szerző:
HVG

Fontos az adók csökkentése, a beruházásbarát üzleti klíma, a válságkezelés, de még fontosabb lenne az adórendszer egyszerűsítése, a korrupció és a politikai populizmus visszaszorítása – vélik a HVG alkalmi kerekasztalának beszélgetőtársai: Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke, Beck György, a Vodafone Magyarország vezérigazgatója, Hetényi Márk, a Flextronics regionális pénzügyi igazgatója és Takács János, az Electrolux vezérigazgatója.

HVG: Egy másfél ezer vállalatra kiterjedő, friss világbanki felmérés szerint a régióban nem pénzügyi, hanem keresleti válság játszódik le. Megerősítik ezt a következtetést?

Bojár Gábor: Magyarország abból a szempontból kétségkívül rosszul áll, hogy nem tudott élni azokkal a gazdaságösztönző eszközökkel, amelyekkel a fejlett országok kormányai, vagyis nem növelhette az államadósságot a kereslet és a beruházások felpörgetése érdekében. Bár korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy a többiek jó megoldást választottak a bőkezű gazdaságösztönző programokkal, mert azoknak hosszú böjtje lesz. Ilyen értelemben még az is kiderülhet, hogy nem is állunk olyan rosszul, mint amilyennek a helyzet most látszik. Lehet, hogy a kényszerpálya helyesebb irányba terelte a gazdaságpolitikát.

Beck György: Válságunk alapvető természetrajza, hogy az elmúlt két évtizedben túlságosan sokat költöttünk olyan immobilis beruházásokra, például csatornákra, utakra, völgyhidakra, amelyekre persze szükség volt, ám nem a gazdaságot serkentették, nem a piaci alapú rendszert erősítették. A lakosság és a vállalkozások hosszú távú eladósodása is ezt mutatja: nem a gyerekek egyetemi oktatására vettek fel hiteleket, hanem nagyobb házra, beruházásra. Sajnos tartalékok nélkül, a jövőbe vetett hittel. A régió is alapvetően azért került nagyon nehéz helyzetbe, mert a gyorsan felzárkózó országok – amelyek most a legnagyobb visszaesést szenvedik el – hatalmas kölcsönöket vettek fel, gazdaságaikat ez fűtötte. Most pedig a vállalkozások és a háztartások finanszírozása egyaránt problematikus, néhány esetben még az államét sem könnyű megoldani. Másrészt az is igaz, hogy a régió exportjának a döntő része a nyugat-európai piacokra irányul, ezek pedig erőteljesen beszűkültek.

Hetényi Márk: Magyarország esetében azt is figyelembe kell venni, hogy nagy eladósodásával, fenntarthatatlan növekedési pályájával és az utóbbi néhány év hibás gazdaságpolitikájával már amúgy is egyfajta válság felé tartott. A nemzetközi krízis csupán ébresztőként hatott.

Takács János: Az Electrolux szemszögéből tökéletesen igaz, hogy a gondokat alapvetően a kereslet csökkenése okozta, hiszen pénzügyi problémáink soha nem voltak. Ami pedig az ország helyzetét illeti, a válság nem 2008. október 9-én kezdődött, amikor mindenkiben tudatosult, hogy a nemzetközi pénzügyi krízis minket is elért, hanem már 2006-ban. Sőt még korábban, 2002-ben, amikor a túlígérgetések politikája kialakult.

B. G.: Ami aztán krónikus túlteljesítésbe torkollott.

T. J.: És aminek eladósodás lett a vége. A fenyegető államcsődöt 2009-ben a kormány válságkezelő intézkedéseivel elkerültük, és a nemzetközi befektetői bizalmat is sikerült valamelyest helyreállítani. De a magyar államadósság nemcsak jelentős kamatterhet ró a költségvetésre, hanem rontja az ország kockázati besorolását is, ez pedig megdrágítja a hiteleket.

HVG: A nemzetközi szervezetek szerint az Egyesült Államok és Európa nyugati része lassan túljut a recesszión. Ezt önök is érzékelik?

H. M.: Alapvetően optimista beállítottságomnál fogva látok jeleket arra, hogy lassan kimászunk a válságból, de jócskán akadnak még kockázati tényezők. Ilyennek tekinthető, hogy az államok és a központi bankok a likviditást növelő és a vállalkozásokat segítő kezet előbb-utóbb kénytelenek lesznek visszahúzni, gazdaságösztönző programjaikból visszavonulnak. Ennek ismét negatív hatása lehet. A likviditás szűkítése ugyanis árt a reálgazdaságnak.

HVG: A foglalkoztatás terheinek csökkentésére irányuló kormányzati válságkezelés önök szerint jelent-e bármiféle segítséget a kibontakozáshoz?

T. J.: A versenyképesség-vesztést, a lecsúszást talán sikerült megállítani. Az adó- és járulékcsökkentés mértékével nem vagyunk elégedettek, a megszorítások mellett gazdaságélénkítő lépésekre is szükség volna. De legalább jó az irány. Az ország pénzügyi egyensúlyának a helyrebillentése önmagában is növelheti a versenyképességet.

B. G.: Az adócsökkentés mértéke szerintem is kevés ahhoz képest, amire szükségünk lenne a versenyképesség érdemi javításához, ám ahhoz képest rengeteg, ami a megelőző években történt. Viszont nagyon hiányolom az adórendszer egyszerűsítését, ami még a csökkentésnél is többet hozhatott volna. Borzasztóan fáj a szívem a szuperbruttósítás eltorzulása miatt is. Az ideális megoldás az lett volna, hogy van egy szám – ezt látja a dolgozó –, amely a bérre rakódó adókat és járulékokat is tartalmazza. Ez a szuperbruttó megmutatná, mennyibe kerül a vállalkozásnak az adott személy foglalkoztatása. Olyan átlátható rendszer alakulhatott volna ki, amelyből kitetszik, menynyit von el az állam járulékok és adók címén. A kormány két lépésben akarta végrehajtani az átállást erre a szisztémára, ám egyáltalán nem biztos, hogy utódja a másodikat megteszi. Így az eredeti üzenet is eltorzult, már nem úgy szól, hogy a munkáltató és a munkavállaló egy hajóban ül, és együtt fizetik az államnak, ami neki jár. Most a dolgozó úgy érezheti, megint átverik, mert az adókulcsok látszólag csökkennek, viszont az adóalap növekszik.

H. M.: A személyi jövedelemadó mérséklése növelhetné ugyan a gazdaságban a belső keresletet, a fogyasztást, de ezt a hatást lerontja, hogy a munkavállalók egyéb terhei viszont nőnek; például az általános forgalmi adó. Ez a válságkezelés nem tükröz egyértelmű gazdaságstratégiát, például a nemzetgazdaság exportorientált pillérének megerősítését. Egyszerűbb adótörvényekkel, az infrastrukturális feltételek, az oktatás és a képzés színvonalának javításával a kormány kreálhatna olyan környezetet, amely vonzza a külföldi befektetőket.

T. J.: Nem is annyira az adók mértékével volt bajunk, hanem a rendszer bonyolultságával. A társasági adó Magyarországon 16 százalék volt, amihez 2006 óta plusz 4 százalék különadó járult. Szlovákiában ez az adóteher 19 százalék. Az egy százalékpont különbség nem perdöntő, pusztán emiatt senki sem költöztette volna a vállalkozását Szlovákiába.

H. M.: Cégünknél már anekdotának számít, hogy egyszer egy potenciális ügyfelünk megkérdezte, hányféle adó van Magyarországon. Miután közöltük, hogy 19- vagy 21-féle adó vonatkozna rá, rögtön megfagyott a levegő.

B. G.: A munkavállalói terhek csökkenésénél nagyobb segítséget jelentett, hogy tavaly a forint az euróval szemben éves átlagban bő tíz százalékot gyengült, ma ennyivel jobban megéri Magyarországra hozni a gyártást. Az euróban tíz százalékkal olcsóbb termelés a mi esetünkben ahhoz elégnek bizonyult, hogy meg tudjuk őrizni a profitabilitást.

HVG: Ebből viszont az következik, hogy a tavaly márciusi 315 forintos euróárfolyam még hasznosabb lett volna...

B. G.: Azért vannak korlátok is, főleg a lakosság devizában történt eladósodása miatt. A mostani 280-as szerintem jó egyensúlyi árfolyam, ha ennél is gyengébb lenne a forint, az már túl nagy könnyebbséget jelentene, talán még el is kényelmesítene minket.

T. J.: Az Electrolux termelésének több mint 90 százaléka exportra megy. Ilyen erős exportorientáltság mellett természetesen nekünk is kedvezett a gyengébb forint, de ennél is fontosabb volna, hogy az árfolyam stabil és hosszabb távon is kiszámítható legyen.

B. G.: A gyengébb forinttal nemcsak az exportőrök járnak jól, hanem azok is, akik az importtal kelnek versenyre. Például a mezőgazdaság, amit az olcsó import tesz tönkre.

B. Gy.: Az árfolyamváltozásnak volna azonban egy másik oldala is. Mi például – a gazdaság sok más szereplőjével együtt – alapvetően importált technológiával fejlesztünk, ilyen eszközökkel működünk, ezeket pedig a forint gyengülése megdrágította. Ez a fogyasztóknak is folyamatos sokkot jelent, nekik egyáltalán nem mindegy, hogy 240-es árfolyamon vagy 310-esen történik-e az elszámolás.

HVG: Egyes szakértők szerint adóreform helyett csupán afféle súlypontáthelyezés történt, s ennél is nagyobb baj, hogy a munkanélküliség növekedése folytán még csökkent is az adó- és járulékfizetők száma. Hogyan lesz ebből további adó- és járulékcsökkentés?

B. Gy.: Ma az ország egyik strukturális problémája az adóelkerülés. Ha az adórendszerünk egyszerűbb, átláthatóbb lenne, nehezebben lehetne kitérni az adófizetés alól. Akkor egyesek nem ki-be járnának a kiskapukon, és nem lenne hős vagy legalábbis nagyon ügyes, aki megtalálja a kiskaput, és nem fizet adót. Ellenkezőleg, csalónak minősülne.

B. G.: Éppen azért kell magasan tartani az adókulcsokat, mert nagyon kevesen fizetnek adót – igaz, ők túl sokat. A versenyképesség markáns javításához valóban szükség volna az adóelkerülés csökkentésére is. Ezt nem csak azzal lehet elérni, hogy a behajtást, az ellenőrzést megszigorítják. Erre is szükség van, ám ennél sokkal hatásosabb eszköz volna az adómorál erősítése. Csakhogy amíg a korrupció olyan szintű, mint most, erre semmi esély. Sokan úgy vélekednek, miért fizessenek adót, ha azt úgyis ellopják.

HVG: Honnan tudják, hogy mekkora a korrupció? Vannak ilyen személyes tapasztalataik?

H. M.: Jó barométerként szolgálnak a nemzetközi korrupciós rangsorok, azokban pedig nemcsak abszolút értékben csúszunk vissza, hanem relatíve is, versenytársainkhoz viszonyítva.

T. J.: Magyarország a korrupciós ranglista középmezőnyében van. Tisztességesnek lenni nem pénzkérdés, hanem a kultúra, a gondolkodásmód függvénye. Ahhoz azonban politikai bátorságra is szükség volna, hogy elkezdjük a korrupció felszámolását, mégpedig fentről lefelé haladva.

B. G.: Mivel a fejlett világban a korrupció általában alacsonyabb, mint a felzárkózó országokban, ebből sokan arra következtetnek, hogy a korrupció és a versenyképesség között erős a korreláció. Kérdés, melyik az ok és melyik az okozat. A sematikus válasz úgy szól, hogy a lemaradt országok a szegénységük miatt korruptabbak. Szerintem ez tévedés, éppen azért szegényebbek, mert korruptak. Lemaradásuk a korrupció következménye. A korrupció ugyanis rontja a versenyképességet, a vállalatok nem attól lesznek sikeresek, ha jobb termékkel, jobb szolgáltatással állnak elő, hanem attól, hogy tudják, kit kell megvásárolni. A terméknek két szülője van, a gyártó és a vevő. A termék akkor lesz jó, ha a vevő igényes, és megköveteli a minőséget. A korrupt vevő azonban nem követeli meg. Hadd szemléltessem ezt egy példával: a korrupt vevőnek megépített út két év alatt tele lesz kátyúkkal, és ötszörösébe kerül, ráadásul az útépítő cég is elveszíti versenyképességét, hiszen ott mindenki tudja, hogyan nyerték el a megbízást. Ezért aztán, aki csak teheti, igyekszik kilopni a maga részét, amivel szétzüllik a cég. A korrupció legnagyobb vesztese a vállalkozás maga. Épp ezért a vállalkozásoknak kellene a legtöbbet tenniük a korrupció ellen.

T. J.: Egyetértek azzal, hogy a korrupció visszaszorítását jó volna a pártfinanszírozás reformjával kezdeni, de azzal már nem, hogy e nélkül semmit nem lehet tenni. A korrupció elleni harcot minden szinten párhuzamosan kell folytatni a zéró tolerancia elve alapján.

B. Gy.: Meggyőződésem, hogy nem elég csupán passzívan és naivan arra várni, hogy a politikusok egyszer csak megoldást találnak a korrupció visszaszorítására, ebben a lakosságnak, nekünk is segíteni kellene afféle alulról induló kezdeményezésekkel. Én már arra is gondoltam, talán el kellene indítani egy mozgalmat, amelyben az emberek egy olyan trikót vagy kitűzőt viselnének, amelyen az a felirat díszeleg, hogy én adófizető vagyok.

HVG: A válság súlyos következménye volt az is, hogy a cégek egy időre leálltak a fejlesztésekkel, elhalasztották azokat. Változik-e ez a helyzet?

B. Gy.: Az én iparágam, a mobiltávközlés fantasztikus tempóban bővül. Az új technológia rendkívül fejlesztésigényes. Az azonban, hogy a fejlesztési pénzek hol landolnak, meglehetősen országfüggő. A magyar piac a jelenlegi dinamikájával és méretével nem túl vonzó. Amikor egy-egy globális egyeztetésen erről tárgyalunk, az nagyon kijózanító. Büszkén elmondom, hogy az elmúlt negyedévben Magyarországon hány tízezerrel nőtt az előfizetők száma, erre feláll az indiai kolléga, aki elpanaszolja, hogy nagyon rossz hónapjuk volt, mert ügyfeleik száma csupán kétmillióval nőtt...

H. M.: Magyarországon az alacsony hozzáadott értékű, nagy volumenű termelés kezd versenyképtelen lenni, ilyen tevékenységet olcsóbb a keleti országokban végezni.

B. Gy.: Több nagy informatikai multi hazai leányvállalatánál dolgoztam korábban, én is többször átéltem, hogy sikerült valamely termék összeszerelését Magyarországra hozni, de amint romlott a jövedelmezőség, a teljes gyárat egyetlen hétvégén a nálunk lényegesen olcsóbb Romániába, Ukrajnába vagy Ázsiába telepítették. Amikor azonban nagyobb szakértelmet igénylő munkaköröket hoztunk ide, azokat nem költöztették el. Az elmúlt két évben a Vodafone két nagyberuházást hajtott végre Magyarországon, mert találtunk megfelelően szakképzett munkaerőt.

HVG: Az idei választási év. Látnak-e ezzel összefüggő politikai, gazdaságpolitikai kockázatokat?

B. G.: A legnagyobb kockázat a fásultság. A közvélemény-kutatások rendszerint azt hozzák ki, mekkora előnye van a Fidesznek, holott a legnagyobb csoportot a fásultak, a mindenből kiábrándultak adják. További félelmem, hogy megint csak a populizmus győz, ami minden jel szerint egyre erősödik.

T. J.: Nem látok semmilyen, a választásokkal összefüggő politikai, gazdasági kockázatot. Bármilyen színezetű kormány alakul is meg, a nemzetközi bizalmat helyre kell állítania, fel kell építenie az ország imázsát – ez is hozzátartozik a válságkezeléshez.

B. Gy.: A legnagyobb kockázat a folytonosság hiánya lehet. A kitörési lehetőséget az a mintegy 8 ezermilliárd forint uniós támogatás adja, amit az ország 2013-ig igénybe vehet. Ennek jelenleg csak kisebb része van lekötve. Márpedig 2013 már nagyon közel van, és ha nem lesz folytonosság, mert az új kormány mindent elölről kezd, sok pénz veszendőbe mehet. További aggályom, hogy a tavaszi országgyűlési választások után az ősszel önkormányzati választások következnek, és félő, hogy az új kormány addig kivár. Erre egész egyszerűen nincs idő, mert egy sor kritikus terület átalakítása eddig az akut válságelhárítás miatt el sem kezdődött. Ezek közül a legfontosabb az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatás átfogó stratégiai reformja.

H. M.: Optimista vagyok, remélhetőleg olyan kormányunk lesz, amely széles társadalmi támogatottságot élvez, és így nekikezdhet a régóta esedékes gazdasági és társadalmi reformoknak. Remélem, olyasvalaki jön majd, aki képes gazdaságstratégiát alkotni, mert ez a jelenlegi, pusztán válságkezelésre koncentráló ideiglenes kormányzás közepette nagyon hiányzik.

B. G.: Ne kerteljünk, a választások nagy esélyese a Fidesz. Kérdés, mit kezd majd a felhatalmazással. Mert ma is mond és ígér néhány olyan dolgot, amit nem szabad megcsinálni. Csak abban bízom, hogy a választási és a kormányprogram a jövőben sem lesz teljesen azonos.

T. J.: De ha a kettő nagyon eltér egymástól, az aligha erősíti a bizalmat. Tudom, hogy választásokat csak ígéretekkel lehet nyerni, és azokat csak olyan mértékben szabad teljesíteni, amit a reálgazdasági növekedés lehetővé tesz. Viszont ha a választási és a kormányprogram között túl nagy a szakadék, ha a kormány mást mond és másképp cselekszik, arra rámehet a szavahihetősége. Márpedig a sikerhez Magyarországnak stabil, megbízható kormányra és széles körű társadalmi konszenzusra volna szüksége.

FARKAS ZOLTÁN

Katarban már olyan forróság van, hogy az utcákat is légkondizzák

Katarban már olyan forróság van, hogy az utcákat is légkondizzák

Sebastian Kurz a Zöldekkel és a liberálisokkal is egyeztetett a koalícióról

Sebastian Kurz a Zöldekkel és a liberálisokkal is egyeztetett a koalícióról

Marabu FékNyúz: Őrségben

Marabu FékNyúz: Őrségben

A műtárgyakra költött milliárdok ellen is tiltakoznak a környezetvédők

A műtárgyakra költött milliárdok ellen is tiltakoznak a környezetvédők

Műtét közben rosszul lett egy orvos a Semmelweis Egyetemen, miután leszerelték a mobilklímát

Műtét közben rosszul lett egy orvos a Semmelweis Egyetemen, miután leszerelték a mobilklímát

Pikó: Leállhatnak a folyamatban lévő ügyek, csúszhatnak a fizetések Józsefvárosban

Pikó: Leállhatnak a folyamatban lévő ügyek, csúszhatnak a fizetések Józsefvárosban