Ellenanyag

Utolsó frissítés:

A kormány beavatkozhat a gyógyszerárakba, ám ezek áprilisi befagyasztásával túllépte hatáskörét - állapította meg keddi határozatában az Alkotmánybíróság. A testület a jogbiztonság érdekében több, a gyógyszerpiacot érintő jogszabályt június 30-ai hatállyal semmisített meg.

Újabb jelentős presztízsveszteséget szenvedett el a Medgyessy-kormány az Alkotmánybíróság (AB) május 25-ei ülésén hozott határozattal. A jelképes pofonokat elsősorban Kökény Mihály egészségügyi miniszter kapta, a testület ugyanis összesen öt, gyógyszerárregulákkal kapcsolatos jogszabályt (törvényt, kormány-, illetve miniszteri rendeletet) semmisített meg, részben vagy teljes egészében. Mindez a betegek számára azt jelenti, hogy a gyógyszerárak április 1-jétől bevezetett 15 százalékos csökkentése csak a június 30-áig terjedő időszakra szól (HVG, 2004. április 3.).

De csak elvben. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban (ESZCSM) ugyanis azt közölték a HVG-vel, hogy tudomásul vették az AB - a gyógyszergyártók által természetesen örömmel fogadott - döntését, de ez nem tántorítja el a kormányt attól, hogy az idén ne emelkedjenek a betegek által fizetendő térítési díjak. "A tárca megtalálja erre a jogi megoldást, emellett hosszú távú, kiszámítható gyógyszerár-szabályozást megalapozó megállapodásokra törekszik a piac szereplőivel" - mondta Tóth Judit szóvivő, hozzátéve: a tárca az AB-határozat részleteinek, indoklásának megismerését követően alakítja ki véleményét.

A gyógyszerpiacon évek óta izzik a levegő, a történet még 2000 nyarára, az Orbán-kormány idejére nyúlik vissza. Akkor a kabinet 180 napra - igaz, a legutóbbi döntéssel ellentétben nem csökkentett, hanem az éppen aktuális szinten - fagyasztotta be az árakat (HVG, 2000. május 27.). Ezt az intézkedést már akkor is többen sérelmezték az AB-nál. Az indítványok egy részét időközben visszavonták, és újabb kifogásokkal egészítették ki, de azóta is több új beadvány érkezett a testülethez, amely most ezeket egyesítve tárgyalta meg. A legtöbben az ártörvény 19. paragrafusa alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, ezeket az indítványokat azonban az AB elutasította. Ez a passzus lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy a nem hatósági árakról (így a gyógyszerárakról is) rendelkezhessen, legfeljebb azonban hat hónapra és meghatározott feltételek mellett.

Eszerint a kabinetnek akkor van módja erre, ha "a gazdaság egészét vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz" változott meg. Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy az alkotmány rögzíti, Magyarország piacgazdaság, és szerintük az állami beavatkozás korlátozhatja a verseny szabadságát. Az AB szerint azonban az alkotmányból közvetlenül nem vezethető le az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma. Sőt: más alapjogok és alkotmányos érdekek miatt, például környezetvédelmi, egészségügyi, honvédelmi okból is alkotmányos lehet az árakba való beavatkozás. Ezzel együtt az AB alkotmányos követelményt határozott meg, miszerint az ártörvény alapján csak a feltételek együttes fennállása esetén, kivételesen, átmeneti jelleggel, időtartam megjelölésével kerülhet sor állami beavatkozásra, amit megismételni a feltételek újbóli bekövetkezte esetén lehet. Az utóbbi kimondását egyebek közt amiatt tartotta fontosnak az AB, mert többen támadták az ártörvény nemrégiben módosított passzusait, amelyek lehetőséget adtak volna a kormánynak arra, hogy a gyógyszerek árának szabályait rendeletben határozza meg. Ezek a most megsemmisített szabályok 2005. január 1-jétől léptek volna hatályba.

A kormány túlterjeszkedett az ártörvényben kapott felhatalmazáson, amikor tavasszal hozott, ár- és térítésidíj-csökkentést eredményező rendeletét megalkotta - állapította meg az AB. Mondván: nem álltak fenn az ártörvényben meghatározott feltételek, azaz nem változtak meg az árakat befolyásoló szabályok. Ráadásul az ominózus kormányrendelet nem tartalmazza az ártörvényben előírt hat hónapos korlátot, és diszkriminatív is, mert csak azokra a gyártókra terjed ki, amelyek nem kötöttek megállapodást az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral arra, hogy forgalmuk után 15 százalékot visszafizetnek a gyógyszerkasszába.

A tárcának azonban mindig van új ötlete. A gyógyszerpiacra kigondolt legújabb csodafegyverek a piac szereplőinek a múlt héten elküldött, a törvényi előkészítést szolgáló szakmai koncepcióban olvashatók. A címzettek máris össztüzet zúdítottak ezekre a javaslatokra is. A felszínen arról folyik a vita: előírható-e, hogy a gyógyszer neve helyett a hatóanyag, azaz az úgynevezett nemzetközi szabadnév szerepeljen a recepten? A tárca ezzel több legyet szeretne ütni egy csapásra: mérsékelné a betegek márkafüggőségét, csökkentené az egészségbiztosító gyógyszerár-támogatási kiadásait és fokozná a vevők árérzékenységét. A patikák ugyanis a szabadalmi oltalommal már nem védett, vagyis az úgynevezett generikus gyógyszerekből főszabályként a legolcsóbbat lennének kötelesek társadalombiztosítási támogatással kiadni. Ettől csak akkor lehetne eltérni, ha az orvos nem így rendelt, hanem márkanéven, azaz valamilyen ok (például speciális érzékenység, allergia) tiltja a készítmény helyettesíthetőségét. Ilyenkor is tájékoztatni kellene azonban az olcsóbb változatról a beteget, aki aláírásával igazolná, hogy megkapta a tájékoztatást. Ugyanígy kellene dokumentálni, ha a beteg ragaszkodik a drágább gyógyszerhez, és emiatt a térítésidíj-különbözet megfizetését is vállalja.

Számos európai országban elterjedt ez a gyakorlat, Angliában például a gyógyszerek 60 százalékát írják fel hatóanyag alapján, Portugáliában pedig tavaly január óta engedélyezett az ilyen típusú rendelés a generikus változattal is rendelkező készítmények körében - állította Tóth Judit. Hozzátéve: ez a szabály 1994 óta Magyarországon sem ismeretlen, a kórházi zárójelentéseken kötelező a nemzetközi szabadnév feltüntetése. Ennek ellenére Magyarország hagyományosan márkaneves piac - hangsúlyozták a HVG-nek többen is. Az orvosok, a gyógyszergyártók és a gyógyszerészek kamarái, illetve szövetségei emellett egyöntetűen úgy vélik: ugyanaz a hatóanyag a különböző készítményekben nem teljesen ugyanaz. Segéd- és vivőanyagtól, kiszereléstől, adagolástól, formátumtól függően eltérő lehet a felszívódása, hatása és mellékhatása. Ezeket, továbbá a beteg érzékenységét, esetleges más betegségeit egyedül az orvosok ismerik, hatóanyag szerinti receptnél viszont végső soron a patikus dönt. Ez óriási felelősséget róna a gyógyszerészekre - hangsúlyozta Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerészkamara elnöke, aki szerint a patikusok szakképzettségével nincs baj, de asszisztenseiknek olykor konzultációra lenne szükségük a megfelelő készítmény kiadásához.

A dokumentum készítői keményen bírálják a gyógyszercégek eladásösztönző tevékenységét és az orvosok "saját pénzügyi előnyökre építő receptírási gyakorlatát". Az ESZCSM-ben évi 40-50 milliárd forintra taksálják a piac promóciós kiadásait, az adat hitelességét azonban több gyógyszercégnél is kétségbe vonták. Mégpedig arra hivatkozva, hogy mindenki mást ért promóció alatt, külföldi anyavállalat esetében eleve követhetetlenek az ilyen típusú pénzmozgások, és különben sem szokás nagydobra verni ezeket a költségeket. A promóciós kiadások fele nemes célt szolgál; a tudományos konferenciák, a szakkönyvek kiadásának, a gyógyszerismertetők támogatása nélkül ellehetetlenülne a szakma - ismerik el a tárcánál, becslésük szerint azonban a summa 10-15 százaléka az orvostársadalom zsebében landol. "A tanulmány gyártóellenes, az egészségügy ellenségeiként tünteti fel őket" - idézett Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke abból a levélből, amelyet a koncepciót véleményezve a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségével közösen intézett a tárca közigazgatási államtitkárához.

MOLNÁR PATRÍCIA