén álló Jellasics-szobor talapzatát március 17-én a háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina tábornokot éltető plakátok, a horvát rendőrség haladéktalanul megkezdte a takarítási akciót. Hasonló sorsra jutott a háborús veteránok és hadirokkantak székháza előtt felállított óriási transzparens is, így másnap már semmi nem emlékeztetett az ország csatlakozási tárgyalásait elnapoló EU-döntést kísérő emóciókra az uniós lobogókkal egyébként jócskán kidekorált horvát fővárosban. Gotovina szűkebb pátriájában, Zadarban nagyobb számban tűntek fel a körözött tábornokkal szolidaritást vállaló poszterek, Splitben Diocletianus palotáját lepték el a falragaszok, az egyik helyi főiskola homlokzatán pedig felbukkant az egykori Jugoszláviához fűződő nosztalgiát felfedő felirat is: "Inkább YU, mint EU." Hevesebb vagy tömeges véleménynyilvánításra sehol nem került sor, holott a közvélemény-kutatásokból tudható, hogy ez idő tájt a horvátok többsége nem támogatja az uniós csatlakozást, s ugyancsak többségben vannak azok, akik nem helyeselnék a sokak által nemzeti hősként tisztelt Gotovina (lásd Katonadolog című írásunkat) letartóztatását és kiadását a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (NT).

Az, hogy Horvátország EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése Gotovina kézre kerítésének foglyává válhat, nyílt titok volt. A 25-ök állam- és kormányfői már tavaly júniusban, amikor a Nyugat-Balkánon elsőként Zágrábnak tagjelölti státust adtak, egyértelműen kinyilvánították, hogy a "fennmaradó vádlottként" aposztrofált Gotovina Hágának való kiadása a csatlakozási start legfontosabb kritériuma. Bár a tavaly decemberi uniós csúcstalálkozón kitűzték 2005. március 17-ét feltételes tárgyaláskezdési időpontként - ezt némelyek a Törökországgal való, ugyancsak feltételes tárgyaláskezdés "áraként" emlegették -, az NT-vel való "teljes együttműködést" követelő kísérőszöveg az idő múltával egyre keményebb lett. Januártól pedig már úgy merült fel a kérdés, vajon Zágráb készségének hiányát bizonyítja-e, ha a tábornok mégsem kerül elő.

A múlt heti EU-külügyminiszteri találkozón már esély sem látszott a zöld jelzés megadásához szükséges konszenzusra. A régi tagállamok nagyobb része, köztük Nagy-Britannia, Németország és Franciaország, valamint Hollandia és a skandinávok megítélése szerint Zágráb nem teljesítette a "teljes együttműködés" követelményét. Velük szemben a Brüsszelben az egyszerűség kedvéért csak "Habsburg-csoportként" emlegetett, Ausztriából, Magyarországból, Szlovákiából és Szlovéniából alakult "négyesfogat", valamint Málta és Ciprus az értékelés ellen tiltakozó zágrábi kormány állításainak hitelt adva az azonnali tárgyaláskezdés mellett kardoskodott, de hiába.

"Gotovina nem tartózkodik Horvátországban, így a horvát hatóságoknak nem áll módjukban letartóztatni őt. A magunk részéről minden elképzelhetőt megtettünk!" - fakadt ki a múlt héten Brüsszelben a halasztási döntést méltánytalannak tartó Ivo Sanader horvát miniszterelnök, sokadszorra ismételve a zágrábi állítást, miszerint Carla Del Ponte NT-főügyész a lehetetlent követeli tőlük. Zágráb hitele azonban sokak szemében addigra már megrendült. Még a kormányfő és Stipe Mesic elnök személye iránt bizalommal viseltetők körében is felmerül, hogy Zágrábban egy szándékainak érvényesítésére képtelen kormány ül, amelynek hatékonysága az uniós alkalmazkodás jövője tekintetében sem kecsegtet sok jóval. A leggyakoribb érv azonban az NT tekintélyének megőrzése és az egykori Jugoszlávia utódállamainak diszkriminációmentes kezelése volt (lásd Sok rossz ember című írásunkat).

Rendkívül rossz néven vette Olli Rehn, az Európai Bizottság finn bővítési biztosa - aki az elmúlt hónapokban igen kemény hangot ütött meg Horvátországgal szemben -, hogy a Mesic és Sanader által elnökölt zágrábi nemzetbiztonsági tanács csak február elején határozta el, "megkettőzi" a Gotovina felderítését szolgáló erőfeszítéseit. Azt pedig különösen, hogy Sanaderék mindössze két nappal a már fenyegetően közeledő negatív döntés előtt jelentették be Gotovina zadari házának lefoglalását, valamint bankszámlájának befagyasztását: utóbbira egészen addig folyósították a körözött tábornok nyugdíját. Végtére - mondják Brüsszelben - az első dolog az lett volna, hogy a bűnözőt megfosztják anyagi mozgásterétől. Számos uniós diplomata szerint ráadásul, ha a zágrábi kormány valóban hajlandó lett volna erősen "megszorítani" azt a Carla Del Ponte által "támogató hálózatnak" nevezett, a főügyész szerint a horvát kormányzati struktúrába mélyen beágyazódott, főként mai és volt horvát titkosszolgálati figurákból álló kört, amely folyamatos információkkal segíti Gotovinát, az extábornok magától "kipottyant" volna a védelmezői rendszerből. Még akkor is, ha valóban nem tartózkodik Horvátország területén, hanem - mint feltételezik - Bosznia horvátok lakta részén rejtőzik, időnként átrándulva a népszerűségi bázisát jelentő és Zágráb kezéből kicsúszni látszó zadari körzetbe.

Nem kaptunk bizonyítékot rá, hogy Horvátország nem tesz meg minden tőle telhetőt! - állították az elmúlt hetekben a "Habsburg-csoport" politikusai, köztük Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, miután elterjedt, hogy Del Ponte elsősorban brit és holland titkosszolgálati információkból meríti a Zágráb együttműködési hajlandóságát kétségbe vonó nyilatkozatait. A HVG kérdésére, vajon átadtak-e Budapestnek bizalmas értesüléseket, egy brüsszeli brit diplomata mosolyogva úgy reagált: "Magyarország NATO-szövetséges...!" Két nappal a brüsszeli döntést követően mindenesetre figyelemre méltó cikk jelent meg a The Guardian londoni napilapban, részletezve, hogy a horvát titkosszolgálat egyes elemei két évvel ezelőtt miként fullasztották kudarcba a brit titkosszolgálat Gotovina elfogására irányuló akcióját. Idén februárban Londonból egy sor, Gotovinával állítólag kapcsolatot tartó politikai, titkosszolgálati és szervezett bűnözői körökben mozgó személy letartóztatását sürgető listát küldtek Zágrábba, amelyen szerepelt például Franjo Turek, a belső elhárítás exfőnöke is, akinek a számlájára írják a britek a két évvel ezelőtti fiaskót.

A horvátok euroszkepticizmusa a Gotovina-ügytől függetlenül is nőttön-nő. Az EU-integráció iránti szimpátia a 2000 és 2002 között mért csaknem 80 százalékról már tavaly októberben 50 százalék alá esett. Ezt egyrészt a horvát mezőgazdasági termelők egyre erősödő félelmei magyarázzák, másrészt az, hogy Brüsszel - olasz és szlovén nyomásra - keményen elutasította azokat a zágrábi terveket, amelyek alapján 200 kilométeres sávban különleges gazdasági övezetté nyilvánítanák az Adria teljes partvidékét. Az EU megítélését a jobboldali kormány lassan másfél éves tevékenységével kapcsolatos általános csalódottság is kedvezőtlenül befolyásolja. "A kormány a népszerűtlen reformokat még véletlenül sem azzal indokolta, hogy azok elkerülhetetlenek, hanem azzal, hogy az EU ezt követeli tőlünk. Aztán egyszerre csak azt hallották az emberek, hogy a csatlakozás egy dolgon áll vagy bukik: Hágán. Ez lenullázta az összes többi kritérium, az emberi és kisebbségi jogok, a jogharmonizáció, a gazdasági átalakulás terén elért eredményeket, ami rendkívül nagy csalódást okozott" - festette le a HVG-nek az országban uralkodó hangulatot Vesna Pusic, a horvát parlament alelnöke, az ellenzéki liberális-demokrata Horvát Néppárt elnöke.

"Kétség nem fér hozzá, hogy Gotovina kézre kerítése nélkül nincs jogállam, jogállam nélkül pedig szó sem lehet csatlakozásról" - szögezte le a HVG kérdésére Zarko Puhovski, a Horvát Helsinki Bizottság elnöke, hozzátéve azonban, hogy az EU szerinte kettős mércét alkalmaz. "Számon kérték például Horvátországtól a boszniai rendezésben való aktívabb részvételt, majd felvették a megosztott Ciprust, felrótták a kisebbségek helyzetét, majd befogadták az orosz kisebbségek jogaival igencsak hadilábon álló balti államokat, arról nem is szólva, hogy gazdasági fejlettségben Horvátország öt új tagállamra is ráver, Bulgária és Románia beelőzése pedig egyenesen rossz viccnek tűnik. Olyan ez, mintha egy geopolitikai stratégiai játék részesei lennénk, amelyben mindenkire más-más szabályok vonatkoznak" - fogalmazott Puhovski.

Ilyen körülmények között a brüsszeli döntés az utolsó adujától foszthatja meg a Sanader-kormányt. A miniszterelnök ugyanis mindent egy lapra feltéve szembement pártjának keményvonalas nacionalistáival: nagy meglepetésre az integráció szószólójává vált, s jóval pragmatistábbnak bizonyult a Hágával való együttműködésben is, mint az előző, balközép kormány. Igaz, utóbbit éppen az ellenzékben még hatalmas Hága-ellenes utcai demonstrációkat szervező Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) bénította. De nemcsak Sanader párton belüli pozíciói gyengülhetnek meg, a HDZ-ből való kiábrándultságot meglovagolhatják az olyan szélsőjobboldali pártok is, mint amilyen a 2003. végi parlamenti választáson már előretört, és a szélsőséges nacionalisták lehetséges gyűjtőpártjaként emlegetett Horvát Jogpárt.

A halasztás rossz üzenet Horvátország szomszédainak - aggódtak a múlt héten a vezető horvát politikusok és európai támogatóik. Ennek ellenkezőjére utal Vuk Draskovics szerb külügyminiszter reakciója, miszerint "mi megértettük, hogy Szerbia-Montenegró még csak nem is álmodhat az EU-hoz való közeledésről addig, amíg valamennyi körözött személy el nem kerül Hágába". Borisz Tadics szerb elnök pedig hétfőn megígérte Javier Solanának, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, hogy minden vádlottat átadnak az NT-nek. Az EU 2003 júniusában ígért tagsági esélyt a nyugat-balkáni utódállamoknak, az 1995-ös daytoni békemegállapodás előírásainak betartását, köztük az NT-vel való együttműködést jelölve meg előfeltételként. A már uniós tag Szlovéniát és a tagjelölt Horvátországot követve egyelőre Macedónia jutott legmeszszebb, amely a várakozások szerint ez év végén kaphat tagjelölti státust. Bosznia-Hercegovinával az EU egy lazább, úgynevezett stabilitási és társulási egyezmény megkötését reméli még az idén, míg Szerbia és Montenegró ez utóbbi dokumentum előkészítő fázisába juthat áprilisban.

Horvátország most ismét dátum nélkül maradt, az általa remélt 2007-es csatlakozás helyett most is inkább 2009 tűnik reálisnak. Sanader még március 16-án is azt remélte, hogy az EU állam- és kormányfőinek e heti csúcstalálkozója "felülvizsgálja" a külügyminiszterek múlt heti döntését, ám csalódnia kellett. A külügyminiszteri tanács ugyanakkor jóváhagyta az úgynevezett csatlakozási tárgyalási keretet - a megtárgyalandó szakmai fejezetek számát, az egyes fejezetek megnyitásának és lezárásának feltételeit - tartalmazó, jórészt technikainak tekinthető dokumentumot. Olli Rehn bővítési biztos, Jack Straw brit külügyminiszter, és Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az EU e félévi soros elnöke nem győzte hangsúlyozni: nem Horvátország távol tartásának ürügyéről, hanem a jogállamiság követelményének tiszteletben tartásáról van szó. "Még egy pár hét, és ott leszünk a célban" - jegyezte meg kissé titokzatosan Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter. A rejtély és az EU-ajtó kulcsa Gotovinánál.

JAKUS IBOLYA / ZÁGRÁB, KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL, NÉMETH ANDRÁS, VIDA LÁSZLÓ

Fókuszban

Sok rossz ember

Tizenkét évvel a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló Nemzetközi Törvényszék...

Fókuszban

Katonadolog

Ante Gotovina múlhatatlan érdemeket szerzett az 1991 és 1995 közötti - hivatalos szóhasználattal felszabadítónak...

Áprilistól bővülhet a budapesti kerékpáros hálózat

Áprilistól bővülhet a budapesti kerékpáros hálózat

Százával költöztetik a betegeket a túlzsúfolt francia kórházakból

Százával költöztetik a betegeket a túlzsúfolt francia kórházakból

Életre szóló leckét kapott a vasúti átjáróban egy türelmetlen biciklis – videó

Életre szóló leckét kapott a vasúti átjáróban egy türelmetlen biciklis – videó