Rostálás

Utolsó frissítés:

Hiába várják a kenyérár csökkenését a fogyasztók a magyarországi malmok lisztárait letörő olcsó szlovák importtól, a pékségek többsége ezen nem nyer. De a romániai cukorimport is gondot okoz a magyar termelőknek.

Pánikot keltett a magyarországi malmok körében, hogy az EU-csatlakozás után szinte azonnal megjelentek Magyarországon a szlovák lisztszállítmányok. A piacukat féltő magyar gabonaipari cégek ennek hatására 53-55 forintra csökkentették az év elején még 68-70 forint körüli kilogrammonkénti lisztárat, ami - állítják - az első négy hónap nyereséges termelése után már veszteséget jelent számukra. A hagyományos malomipari számtan alapján ez nem is szimpla panaszkodás: a szakmában bevett árarány szerint 25 forintos búzából készülhet 50 forintos liszt. A gyenge tavalyi búzatermés miatt azonban a malmok ennél lényegesen magasabb áron zsákoltak be: az aratás kezdetén még 25 ezer forintért kötöttek ugyan üzleteket 1 tonna búzára, a Budapesti Árutőzsdén június végén viszont már 30 ezer forint körülire emelkedett - augusztusi határidőre - a termény ára. Tavaly novemberben pedig, idén márciusi és májusi szállításra, az 50 ezer forintot is elérte.

Bár most a szlovák liszt a mumus, a gabonaárak lemorzsolódása - ami a lisztpiacot is magával húzta - nem az importtal kezdődött. Január közepén tonnánként 11 ezer forint kiegyenlítő befizetést vetett ki az agrártárca a búza és a liszt exportjára (HVG, 2004. január 24.), amire a malmok kivitelük befagyasztásával reagáltak. Ez hiba volt - értékelte át az akkori reakciókat a HVG-nek az egyik meghatározó gabonaipari vállalkozás vezetője. Nézete szerint ha folytatták volna az exportot, tovább fenn tudták volna tartani a magasabb belpiaci árszintet, és összességében kisebb veszteséget szenvedtek volna el. Mivel az idei aratási kilátások lényegesen kedvezőbbek a tavalyinál, azaz az új terméshez olcsóbban lehet majd hozzájutni, a nagyobb búzakészletet bespájzolt malmok választhatnak: a gabonán vagy a liszten buknak-e inkább. Szakértők szerint az utóbbi verzió jön be, azaz a felvásárolt gabonakészleteket megőrlik és piacra dobják. A szlovák veszélyt ezzel együtt átmenetinek tartják a piacon, mert ha a következő szezonban esetleg ott olcsóbb lesz az új búza, akkor a magyar malmok onnan vásárolnak majd, amivel felverik a szlovákiai árakat.

"Drágán dolgoznak a magyar malmok, és sokszor minőségi gondok is vannak a termékeikkel" - adott első hallásra meglepő magyarázatot a HVG-nek Varga Tibor, a szlovákiai gútai malom tulajdonosa, miért tudnak oly könnyen érvényesülni a magyar piacon. A magyarországinál koncentráltabb malomipari szerkezet - amelyben öt tulajdonosi csoport üzemei állítják elő a termékek 90 százalékát - miatt is hatékonyabbak a szlovákiai malmok, amihez bónuszként adódik az alacsonyabb munkabérekből és energiaárakból adódó előny. A néhány éve zöldmezős beruházással épült gabonafeldolgozó termelésének 15 százalékát Magyarországon értékesítő gútai malom tulajdonosa állítja: körülbelül havi ezer tonna szlovák liszt érkezhet Magyarországra, ami a magyarországi termelésnek csupán 1 százaléka, azaz az áresést - véli Varga - nem ez okozta.

A széttagolt magyar malomipari struktúra - több mint száz malom hetvennél több tulajdonos kezében - sokáig nem tartható fenn, s úgy tűnik, maguk az érdekeltek is erre a következtetésre jutottak. A gabonakereskedelemben meghatározó Agrograin Rt. visszavonulni látszik a piacról: hat malmából kettőt bezárt, az idén pedig már nem őröl a kaposváriban sem. Mások azonban - például az azonos osztrák tulajdonosi körhöz tartozó Pannon-gabona Rt. és a Hungaromill Rt. - leépítendő üzemeik helyébe újabbakat helyeznek, malom építésével, illetve a meglévő bővítésével.

"Lehet, hogy néhány nagy vevő számára olcsóbb lett a liszt, de biztos vagyok benne, hogy a pékségek 70 százaléka most is kilónként 66 forint körüli áron veszi meg" - mondta a HVG-nek Ilonka Boldizsár, a Magyar Pékszövetség elnöke. Az érdekképviselet vezetője ezért sem lát esélyt a pékáruk árcsökkentésére, ráadásul - mint mondta - az év elején kicsikarni próbált 20 százalékos áremelési kísérletükből is csak maximum 8 százalék jött be, de egyes kereskedelmi láncoknak még mindig a tavalyi árakon szállítanak. Bár volt olyan malomipari cég, amelyik 10-15 százalékos lisztfogyasztás-csökkenést érzékelt piacain, Ilonka állítja: a sütőipari termékek fogyasztása nem esett vissza, és most az osztrák, illetve német szintnek megfelelő, 75-80 kilogrammos fejenkénti éves szinten áll.

A szövetség szerint a sütőiparban működő 1500 vállalkozás, illetve 1800 üzem nem jelent többletkapacitást: ennyi szükséges ahhoz, hogy reggelre mindenhová eljusson a friss áru. Ennek ellenére a szakmabeliek arra számítanak, hogy a pékségek 30 százaléka hamarosan kénytelen lesz lehúzni a rolót az EU előírásai miatt. "Érdekes módon egy hipermarketben nem követelik meg a külön szeletelőhelyiséget, de egy kis forgalmú pékségben igen" - érzékeltette Ilonka a HVG-vel, hogy szerinte nem egyenlő mércével mérték az előírásokat. A várható iparági leépülést túlélő kis pékségek számára azonban ez a helyzet nem jelent reményt a bővülésre, mivel a kieső piac nagy részét a hipermarketek foglalják el.

A Románia felől megindult cukormagánimport számára a kiskaput szintén az uniós csatlakozás nyitotta meg. A Cukoripari Egyesülés (CIE) információi szerint kishatárforgalomban fejenként 50 kilogramm cukrot hoznak be erre szakosodott élelmes "kiskereskedők", akik naponta akár többször is fordulnak. Az utasok számától függően, személygépkocsival s fuvaronként 200-250 kilogramm áru is bejöhet.

A cukorturizmus számára az a csábító, hogy a magyar boltokban 200 forint körüli áron kínált terméket Romániában 100 forintért szerzik be, s május 1-je óta ekkora mennyiség sem számít kereskedelmi célúnak, így nem kell megfizetniük a kilónként 130 forint vámot. "2002-ben már tapasztaltunk hasonlót, akkor a vámhatóság saját hatáskörében intézkedett, és visszafogta a behozatalt" - mondta a HVG-nek Koczka Zoltán, a CIE igazgatója. Csakhogy a vámosok rendelkezése a csatlakozás után hatályát vesztette, most az az uniós rendelet a mérvadó, amely szerint magánforgalomban 175 euró értékben lehet árut behozni. Ezt az alapjogszabályt azonban nemzeti hatáskörben több tagállam szigorúbb formában alkalmazza az úgynevezett érzékeny termékekre, azaz jelentősen csökkentette a megengedett értékhatárt, amit a CIE is szeretne elérni a pénzügyi tárcánál.

Középtávon ennél is nagyobb veszélyt jelenthet az a megállapodás, amely szerint a balkáni térségből vámmentesen érkezhet cukor az EU-ba. Mivel a szerbek ebből úgy próbáltak hasznot húzni, hogy olcsón importált nádcukrot csomagoltak át, az EU augusztusig felfüggesztette az egyezmény végrehajtását. A NATO jugoszláviai bombázásai után született alku politikai háttere azt sejteti, hogy ezt a megállapodást az EU egyhamar nem mondhatja fel, ezért félő, hogy az eddig az olasz és görög piacon terített évi mintegy 200-250 ezer tonna cukor egyik célállomása Magyarország lesz, ami betenné a kaput az évi 400 ezer tonna terméket előállító magyar cukoriparnak.

KELEMEN ZOLTÁN