A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján előbb a rendőri szakzsargonban bukkant fel, de hamarosan a francia...

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján előbb a rendőri szakzsargonban bukkant fel, de hamarosan a francia közbeszédben is elterjedt a "városi erőszak" kifejezés, ami a lopott autókkal való rodeózástól a bandák közötti verekedéseken és a gyújtogatásokon át a rendőrség elleni nyílt támadásig sokféle, közbiztonságot sértő cselekményt foglal magában. Az elkövetők jellemzően 25-30 évesnél nem idősebb fiatalok, de rengeteg közöttük a kiskorú. Párizs környékén például a mostani zavargások során előállítottak fele még nem töltötte be a 18 évet, de szép számmal akadnak köztük 12-13 éves kiskamaszok is. A hivatalos rendőrségi statisztika szerint a legutóbbi tömeges zavargásokat nem számítva az idén már több mint 28 ezer gépjárművet, 17 ezer szemeteskonténert gyújtottak fel, 6 ezernél is több kődobálást jegyeztek fel Franciaországban.

Az elővárosi lakótelepeken folyó, újabban a palesztin intifádához is hasonlított "csendes polgárháború" régóta tart Franciaországban. A hetvenes évek elején tömegével nőttek ki a földből a nagyvárosok perifériáján az olcsó bérlakásokat kínáló hatalmas, kelet-európai szemmel többnyire ma is tetszetős lakótelepek, amelyeket főleg alsó középosztálybeli francia munkáscsaládok és a volt gyarmatokról, főként a Maghreb-országokból és Nyugat-Afrikából érkező bevándorlók - fehérek, feketék és arabok vegyesen - népesítettek be. Az újonnan felépült korszerű lakótelepek betöltötték a küldetésüket, megszűntek a nagyvárosokat korábban övező nyomornegyedek. Az új urbanizációs modellel azonban új feszültségek is jelentkeztek, amelyek a szociológusok szerint a nyolcvanas évek első felében kezdtek igazán komolyan kiéleződni. Ebben közrejátszott a Francois Mitterrand elnökké választása után, 1983-ban végbement baloldali ideológiai fordulat, a "vörös elővárosok" hagyományos munkásszolidaritásának szétesése és a másodgenerációs arab bevándorlók politikai aktivizálódása. Mindez az ipari övezetek lakótelepeit egyre növekvő mértékben és koncentráltan sújtó munkanélküliség közepette.

A nyolcvanas évek eleje óta a francia állam összesen mintegy 40 milliárd eurót fordított a beton bérkaszárnyákkal telezsúfolt elővárosok élhetőbbé tételére, rekonstrukciós programokra, ám a lakótelepek gettósodását nem sikerült megállítani. A tehetősebb munkáscsaládok elköltöztek, és a külvárosi betondzsungelek egyre inkább a legszegényebb, szociálisan hátrányos helyzetű rétegek menedékévé váltak (ma a problémás övezetekben az egy főre jutó átlagos jövedelem 40 százalékkal alacsonyabb, mint országosan). A lakótelepek népességén belül az országos átlaghoz képest jelentősen megnőtt a bevándorlók aránya. A mostani forrongások fészkében, Seine-Saint-Denis és Val d'Oise megyében például 1990 és 1999 között 27, illetve 43 százalékkal nőtt a külföldiek aránya, miközben a franciáké 12, illetve 9 százalékkal csökkent. Ma már ezekben az elővárosokban minden ötödik lakos bevándorló, magukon a lakótelepeken pedig még kevesebb fehér él. De nemcsak etnikai, hanem demográfiai átrendeződés is történt: az elővárosokban az országos átlagnál jóval fiatalabb a lakosság, 40-50 százalékuk 29 évesnél fiatalabb, vagyis ahhoz a korosztályhoz tartozik, ahol eleve magas a munkanélküliség Franciaországban.

Noha az egykori bevándorlók unokái ma ugyan még ezeken a lepusztult lakótelepeken is komfortosabban, s anyagilag is jobban élnek, mint annak idején a nagyszüleik - igaz, a fogyasztói társadalom tagjaiként az igényeik is magasabbak -, hosszú távú életkilátásaik azonban sokkal rosszabbak a francia társadalom átlagánál. Kirekesztettségben nőnek fel, és akik megpróbálnak kitörni, a tanulmányaik során, majd később a munkaerőpiacon diszkriminációkba ütköznek. A tengő-lengő, iskolából kimaradó vagy munka nélküli fiatalok körében elterjedt a bűnözés, lopásokból, rablásokból, kábítószer-kereskedelemből tartják el magukat. A gyerekek javarészt az utcán szocializálódnak, a lakótelepi galerik már korán kialakulnak, de a szülők tekintélye sem a régi. Az iskolák is egyre kevésé képesek betölteni funkciójukat, a problémás körzetekben a pedagógusok körében nagy a fluktuáció. A lakótelepi bevándorló fiatalok származásuktól és vallásuktól függetlenül egyformán gyökértelenek és hitetlenek, ezért a muszlimok egyre fogékonyabbak a szélsőséges tanok iránt, de a vallási tényező egyelőre nincs előtérben. Az elővárosokon kívüli világot nem is alaptalanul igazságtalannak, rasszistának tartó fiatalok úgy tekintenek a területükre behatoló rendőrökre, de még a tűzoltókra-mentőkre is, mint ellenségeikre.

Világ

Krónikus gyulladás

A külföldi bevándorlók társadalmi beilleszkedésének francia modellje eddigi legnagyobb válságát éli át. Párizs környéke után tucatnyi francia nagyvárosra is kiterjedtek a hét elején a zavargások. A gettósodott lakótelepeken tomboló erőszakot a francia kormány egyelőre képtelen megfékezni.

Együtt láthatók Babits Mihály „hevenyészett apróságai”

Együtt láthatók Babits Mihály „hevenyészett apróságai”

Reklámbomba az iOS 13 – állítja egy mérnök

Reklámbomba az iOS 13 – állítja egy mérnök

Egy szemléletes ábra a koronavírus gazdasági hatásáról: drasztikusan visszaesett a repülők száma

Egy szemléletes ábra a koronavírus gazdasági hatásáról: drasztikusan visszaesett a repülők száma

Kijött a werkvideó a Star Wars új sorozata, a Mandalorian látványvilágáról

Kijött a werkvideó a Star Wars új sorozata, a Mandalorian látványvilágáról

Papíron már 283 milliárd forintot ér az egyesült "Matolcsy-alapítvány"

Papíron már 283 milliárd forintot ér az egyesült "Matolcsy-alapítvány"

Gomperz: A kultúrkomisszár logikája (négysoros)

Gomperz: A kultúrkomisszár logikája (négysoros)