Még el sem fogadta a kormánypárti többség a jelenlegi egyetemi, főiskolai képzéseket és az intézmények irányítási rendszerét fenekestül felforgató új felsőoktatási törvényt, az ellenzék már a jogszabály későbbi"visszamódosításán" gondolkodik. A reform jóval túlmenne a bolognai követelmények végrehajtásán, a hallgatók többsége számára jelentősen megdrágítva a mester fokozatú diploma megszerzését.

Az idei lesz az utolsó olyan év, amelyben duális - azaz egyetemi és főiskolai - képzés folyt Magyarországon. Feltéve persze, hogy a parlament elfogadja a felsőoktatási törvény e hét eleji részletes vitája után révbe érni látszó javaslatát, amire nagy az esély, hiszen csak "feles" jogszabályról van szó. A felsőoktatási reform két évvel ezelőtt készült első koncepciója óta (HVG, 2003. július 19.) húsznál is több szövegváltozat készült, hogy aztán a képviselők elé kerülő javaslat egy olyan monumentális előterjesztésben öltsön testet, amely alatt szinte beszakad az asztal. A 174 paragrafusból álló, indoklással együtt 227 oldalra rúgó "mű" mintha már terjedelmével is azt kívánná jelezni: szerzői történelmet akartak írni, és a több mint százéves oktatási rendszer leváltásához méltó mennyiségre törekedtek.

Méretei ellenére azonban a javaslat az üres frázisokon túl (az Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozás, bolognai folyamat, a tudásalapú társadalom kihívásai) igen kevés konkrétumot mond a képzési reform lényegéről. Ráadásul a törvény elfogadása után - mint azt az Oktatási Minisztériumban (OM) is elismerik - még legalább húsz kormányrendeletre lesz szükség a részletszabályok megállapításához. A felsőoktatást három tanulmányi ciklusra tagoló, úgynevezett lineáris képzésről rendelkező paragrafusok ugyanis csak az első szakasz - a hat féléves bachelorképzés - mibenlétét írják le több-kevesebb részletességgel. Az arra épülő kétéves mester- és a további hároméves doktori képzés tartalma egyelőre az ismeretlenség homályába vész. Anélkül érne tehát véget a korábbi rendszer, hogy látni lehetne a folyamat végét, az új szisztéma működőképességét.

A törvény előkészítése során az egyik leggyakrabban hangoztatott szakmai észrevétel éppen az volt, hogy a reformmal szembeni fenntartások jó része megszűnne, ha - amiként az az angolszász típusú rendszerre áttérő országok többségében is történt - az új képzési formák a néhány éves bejáratódásig a hagyományos képzéssel párhuzamosan működnének. Vagyis ha nem lenne kötelező 2006-tól bevezetni azt, ami 2005-ig tilos volt (idén ősztől 34 szakon már az új rendszer szerint oktatnak). A vegyes rendszer mellett szóló érveket azonban az OM vezetése azzal söpörte le, hogy a "nemzeti sajátosságok" érvényesítése egyenlő lenne a törvény fő célja, az egységes európai oktatási rendszerhez való csatlakozás - azaz a "bolognai folyamat" - megfúrásával. Mint Magyar Bálint oktatási miniszter a törvényjavaslat expozéjában fogalmazott: az nem lehet, hogy "szavakban elismerjük, majd 33 kis nemzeti bolognai rendszert vezetünk be".

A változás a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2006-tól már az egyetemre jelentkezők is csak alapfokozatú diplomát szerezhetnének először. A probléma csupán az, hogy amíg például a főiskolai oklevél eddig jól körülhatárolható feladatokra képesítette birtokosát, a hároméves képzés után megszerezhető alapdiploma önmagában aligha lesz kurrens cikk a munkaerőpiacon. Hiszen hiába tanul valaki három évig biológiát, fizikát vagy történelmet, a piac valószínűleg nem igazán tud majd mit kezdeni az alapképzésből kikerülő elméleti szakemberekkel. Márpedig a hallgatók többsége valószínűleg megreked az alapdiplománál, mivel a továbblépést nemcsak a követelmények erősödése, hanem az is megnehezítené, hogy a mesterképzésben az állam már csak az alapszakot végzettek mintegy harmadának finanszírozná a tanulmányait.

Miközben a reform egyik fő célja "a megváltozott munkaerőpiac igényeihez való rugalmas alkalmazkodás", a képzés tervezett átalakítása, úgy tűnik, egyelőre épp ennek ellenében hat. A mai rendszerben négy-öt év alatt átadott ismeretek három évbe való összesűrítésének ugyanis - legalábbis az egyetemi, főiskolai visszajelzések szerint - elsősorban a gyakorlati foglalkozások esnek, eshetnek áldozatul. A képzés első szakaszában így - a törvényalkotói szándékokkal is ellentétben - a tömeges elméleti nagyelőadások elszaporodása valószínűsíthető. A helyzet fonákságára ugyanakkor mi sem jellemzőbb, mint hogy például a bölcsészképzésben kiadott alapdiplomát az OM-ben sem tartják elegendőnek arra, hogy azzal valaki például tanítson, az orvosi, művészeti szakterületeken pedig még a tárca is elfogadná, hogy megmaradjon a hagyományos oktatási rendszer.

Az új felállással kétségkívül az államháztartás nyer a legtöbbet. A hároméves alapkurzusokat ugyanis alighanem továbbra is elözönlik majd a tovább tanuló fiatalok. Azzal azonban, hogy a költségvetés - szemben a mai gyakorlattal - az első diploma megszerzéséig nem négy-öt, hanem csak három évet finanszíroz majd "alanyi jogon", jelentős megtakarítás érhető el. Ellenzéki számítások szerint ez a megoldás még változatlan keretszámok mellett is 20-25 százalékos forráskivonást jelent majd a felsőoktatási szférából, s ez az arány az évek során még növekedni is fog. A törvényjavaslat ugyanis az államilag finanszírozott képzési keretszámok folyamatos csökkentésének a lehetőségét teremti meg azzal, hogy az idei évet tekinti kiindulási alapnak, és azt mondja: a felsőfokú képzésbe belépők aránya később sem lehet magasabb, mint a 2005-ben rögzített számok. Csakhogy az idei év is már eleve egy "kivéreztetett" állapotot mutat: 2003-hoz viszonyítva az idén már 20 százalékkal kevesebb volt az egyetemeken az államilag finanszírozott beiskolázási férőhely (lásd táblázatunkat a 11. oldalon).

Az OM szerint azonban a demográfiai változások és az intézményrendszer szétaprózottsága miatt nem tűr halasztást a rendszer átalakítása. Az egyetlen mód pedig, amivel a kormány ráveheti az egyetemeket a racionalizálásra, a finanszírozás fokozatos csökkentése. Tarthatatlan állapot ugyanis - érvel az OM vezetése -, hogy a 13 magyarországi egyetemen közel száz kar és ezen belül 1619 tanszék működik; köztük akad, amely mindössze négy fővel. Az oktatók átlagos óraterhelése emellett nem éri el a heti tíz órát, s ebben még nem vették figyelembe, hogy az órák egy részét a doktoranduszok tartják meg.

Magyar Bálint miniszter olvasatában az új törvény a felsőoktatási intézmények "nagykorúsítását" jelenti. A reform keretében felszabadítják őket például a korábbi pénzügyi, költségvetési rabiga alól. A főiskolák, egyetemek az új törvényi szabályozás eredményeképpen például szabadon vállalkozhatnának, s - ami eddig tilos volt - átcsoportosításokat hajthatnak végre előirányzataik között. Emellett ingatlanaikat is hasznosíthatnák, az ebből származó bevételeiket pedig beruházásaikra fordíthatnák. A törvény megszüntetné annak a lehetőségét is, hogy a költségvetés elvonja az egyetemektől, főiskoláktól a pénzmaradványaikat; már persze ha az Országgyűlés - ahogy az már előfordult - év közben nem dönt másként.

A felsőoktatás költségvetési alkuktól való függetlenítését kívánja az új törvény elérni azzal, hogy finanszírozási garanciákat adna az intézményeknek. A normatív támogatásokat a mindenkori minimálbérhez kötnék, az éves alapnormatíva például az előző év utolsó munkanapján érvényes havi minimálbér négyszerese lenne. Ugyanakkor emellett is viszonylag tág teret kapna a szubjektivitás a pénzek elosztásában. Legalábbis erre utalnak az előterjesztésben előforduló olyan kifejezések, mint például az "eseti, speciális intézményi feladatok" vagy a "kiemelkedő tevékenységet folytató intézmények" támogatása, illetve a tudományos célú támogatások odaítélésének tervezett módja. Utóbbi ugyanis nem csupán a tudományos minősítés, az oktatók, kutatók száma alapján, hanem például az intézmények tudományos rangsora alapján történne, csakhogy egzakt módon sehol nincs kifejtve, hogyan is állapítaná meg ez utóbbit a kormány.

Miközben a kormánypártok a felsőoktatási intézmények autonómiájának kiterjesztését látják a reformban, az ellenzék az egyetemek gyámság alá helyezésének szándékát olvassa ki az előterjesztésből. A Fidesz-MPSZ szerint a bolognai folyamathoz való csatlakozás csupán ürügy arra, hogy a pártok holdudvarába tartozó személyek szállják meg az intézmények vezérkarát. Míg ugyanis jelenleg a rektor, illetve az oktatók és a hallgatók képviselőiből álló egyetemi tanács alkotja az intézmények vezető testületét, a törvényjavaslat szerint - a szenátussá keresztelt egyetemi tanács fölött - megjelenne egy új, mégpedig a legfontosabb stratégiai kérdésekben dönteni hivatott fórum, az úgynevezett irányító testület (it), amely egyfajta menedzsmentszerepet kapna.

Az érintettek elsősorban azért berzenkednek ettől a felsőoktatási "csomagban" rájuk kényszerített megoldástól, mert az egyetemi tanáccsal szemben - amely választott testület - az it összetétele delegálás útján alakulna ki. S bár az OM a viták során visszavonulót fújt abban, hogy a miniszter nevezhesse ki az it-tagok többségét, az egyetemek kezét nagyban megköti, hogy csak olyanokat hívhatnának meg az it-be, akik semmilyen módon nem kötődnek az intézményhez. Az OM csupán annyi kompromisszumra volt hajlandó, hogy a rektor legyen az irányító testület elnöke (mellesleg ez volt a Rektori Konferencia támogatásának az ára).

Könnyen lehet azonban, hogy az új felsőoktatási törvény épp az it-re vonatkozó passzusai miatt landol előbb vagy utóbb az Alkotmánybíróság asztalán. Bár a törvényhez benyújtott 615 módosító indítvány között szép számmal akadnak, amelyek például úgy változtatnának az eredeti előterjesztésen, hogy az irányító testületeket olyan fenntartói tanácsnak keresztelnék át, amelynek csupán egyetértési, illetve vétójoga lenne, az ilyen irányú ellenzéki módosítási javaslatoknak az OM álláspontja ismeretében nincs nagy jövőjük. A tárca egyébként a módosítások mintegy ötödével ért egyet, ezek például a diákjogokat vagy a képzési időt túllépő hallgatók tandíjmentes tanulmányi időszakának növelését érintik (utóbbival kapcsolatban már csak azért is engedni kényszerül a tárca, mert a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája a napokban visszavonta korábbi támogatását).

Pálinkás József, az Orbán-kormány utolsó oktatási minisztere szerint alkotmányossági aggályokat vet fel, hogy az állami felsőoktatási intézmények fenntartói jogait gyakorló miniszter jogokat vonna el az autonóm intézményektől egy olyan testület számára, amelynek tagjait nem az autonóm intézmények választották. Pálinkás ezért "kármentő" módosító javaslatokat dolgozott ki, nem is titkoltan abból a megfontolásból, hogy ha ezeket elfogadná a parlament, akkor nem történne jóvátehetetlen hiba, és "2006 után meg lehet tenni a szükséges korrekciókat". Hivatali elődje, a korábbi oktatási miniszter, Pokorni Zoltán (Fidesz-MPSZ) ugyanakkor úgy látja, a kormány már csak presztízsokokból is hajthatatlan. "Kell egy reform a szocialista-szabaddemokrata kormány életében" - mondta Pokorni a törvény vitájában, hozzátéve: az, hogy az it-tagok megbízása öt évre szólna, azt a veszélyt hordozza magában, hogy a jelenlegi miniszterhez kötődő csapatok uralkodnának a felsőoktatási intézményekben a következő kormányzati ciklus teljes ideje alatt.

A kormánypárti képviselők olvasatában viszont épp a mostani reform a garancia a politikai befolyás csökkentésére. Szerintük az autonómia teljesedik ki azáltal, hogy az oktatási miniszter - önkorlátozó módon - a hatályban lévő felsőoktatási törvényben meghatározott jogkörét számos esetben a felsőoktatási intézményekre ruházná át. Így például a szervezeti és működési szabályzat, az intézményfejlesztési terv jóváhagyása, a karalapítás, a gazdasági főigazgató kinevezése a jövőben nem tartozna miniszteri hatáskörbe, s nem kellene a milliárdokkal gazdálkodó egyetemeknek kisdiák módjára a minisztériumba szaladgálniuk a különböző engedélyekért.

DOBSZAY JÁNOS

Fókuszban

Kiszámolás

159,6 milliárd forint jut az idén a költségvetésből a magyarországi felsőoktatási intézményeknek; ez 4 százalékkal...

Fókuszban

Bolognai recept

Az európai felsőoktatás minőségének javítását és vonzerejének növelését célzó páneurópai összefogást 1998-ban a...

Radar360: A nap, amikor majdnem tartanak klímaügyi ülést a Parlamentben

Radar360: A nap, amikor majdnem tartanak klímaügyi ülést a Parlamentben

Ultraluxus Bentley divatterepjáró cowboyoknak

Ultraluxus Bentley divatterepjáró cowboyoknak

Brad Pittnek a kozmikus magány is jól áll

Brad Pittnek a kozmikus magány is jól áll

Budapesti gigaépítkezéshez tárgyalnak külföldi partnerrel a jegybanki alapítványok

Budapesti gigaépítkezéshez tárgyalnak külföldi partnerrel a jegybanki alapítványok

Kaposváron házhoz mennek majd a használt étolajért

Kaposváron házhoz mennek majd a használt étolajért

A Belügyminisztérium sem vizsgálódik a Microsoft-botrányban

A Belügyminisztérium sem vizsgálódik a Microsoft-botrányban