Potenciálisan áttörést jelentő, de törékeny megállapodást kötött az USA, Kína, Dél-Korea, Oroszország és Japán Észak-Koreával, amely gazdasági segítségért cserébe ezúttal állítólag tényleg lemondana atomprogramjáról.

Az éjszakai műholdas felvételeken Ázsiában egy hatalmas sötét folt éktelenkedik a fényárban úszó Dél-Korea és Északkelet-Kína között. Ez Észak-Korea, ahol a zárt országból kiszivárgó hírek szerint az idén télen minden korábbinál nagyobb energiaínség közepette már a kórházakban és a kormányhivatalokban is fagyoskodnak, a keleti régió iparvidékén pedig gyárak egész sora tart kényszerszünetet az áramhiány miatt. A találgatások szerint ez is szerepet játszhatott abban, hogy a Pekingben az USA, Kína, Dél-Korea, Oroszország és Japán bevonásával zajló hatoldalú tárgyalásokon Phenjan elfogadja a többiek ajánlatát, és gazdasági, illetve energetikai segítségért cserébe befagyasztja, majd további egyeztetések után felszámolja atomfegyverprogramját.

A hétfőről keddre virradóra, a megbeszélések utolsó 16 órájának megpróbáltatásai után elcsigázottan az újságírók elé álló Christopher Hill amerikai főtárgyaló, a washingtoni külügyminisztérium Ázsiáért és a csendes-óceáni térségért felelős államtitkára sikerként könyvelte el a több fázisra osztott megállapodást. Az alku értelmében Észak-Korea hatvan napon belül lezárja a fővárostól mintegy 80 kilométerre északra fekvő Jongbjunban található reaktorát, amely 5 megawattos teljesítményével semmit nem ad hozzá az ország energiaellátásához, ám plutóniumdúsításával az atomfegyverprogram egyik központjának számít. A végrehajtás ellenőrzésére pedig beengedi a létesítménybe a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőreit, akiket 2002 decemberében utasított ki az országból. Ennek fejében Észak-Korea 50 ezer tonna fűtőolajat kap, illetve ennek egy részét közvetlen energia- vagy élelmiszer-szállításokra cserélheti.

A hatvan nap leteltével, március 19-én a hatoldalú tárgyalások résztvevői újra találkoznak, hogy megvitassák a kezdeti lépések végrehajtását, és döntsenek a továbbiakról. Az első fázis sikeres befejezése után Phenjan "elszámol" nukleáris programjával, urán- és plutóniumkészletével, leállítja többi atomlétesítményét is, és ennek ellentételeként újabb 950 ezer tonna fűtőolajhoz jut. Az együttműködés ekkor a tervek szerint már a rövidesen megalakuló öt munkacsoportban zajlik, amelyek feladata a Koreai-félsziget atommentességének megteremtése, az amerikai-észak-koreai, valamint a japán-észak-koreai kapcsolatok normalizálása, az Észak-Koreával való gazdasági és energetikai együttműködés részleteinek kidolgozása, valamint az északkelet-ázsiai térség békéjének és biztonságának erősítése. Ennek részeként kötnének végre békeszerződést az érintett felek, hiszen 1953-ban csak fegyverszünet zárta le a koreai háborút, és a 38. szélességi körön meghúzott demarkációs vonalnál még mindig farkasszemet néz az északi és a déli hadsereg, amely utóbbit egy amerikai katonai kontingens is támogat.

A Pekingben született alku áttörést hozhat az 1993-ban kezdődött észak-koreai atomvitában és a 2003 óta folyó tárgyalásokban, ám a sikerre semmi garancia nincs. Már született egy, a mostanira erősen hasonlító megállapodás 2005 szeptemberében, amitől akkor a kiszámíthatatlanságáról ismert Kim Dzsong Il észak-koreai vezető rövidesen visszatáncolt. Nem erőltette a végrehajtást George W. Bush amerikai elnök sem, aki 2002-ben - miután az unió helyzetéről mondott beszédében Iránnal és Irakkal együtt a gonosz tengelyéhez sorolta Észak-Koreát - gyakorlatilag fölmondta annak az 1994-es alkunak a végrehajtását, amit elődje, Bill Clinton kötött, és amelynek részeként Phenjan két, atomfegyver előállítására nem alkalmas könnyűvizes reaktort kapott volna.

Kérdőjelek most is bőven vannak. Az olaj Észak-Koreába a Phenjan utolsó támogatójának számító Kínából, a szomszédja gazdasági összeomlásának következményeitől tartó Dél-Koreából, valamint az Egyesült Államokból érkezik. Japán csak akkor hajlandó beszállni, ha elfogadható választ kap arra, mi történt a szigetországból az 1970-1980-as években elrabolt állampolgáraival. Phenjan 2002-ben elismerte, hogy 13 japánt ragadott el azért, hogy a kémeiket kiképezzék, ám azt állítja, az öt, később hazaengedetten kívül a többiek meghaltak, és a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Japánban - ahol 600 ezres koreai közösség él, amelynek egy része nemcsak szimpatizál Phenjannal, de pénzzel is támogatja a rezsimet - viszont további bizonyítékokat követelnek, és azt állítják, az elraboltak száma magasabb.

Problémás lehet az amerikai olajszállítás is, amit a washingtoni kongresszusnak jóvá kell hagynia, márpedig ott sokan úgy vélik, hiba lenne támogatni Kim rendszerét. A mostani alku a hírek szerint Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter jóváhagyásával született ugyan, ám ellenállásra számítanak Dick Cheney alelnök és környezete részéről. Ők ugyanis eddig minden stratégiát elleneztek, amely atomarzenálja felszámolása előtt segít Észak-Koreán, és nem a rezsim összeomlására játszik. Máris élesen kikelt a megállapodás ellen a héják közé tartozó John Bolton volt ENSZ-nagykövet, aki a CNN hírtévében úgy vélte: nem elég, hogy Washington föladta korábbi álláspontját, de az engedménnyel olyankor tűnik gyöngének, amikor Irak kapcsán éppenséggel erőt kellene mutatnia. Az ellentábor érveléséhez fölhasználhatja, hogy a pekingi egyezség nem rendelkezik arról, az elszámoláson túl mi legyen Észak-Korea nukleáris eszközeivel, közte a különböző szakértők és hírszerző szervezetek által kettő és tíz közé tett atombombával.

Észak-Korea és az USA is érvelhet azzal, hogy az egyezséghez vezető kompromisszum az ő stratégiájának a gyümölcse. A Washingtontól diplomáciai elismerést és biztonsági garanciákat is váró Phenjan a tavaly júliusi rakétatesztjére és októberi föld alatti nukleáris kísérletére (HVG, 2006. október 14.) hivatkozva erődemonstrációja eredményeként adhatja el győzelemnek a mostani megállapodást. Igaz, nyugati katonai szakértők meggyőződése szerint mindkét próbálkozás felemásra sikeredett, és azzal szembesíthette Észak-Koreát, hogy nem is olyan egyszerű nukleáris tölteteket interkontinentális rakétával célba juttató atomhatalommá válni.

Washingtonban ezzel szemben azt hirdethetik, hogy a Bush-kormány által öt éve szorított prés késztette atomambíciói föladására Phenjant. Észak-Korea valóban kényes kudarcokat könyvelhetett el. Tavalyi rakéta- és atombomba-kísérlete után már Peking is büntette, és a korábbiakkal ellentétben sem Kína, sem Oroszország nem akadályozta meg, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókat hozzon ellene, amit az amerikaiak még megfejeltek a sajátjaik szigorításával.

Különösen kényes pontot talált el Washington, amikor 2005 szeptemberében feketelistára tette a Kínához tartozó Makaóban működő Banco Delta Asiát (BDA), azt állítva, hogy Phenjan a pénzintézeten keresztül mossa tisztára illegális valutakeresményét, és teríti a kiváló minőségben hamisított százdolláros bankjegyeket. A lépés nyomán 24 millió dollár phenjani eredetűnek vélt pénzt fagyasztottak be a BDA számláin, és az intézkedés feloldása most Pekingben előkelő helyen szerepelt az észak-koreai delegáció követelései között. Az USA pedig Hill közlése szerint nemcsak azt vállalta, hogy - előre nem rögzített határidővel és a megállapodás végrehajtásától függően - leveszi majd a terrorizmust támogató országok listájáról Észak-Koreát, valamint feloldja a gazdasági és kereskedelmi szankciókat, de azt is, hogy egy hónapon belül megszünteti a BDA-val szembeni korlátozásokat.

NAGY GÁBOR

Fókuszban

Atompontok

1985 - Észak-Koreában üzembe állítják a jongbjuni atomerőművet1993 - Phenjan bejelenti kilépési szándékát az...

Tényleg 108 MP-es érzékelő kerül az új Xiaomi telefonba: ezt tudja majd

Tényleg 108 MP-es érzékelő kerül az új Xiaomi telefonba: ezt tudja majd

Most már oda kell lépni, ha nem akarjuk, hogy megfojtsák a Földet a káros gázok

Most már oda kell lépni, ha nem akarjuk, hogy megfojtsák a Földet a káros gázok

A túlvédett gyerekből áldozat, a bántalmazottból pedig bántalmazó válhat

A túlvédett gyerekből áldozat, a bántalmazottból pedig bántalmazó válhat

Aki kikukázta a kukát - élet-e a hulladékmentes élet?

Aki kikukázta a kukát - élet-e a hulladékmentes élet?

Borús, esős napunk lesz

Borús, esős napunk lesz

Bródy János: Eszembe sem jutott Orbán Viktor

Bródy János: Eszembe sem jutott Orbán Viktor