Tetszett a cikk?

Mintha nem is ugyanabban a számrendszerben születtek volna az idei és a korábbi felsőoktatási felvételi ponthatárok: a slágerszakokra a keddi vonalhúzás nyomán csak csillagászati pontszámokkal lehetett bekerülni. A minisztérium szerint a rendszer jól vizsgázott, több kárvallott jogi elégtételt fontolgat.

A jól végzett munka örömével dőltek hátra kedden az Oktatási Minisztérium (OM) vezetői, miután úgy érezték, sikerült zöld ágra vergődniük az egyetemek, főiskolák vezetőivel az idei felvételi ponthatárokról. Elsősorban Magyar Bálint miniszter könyvelhette el megkönnyebbüléssel, hogy rövid idő alatt immár a harmadik nagyszabású oktatási reformot vezényelte le. A közoktatási törvény módosítása után ugyanis - amiből a közvéleményt leginkább a buktatás szülői engedélyhez kötése ragadta meg - tűzön-vízen át keresztülvitte a kétszintű érettségi bevezetését, majd idén júniusban a felsőfokú képzést három szakaszra daraboló törvényt is elfogadta a parlament. E hét elején pedig az új típusú felvételi eljárás vizsgája pecsételte meg a sorozatot.

Csakhogy ami az SZDSZ-es miniszter sikerének tűnik a liberális oldalon, korántsem annyira pozitív fejlemény - nemhogy az ellenkező politikai táborban, de a jelek szerint az érintettek szemében sem. A keddi ponthúzás előtt 150 ezer felvételiző - köztük 86 ezer az államilag finanszírozott nappali képzésre jelentkező - diák várta a korábbi években megszokottnál is összeszorultabb gyomorral az eredményeket. Idén először ugyanis még az sem lehetett biztos a dolgában, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az ősztől valamelyik főiskola, egyetem polgára lehessen. Szerdára virradóra kiderült az, amit valójában már a rendszer éles üzembe állítása előtt sejteni lehetett: a legkeresettebb szakok esetében a biztos tudás, a kitűnő érettségi eredmény sem elegendő a bejutáshoz. Bár idéntől elvben a matúrán nyújtott teljesítmény lehet-lehetne az egyedüli szakmai mérce, a keddi vonalhúzás eredményeképpen mintegy ötven olyan slágerszak van (a közel hatszázból), ahová még a 100 százalékos érettségi mellé megszerzett középfokú nyelvvizsgával sem lehetett bekerülni, mert az álomhatárt 140 pont közelében húzták meg.

Kirívóan magasra került a léc például a pszichológusképzésben, az orvosi karokon és a nemzetközi kapcsolatok, tanulmányok szakokon. Egy sor olyan képzés van, amelyre tavaly még a maximálisan elnyerhető pontok 90 százalékával is be lehetett kerülni, az idén viszont már az érettségiért kapható pontok plafonjával (a 120 és az emelt szintért járó 7 pluszponttal) sem lehetett labdába rúgni. A nemzetközi tanulmányok - amire végképp nem mondható, hogy a munkaerőpiacon ne lenne iránta kereslet - esetében például az ELTE-n és a Corvinuson 142 pont fölé került a határ, azaz gyakorlatilag felvételi alapkövetelménnyé vált, hogy a jelentkező legalább egy felső- és még egy középfokú idegen nyelvi oklevéllel is rendelkezzen. Hasonló a helyzet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdász-gazdálkodási szakának esetében is. A kurrens szakokról magas - akár 130 fölötti pontszámmal - kiszorulók ugyanakkor a második, harmadik helyen megjelölt szakokról szorították ki gyengébben muzsikáló társaikat. Így a magas pontszámok negatív hatása cunamiként söpört végig a rendszeren. Miközben számos, a komolyabb versenyzők látóköréből kiszorult szakra akár már 60 százalékos teljesítménnyel, tehát egy hármas érettségivel is be lehetett kerülni.

Aligha az esélyegyenlőség javítása irányába hatottak tehát az idei változások, noha a szaktárca mindvégig ezzel a szlogennel védte a reformot. Oktatásszociológiai kutatások sora bizonyítja ugyanis, hogy a magasan kvalifikált - például nyelvvizsgával, -vizsgákkal is felvértezett - diákok elsősorban a jobb módú családokból kerülnek ki. Csak az utóbbiak képesek ugyanis arra, hogy megfizessék az árnyék-oktatásirendszer - a különórák, a felvételi- és nyelvvizsga-előkészítők, a külföldi tanulmányutak - tetemes költségeit.

HVG
A "szükséges pluszok" bőkezű osztogatása és a vártnál is jobban sikerült érettségieredmények (lásd Éretlen, de a miénk című írásunkat) közös erővel húzták felfelé az idei ponthatárokat. Tavaly például még csak egy nyelvvizsgát lehetett beszámítani a felvételibe, s több olyan egyetem is volt, amelyik a középfokú C-típusú vizsgapapírt csak 1-2 ponttal mérte (maximálisan 3 pontot adhattak érte). A ponttöbbszörözés lehetősége miatt az idén - szemben a tavalyi 125-tel - összesen akár 144 pontot is be lehetett gyűjteni. A kalibrálás utólagos finomítása, a pontszámítási metódus menet közbeni átalakítása azonban az OM álláspontja szerint sértette volna a jogbiztonságot, ezért a tárca vezetése következetesen ellenállt minden, a változtatásra irányuló szakmai és politikai befolyási kísérletnek. Utólag pedig már az esélyegyenlőtlenséget érzékelő Alkotmánybíróság sem tehetett mást, mint hogy a rendszer jövőbeni finomítását írta elő (HVG, 2005. július 16.).

Az, hogy jövőre talán igazságosabb lesz a szisztéma, persze sovány vigasz az idén felvételizetteknek, akik - ellentétben korábbi társaikkal - egy politikailag meglehet izgalmas, ám következményeiben annál kártékonyabbnak tűnő játszma részeseivé váltak. Egy olyan társasjátékéi, amelyben a bábuk mozgását meghatározó játékszabályokat az utolsó pillanatban ismertették, így az egyéni stratégiák kialakítására sem jutott kellő idő, és ahol korántsem csak a cél - a diploma - eléréséért folyt a küzdelem. A felvételit kiváltó kétszintű érettségi bevezetésével ugyanis az idén az oktatási rendszer különböző intézményi résztvevői (középiskolák, egyetemek, szakminisztérium) közötti szerepek egyfajta újraelosztása következett be. Amikor a minisztérium kivette a felsőoktatási intézmények kezéből a lehetőséget, hogy a saját metódusuk alapján lebonyolított felvételiken válasszák ki a jelentkezők közül, kiket vesznek fel, az új rendszerbe már induláskor kódolta a feszültséget. Aminél talán még az is szerencsésebb lett volna, ha - osztrák mintára - minden érettségizettet fölvesznek, az intézményeknek adva meg a menet közbeni szűrés jogát (lásd Harminchárom éves háború című írásunkat). Az egyetemek egy része egyébként - érzékelve az anomáliákat - lényegében már tavaly megvétózta az új rendszert, kinyilvánítva: ha az érettségi a felvételit is kiváltja, köszönik, de nem kérnek a kétszintű érettségiből. Pontosabban - a nyelvszakok kivételével - nem várják el a jelentkezőktől, hogy emelt szintű matúrát tegyenek.

A keddi vonalhúzáskor viszont már a reformot egyfajta presztízskérdésként kezelő OM lehetőségei is erős korlátok között mozogtak: az államilag finanszírozott férőhelyek (idén 62 ezer) bővítésére, költségvetési felhatalmazás híján, a tárcának sem volt módja. Így az egyes szakok létszámkeret-növelésének fedezetét csak a szakok közötti átcsoportosításokkal teremthette elő az oktatási miniszter, aki ehhez egy áprilisi kormányrendeletben kapta meg a felhatalmazást. Azzal a megszorítással, hogy Magyar Bálint ezt a jogát csak az "új rendszerű érettségi vizsgát tevő felvételizőket esetlegesen érintő hátrányok" ellensúlyozása érdekében gyakorolhatja. Csakhogy a miniszter ma már azt mondja, az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében nem is kellett beavatkozni a felvételi rendszerbe, mert az eredmények "nem igazolták azokat a félelmeket, hogy az idén érettségizőket jelentős hátrány érné a pontszámítás miatt".

A tárca statisztikái szerint a nappali egyetemi és főiskolai alapképzés államilag finanszírozott szakjaira az idén hajszálpontosan annyi korábban érettségizettet vettek fel, mint tavaly (30,8 százalék), és a számok Magyar Bálint szerint az úgynevezett elitszakok esetében sem igazolták a régiek versenyelőnyével kapcsolatos aggályokat. Csakhogy az OM az idén érettségizettek közé sorolja azokat a korábban maturáltakat is, akik most szintemelő vizsgát tettek, s ennek az eredményét kérték beszámítani. A vetítési alapot pedig némiképp torzítja, hogy az idén felvételizők között 35-ről 38 százalékra nőtt a frissen érettségizettek aránya (miközben 15 ezerrel csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma).

Az idei ponthúzásnál az is jelentősen szűkítette a játékteret, hogy míg a korábbi években a küszöbszámok egy-egy ponttal való csökkentésével esetenként néhány, de egy tucatnál általában alig több felvételiző előtt nyílt meg a kapu, ezúttal nagyon sok azonos pontszámot érő eredmény született, azaz "hosszabbak" lettek a lépcsőfokok. Több olyan szak is volt - például gazdálkodási, műszaki területen -, ahol a küszöbhatárok egypontos csökkentése száznál is több új hallgató belépését jelentette, illetve jelentette volna. Azonos feltételek esetén pedig a "mindenkit vagy senkit" elvet kellett alkalmazni. Létszámbővítés esetén így a hivatalos OM-indoklás szerint olyan szakok keretszámából csoportosítottak át a keresettebbek javára, ahová a meghirdetettnél kevesebben jelentkeztek, vagy a jelentkezők teljesítménye úgymond elmaradt a kívánatostól (kérdés azonban, miért nem megfelelő, "küszöbszintű" tudás egyes szakokon az akár 134-135 pontos teljesítmény). Az egyetemi szintű orvosképzésben például az előzetesen meghirdetett 1283 fős keretszámhoz képest mintegy 20 százalékkal nőtt a felvettek létszáma, és a természettudományos képzésben is hasonló arányban emelkedtek a beiskolázási arányok. Az átcsoportosítás kárvallottjai lettek viszont a bölcsész- és a jogi szakok.

A tárca és az egyetemek közötti ponthúzási, keretszám-bővítési és -szűkítési harcban persze korántsem csak a diákok érdekei számítottak. A határok egy-egy pontos módosítása és így a felvettek létszámának csökkentése vagy növelése általában több tízmillió forintos támogatás elvesztését vagy megszerzését jelenti. A vonalhúzás nagy vesztese például - a legutolsó értesülések szerint - a debreceni, a győri és a szegedi egyetem. De az átcsoportosítások nyerteseinek is szembe kell nézniük például azzal a problémával, hogy a "túlnépesedett" szakokon milyen módon garantálható a képzés minősége. Az előadótermek nem lettek nagyobbak a keretszámok bővítésével, az oktatói létszám növelésének pedig továbbra is erős korlátot szab az intézmények alulfinanszírozottsága. Az első nyilatkozatokból mindenestre úgy tűnik, a nagy létszámú szakokon az első egy-két szemeszter lesz a vízválasztó, ekkor rostálják majd meg a hallgatókat. Több jel utal azonban arra, hogy a gyakorlatban ez sem egészen így lesz. Sok helyütt erős nyomás nehezedik ugyanis az oktatókra az intézmények gazdasági, tanulmányi vezetése részéről, hogy olyan hallgatókat is az egyetemek, főiskolák kötelékében tartsanak, akiknek jó szívvel nem adnának diplomát, ám az értük kapott állami támogatás vagy költségtérítés miatt megválni sem célszerű tőlük.

DOBSZAY JÁNOS

G. W. Bush: A migránsok mindig is értéket jelentettek Amerikának

G. W. Bush: A migránsok mindig is értéket jelentettek Amerikának

Most lenne csak igazán szükség az épületen belüli térképekre

Most lenne csak igazán szükség az épületen belüli térképekre

Media1: Letartóztatták a HPS-csoport két alapítóját

Media1: Letartóztatták a HPS-csoport két alapítóját