Melyik pártból lesz az erős ellenzéki, s melyikből a gyenge kormánypárt?

Melyik pártból lesz az erős ellenzéki, s melyikből a gyenge kormánypárt? - az MSZP és a Fidesz számára ez is az egyik tétje az áprilisi választásnak. Pedig a jó ideje tartó fej fej melletti küzdelemből akár még kétharmados parlamenti többség is kikerekedhet: a magyar választási rendszer sajátosságaiból következően ugyanis az a párt, amelyik a "billegő" egyéni körzeteket - ha csak kis különbséggel is - megnyeri, a mandátumokat tekintve jócskán lekörözheti vetélytársát. A kispártok esetében viszont a kérdés inkább úgy vetődik fel: az áprilisi megméretés a történelmi süllyesztőt vagy a megmaradást jelenti-e. Könnyen lehet, hogy az SZDSZ-nek - s még inkább az MDF-nek - a szó szoros értelmében is meg vannak számlálva a napjai. Ugyanakkor a parlamenti küszöb átlépése esetén mindkettőjük esetében további dilemma, hogy a jövőt illetően a korábbi kormányzati társbérletek felélesztése vagy az önálló ellenzéki lét a kifizetődőbb.

A két nagy párt versenyét tekintve: a bő egy éve még akár kétharmados választási győzelemre is esélyesnek tűnt Fidesz pozíciói a kampány kezdetére némiképp bizonytalanná váltak. Az MSZP gyengeségét mutatja ugyanakkor, hogy - miközben a Fidesszel szembeni korábbi lépéshátrányából ledolgozott - mostani eredménye már egyfajta csúcsra járatás következménye. Az MSZP - akárcsak a Fidesz - kipróbált, bevetett már mindent a támogatottsága növelése érdekében. A választók az ősz óta tanúi lehettek az ellenfél hitelét lejárató akcióknak (szélkakashirdetések) éppúgy, mint a pozitív hangvételű kampányoknak (száz lépés programja). Az MSZP tavaly őszi óriásplakát-invázióját követő erősödése ugyanakkor pusztán arra volt elegendő, hogy befogja fő riválisát. Ha lehetnek is még tartalékai a pártnak, ennek jelei egyelőre nem igazán látszanak. Igaz, így van ez a másik oldal esetében is. A Fideszben most érzik csak az igazi terhét annak, hogy már nem a retorikailag is könnyedén leiskolázott Medgyessy Péter áll a kormány élén, s hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon szinte ölükbe hullott sikert nem tudták tartósítani.

Amennyire keveset tudott profitálni a Fidesz a Medgyessy-kormány hirtelen "összecsuklásából", olyannyira várakozáson felüli volt a haszna a koalíció szemszögéből a Medgyessy-Gyurcsány miniszterelnök-váltásnak. Az új helyzet kezelésére pedig Orbánék igazából máig nem találták meg a hatékony orvosságot. Ha az MSZP az elmúlt hónapokban gyengélkedett, Orbánéknak kétségkívül jobban ment a szekér, de ha a szocialisták összekapták magukat, a nagy különbség többször is statisztikai hibahatáron belülivé szelídült.

Az új kabinet az elődjéétől eltérő imázst tudott felmutatni, s még a hatalmas államháztartási hiány ellenére is úgy vészelte át az elmúlt bő másfél évet, hogy eközben nem zúdított komolyabb megszorító intézkedéseket a választók nyakába. Gyurcsány ugyanis fél szemmel mindig 2006 áprilisára tekintett. Ám miközben a közgazdaságilag mégoly indokoltnak látszó reformok elodázásával, a lakossági terhek kis dózisokban való adagolásával - s így a kellemetlen hírek "porlasztásával" - nem oldott meg semmit, komoly muníciót adott a "gázáremelésekkel" korteskedő-riogató ellenzéknek.

A választók a múlt héten megkezdődött kampányban nagyjából hasonlóra számíthatnak, mint amit az elmúlt másfél évben láttak. A pártok fő választási üzenetei leginkább a miniszterelnök-jelöltek személyében testesülnek meg. A hagyományosan jobb- és baloldali témák ugyanakkor mindkét párt programjában megjelennek; kezdve például a foglalkoztatással kapcsolatos derűlátó ígéretektől a garanciatörvény jellegű elképzeléseken át a határon túli magyarokra kiterjedő nemzetpolitikáig. Éles különbség leginkább egy terület - a családpolitikák - esetében fedezhető fel, amely mögött az a felfogásbeli különbség áll, hogy míg a Fidesz számára ez is egyfajta eszköz a középosztály erősítésére, a szocialisták inkább valamifajta esélykiegyenlítő, szegénységpolitikai lehetőséget látnak benne.

A választásoknak ugyanakkor mindkét oldal számára van egy - olykor még a konkrétumoknál is fontosabbnak látszó - általánosabb tétje: az MSZP számára az, hogy a jobboldal előretörésével úgymond végveszélybe kerül-e a magyar demokrácia, míg a konzervatív olvasatban az, hogy tovább folytatódik-e az ország tönkretétele. A bizonytalan választók meggyőzésének alighanem épp az lesz az egyik legfontosabb záloga, hogy ezeket a veszélyeket melyik fél tudja hitelesebben megjeleníteni a kampány során. Kérdés azonban, hogy ez a fajta messianisztikus küzdelem elegendő motiváció lesz-e a választóknak ahhoz, hogy a szavazás napján az urnákhoz járuljanak (lásd Pár lépés a hibahatár című írásunkat a 116. oldalon). 2002-es vereségéből okulva a Fidesz mindenesetre abban bízik, hogy az új arcok (a választókerületek több mint 40 százalékában első próbás jelölteket indítanak) előnyre válthatják azt a korábban inkább hátrányt jelentő tényt, hogy nincsen országos politikusi ismertségük, múltjuk. A szocialisták ezzel szemben inkább bejáratott politikusaik szereplésétől remélik a sikert.

Aki most veszít - nagyon sokat veszíthet. A saját miniszterelnök-jelöltjét igazi megváltóként hirdető két nagy esetében a vezér, Gyurcsány és Orbán politikai jövője is kockán forog. Ahogy a parlamenti váltógazdaság 2002-ben majd két évre kitessékelte a politikai közéletből a konzervatív oldal vezérét, úgy egy baloldali vereség is könynyen maga alá gyűrheti a 2004 óta az MSZP megmentője szerepében feltűnő Gyurcsányt. Ami - kivált, ha a jelenlegi kormányfő ezt követően visszatérne a gazdasági életbe - az MSZP újabb eróziójához vezethet. Márpedig mi sem lenne kívánatosabb klíma egy második Orbán-kormánynak, mint egy önmagával vitatkozó, megosztott baloldal. Miközben persze a másik szcenárió, a Fidesz veresége is hasonló rombolást vihet végbe a maga oldalán: az Orbán által az elmúlt években többé-kevésbé egy akolba terelt jobboldal eresztékei roppanhatnak meg ezáltal. Azt pedig egyelőre megjósolni sem lehet, hogy a konzervatív tábor mennyi idő alatt tudna kitermelni egy olyan utódot, aki ugyanolyan széles körű elfogadottságnak örvend saját táborában, mint jelenleg Orbán, és aki egyúttal új választói csoportok megszólítására is alkalmas.

DOBSZAY JÁNOS

Fókuszban

Talján függő

A végletes viszálykodás az egész nemzetnek kárt okoz, a kampánynak tényekről, tennivalókról kell szólnia -...

Már a Z generációnak is van magyar kultfilmje

Már a Z generációnak is van magyar kultfilmje

Újabb milliárdokat hozott ide a pápai húskombinát körül feltűnő tajvani üzletember

Újabb milliárdokat hozott ide a pápai húskombinát körül feltűnő tajvani üzletember

Már nyolc halálos áldozata van a chilei zavargásoknak

Már nyolc halálos áldozata van a chilei zavargásoknak

Johnson kérte is a Brexit halasztását, meg nem is

Johnson kérte is a Brexit halasztását, meg nem is

Kósa elmélete megbukott, nem a Budapesten élő külföldiek miatt bukott Tarlós

Kósa elmélete megbukott, nem a Budapesten élő külföldiek miatt bukott Tarlós

Nyolc halálos balesetet hozott a hétvége

Nyolc halálos balesetet hozott a hétvége