Jellemző, hogy az efféle "kiemelt" akciók idejére az amúgy egymással versengő szervezetek felfüggesztik a rivalizálást - emlékezetes, hogy a zömében idősebbekből verbuválódott Kossuth téri csapat már-már bohózatszerű belharcokat folytatott, s a féllegális ifjak között is elterjedt például a Pannon Gárdát alapító és elnöklő, a pomázi Csaba Királyfi Fesztivál felett is bábáskodó Poszpischek Tamás "szakmai" féltékenykedésének a híre a Magyar Gárdával, valamint a sokak szerint önjelölt főszerepben tetszelgő Polgár-Toroczkai-Budaházy hármassal. Polgár amúgy blogján elismerte: közülük való az a három férfi, akik vegyi anyagokat tároltak egy Andrássy úti lakásban. "Barátaink természetesen azért voltak ott, hogy megdobálhassák a buzikat" - írja, igaz, hozzáteszi, "fegyverük" veszélytelen eszköz, a horgászcsalinak használt, igen büdös vajsav volt.

A három gyanúsítottat a rendőrség - amely most külön akciócsoporttal keresi a támadókat - lefogta, majd még az éjjel szabadon engedte. És itt merül fel a legfontosabb kérdés: ha a hatóságoknak valóban alapos és megbízható értesüléseik voltak a szombati akció szervezőiről és menetéről, miért nem semlegesítették időben a vezetőket. Alap éppenséggel volna rá: a jog az efféle tettek előkészületét is bünteti. A nem hivatalos válasz mindig ugyanaz: amennyiben bíróság elé kerülnek a zavargók, ha megszületik is az elmarasztaló ítélet, a verdikt szánalmasan enyhe. Valóban: nehéz nem felfedezni részrehajlást az ítélkezési gyakorlatban (lásd Az első éjszakák joga című írásunkat). Márpedig a hatóságok helyzete így nehezebb, mint ha "csak" az ártatlanság vélelmét kellene úgymond felülírniuk: az amúgy közismert elkövetők zömének kvázi papírja van arról, hogy szokásos cselekménye nem veszélyes a társadalomra, nem büntetendő, illetve legfeljebb bocsánatos csínytevés. Holott a szombati, illetve a melegeket a tavalyi felvonulás éjszakáján, szórakozóhelyeiket pedig a napokban ért támadások már fölfoghatók kisebbségellenességgel motivált emberölés kísérletének. És ehhez nem is volna szükség vasszigorú ügyészre, csak a józan észre, esetleg arra, hogy az ilyen ügyekben bíráskodók esetleg teszteljék a saját bátorságukat - például a megtámadottak közé vegyülve egy-egy attak során.

Ilyesmiről gondolkodhatott környezete szerint a kormányfő is, amikor a közjogi méltóságok összetrombitálásával kerekasztalt sürgetett a támadás másnapján. Csakhogy egyelőre úgy tűnik, Gyurcsány, csakúgy, mint az ügyben megszólaló többi politikus, még ebben a drámai helyzetben is a saját pecsenyéjét sütögeti. Hiszen ülésezett már bizottság szélsőségügyben - éppenséggel a jelenleg rendészeti szakállamtitkár Gönczöl Katalin vezetésével -, tevékenységük eredménye az utcákon tapasztalható. Az ellenzék másodvonalbeli emberei által kiadott, idézni is méltatlan közleményekben sajnálkozik - a Fidesz a kormány tehetetlenségét mantrázza, az MDF szerint pedig el kellett volna halasztani a fölvonulást. A parlament rendkívüli ülését lapzártánkig senki sem kezdeményezte összehívni. A lapzártánk idején hivatalos kijevi úton tartózkodó Sólyom László köztársasági elnök hallgat - főosztályvezetője, Kumin Ferenc úgy fogalmazott a HVG-nek, "jelenleg nincsen napirenden az ő közreműködése" -, Gyurcsány, miután ismételten előhozta a jobbszél-Jobbik-Fidesz kapcsolatot, a kilencvenes évek eleji Demokratikus Charta utánérzéseként úgynevezett Magyar Chartát sürget. Szigorúan azutánra, hogy a demokrácia védelmezői kinyaralták magukat: akinek fontos, két hónap múlva, szeptember 6-án megvédheti a köztársaságot.

RÁDI ANTÓNIA