Tetszett a cikk?

Jóllehet sokan tartottak tőle, nem terjedtek át egész Nyugat-Európára a zavargások, mint ahogy nem lehet...

Jóllehet sokan tartottak tőle, nem terjedtek át egész Nyugat-Európára a zavargások, mint ahogy nem lehet egyenlőségjelet tenni az egyes országok migrációs problémái és azok kezelési modelljei közé sem.

Bár Németországban is égtek autók - vasárnapról hétfőre virradóra Berlinben öt, Brémában három kocsit gyújtottak fel eddig ismeretlen tettesek -, a rendőrség és az illetékes politikusok szerint szó sincs arról, hogy itt is franciaországi viszonyok fenyegetnének. Legalábbis egyelőre nem, hiszen a konkrét eseteknél - amint azt Erhart Körting, Berlin belügyi szenátora elmondta - sokkal inkább arról lehet szó, hogy a lángoló párizsi utcaképek néhány fiatalt utánzásra ösztönöztek.

Amennyiben a zavargások elsősorban a migránsokhoz köthetőek, annyiban Németország szerencséje - mutatott rá Michael Wolffsohn történész, a Bundeswehr egyetemének professzora -, hogy az itteni muszlimok döntő többsége török, akik hagyományosan kevésbé hajlamosak az extremitásokra, mint az észak-afrikai származásúak. Másrészt viszont - ezt pedig Berlin Neukölln kerületének polgármestere, Heinz Buschkowsky fogalmazta meg - a német társadalom a szociális juttatásokkal egyelőre meg tudja vásárolni a nyugalmat. Ellentétben Franciaországgal - ahol a reménytelenségből lázadással kitörni igyekvők nagy része francia állampolgár, s mégis kitaszítottnak érzi magát -, itt a munkaerőpiacról kieső külföldiek is számíthatnak arra, felfogja őket a szociális háló.

Ezzel együtt senki nem ringatja magát illúziókba. Ugyancsak a neuköllni polgármester volt az, aki már egy évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett azzal a megállapításával, miszerint a békés, multikulturális társadalom kialakulásához fűzött remények alaptalannak bizonyultak, s legalábbis az ő kerületében, ahol 50 százalék a migránsok aránya, régen létrejött már a két, egymás mellett, de egymástól függetlenül létező párhuzamos társadalom, a németeké és a bevándorlóké.

"Az olaszországi külvárosok a legrosszabbak egész Európában. Ne higgyük, hogy nálunk nem történhet meg, ami Párizsban, csak idő kérdése az egész" - kongatta meg múlt szombaton a vészharangot Romano Prodi, az olasz baloldali pártokat tömörítő Unió első embere. Az általában tanáros higgadtsággal fogalmazó, ezért "professzorként" is emlegetett politikus baljós jövendölése országszerte nagy vihart kavart, jobboldali ellenlábasai egyenesen azzal vádolták, már-már ő maga szólít fel hasonló lázadásra Olaszországban. Ez persze túlzás, de úgy tűnik, Prodi valóban szerencsétlenül fogalmazott, amikor összemosta a két ország megoldatlan társadalmi problémáit. Először is mert míg a 60 milliós Franciaországban a népesség körülbelül 10 százalékát teszik ki a többségükben észak-afrikai muszlim bevándoroltak, a hasonló népességű Olaszországban csak feleannyian, nem egészen 3 millióan vannak. Ráadásul ők viszonylag frissen érkezettek, az etnikai összetételük is meglehetősen vegyes: többségükben Kelet-Európából, elsősorban Romániából és a Balkánról érkeztek. Főként első, legfeljebb második generációsak, jelenlétüket a munkaerőhiány miatt szükségesnek tartják, de nem várják el, hogy mindenképpen az olasz társadalom szerves részévé váljanak. Így aztán ők - legalábbis egyelőre - nem is igen szerveződhetnek elégedetlen, lázadó tömeggé. Ma még tehát nem a kívülről jöttek, hanem az ország szegényebb, elmaradottabb, akár 30-40 százalékos munkanélküliséggel sújtott, szervezett bűnözés által uralt déli országrészéből származó milliók gondjai veszélyeztetik elsősorban Olaszországban a társadalmi békét.

Nagy-Britanniában legutóbb október végén Birmingham Lozells nevű részében tört ki két halálos áldozatot és több sebesülést okozó összetűzés, mégpedig az ázsiai és afrokaribi csoportok közt. A feszültségek okairól ezúttal is széles körű társadalmi vita bontakozott ki. Az utóbbi években sokan és sokféle szempontból vitatták, valóban multikulturális társadalommá vált-e Nagy-Britannia, vajon a meglehetősen laza bevándorlási politika, az oktatási rendszerben mutatkozó tolerancia rossz következményekkel járó engedékenység vagy bölcs előrelátás-e. A brit jogalkotók az utóbbi évtizedekben egyébként számos törvényt hoztak a faji, szexuális, vallási és minden másfajta diszkrimináció kiküszöbölésére.

A lozellsi zavargások után a Faji Egyenlőség Bizottsága vezetője, Trevor Phillips arra figyelmeztetett, hogy az ország, anélkül hogy észrevenné, a faji és vallási szegregáció felé tart, a különböző közösségek a tolerancia leple alatt egymástól egyre elkülönültebb életet élnek, és fogalmuk sincs egymás problémáiról. Sokan bírálták Phillipset, mondván, pusztán "puha" kulturális okokra vezeti vissza a feszültségeket, és nem vesz tudomást a szegénység, a szociális hátrányok és a rasszizmus jóval keményebb korlátairól.

A brit politika egyébként sokáig éppen a határozott francia integrációs törekvések ellenében határozta meg magát. Itt az iskolásoktól a bolti pénztárosokig minden muzulmán nyugodtan hordhatja a vallása megkövetelte fejkendőt, a szikh buszkalauz pedig a turbánra tűzheti fel a közlekedési vállalat jelvényét. A legutóbbi időkig nem követelték meg a bevándorlóktól az angoltudást, és csak most lángolt fel ismét a vita arról, mit is jelent a brit identitás, s mi várható és várandó el azoktól a bevándorlóktól, akik a szigetországban szeretnének új életet kezdeni. Az igazi sokkot, amiért e kérdések most minden eddiginél élesebben vetődnek fel, a július 7-ei merényletek okozták. A robbantások nyomán kényszerült ugyanis a brit társadalom szembesülni azzal a ténnyel, hogy az öngyilkos merénylők második generációs, vagyis már brit földön, brit állampolgárnak született ázsiai származású fiatalok voltak. A szociológusok elemzések tucatjait készítették az első és második generációs bevándorlók háttere, motivációja és viselkedése közti különbségekről. Egyre világosabb, hogy a brit politika szinte lőporos hordón ücsörög, s egyelőre teljes a tanácstalanság a tekintetben, hogy a terrorizmus elleni küzdelem érdekében a személyi szabadságjogok korlátozása nem okoz-e még több sérelmet, és nem idegeníti-e el még jobban azokat, akiket éppenhogy megnyerni szeretnének.

Világ

Krónikus gyulladás

A külföldi bevándorlók társadalmi beilleszkedésének francia modellje eddigi legnagyobb válságát éli át. Párizs környéke után tucatnyi francia nagyvárosra is kiterjedtek a hét elején a zavargások. A gettósodott lakótelepeken tomboló erőszakot a francia kormány egyelőre képtelen megfékezni.

Több jogot biztosít az új EU-s jogszabály az online kereskedőknek

Több jogot biztosít az új EU-s jogszabály az online kereskedőknek

A Moody's rontotta az autóeladási várakozását a koronavírus miatt

A Moody's rontotta az autóeladási várakozását a koronavírus miatt

Komoly jogi hatása is lehet a koronavírusnak a hazai cégekre nézve

Komoly jogi hatása is lehet a koronavírusnak a hazai cégekre nézve