Energiaár-támogatási feszültségek

Utolsó frissítés:

Újabb fogyasztói körrel bővíti az energiaár-kompenzációban részesítettek táborát a kormány, csakhogy a kiválasztás szempontjai nem a rászorultsági elvet tükrözik, hanem politikai megfontolásokat.

Novemberben újabb folt kerül az energiaár-kompenzáció már eddig is toldozott-foldozott rendszerére. A kormány ugyanis még ebben a hónapban mentesíti az oktatási, az egészségügyi, a szociális és kulturális intézményeket is a földgáz árának november 1-jétől érvényes, 19 százalékos emelése alól. A kedvezményezettek első köréből még csendben kifelejtették őket, legalábbis az októberben megjelent gazdasági miniszteri tarifarendeletbe csak a háztartások, illetve a lakossági hőtermelő és -szolgáltató cégek kerültek be. Az országgyűlési választások közeledtével azonban a kormány egyre engedékenyebb: Batiz András szóvivő két hete sietett is leszögezni, hogy már készül az újabb, a közintézményeket is beemelő rendelet.

Csakhogy előbb meg kellene találni a támogatásra a fedezetet. A gázár-kompenzáció alapja ugyanis a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. által a büdzsének a hazai gázkitermelés után fizetett bányajáradék (HVG, 2005. október 8.). Ennek összege az idén eléri ugyan a 70-75 milliárd forintot, csakhogy ezt a pénzt a lakossági fogyasztóknak pántlikázta meg a kormány. A kabinet nem is látja decembernél tovább, hogy miből fizeti a közintézmények cechjét - ismerte el a HVG-nek Tóth Judit, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) szóvivője. Az év végén esedékes 700-800 millió forintot az energiagazdálkodási célelőirányzatból folyósítják majd, de a januári és esetleg a februári összeg kikanyarításán a Pénzügyminisztérium apparátusa még gőzerővel dolgozik.

A gázár kompenzációs rendszere egyébként is több sebből vérzik. A fő baja az, hogy igazságtalan, mivel nem a rászorultakat támogatja, hanem - jövedelmi helyzettől függetlenül - a fogyasztáshoz köti a kedvezményt. Ez derül ki az Energia Központ Kht. összesítéséből is, amely a különböző fűtőanyagokat használó háztartások fűtésszámláját veti össze (lásd táblázatunkat a 92. oldalon). Noha a vezetékes földgáztól vagy a távhőszolgáltatástól elzárt, vidéki, gyakran tanyasi háztartásokban a legdrágább energiahordozókkal - tüzelőolajjal, tűzifával, szénnel, olykor palackos gázzal - fűtenek, nekik nem jár állami támogatás. Jár ellenben a választási slágertémává avanzsált és így évek óta alacsony áron tartott földgázra, valamint a szintén politikai kérdésként kezelt villamos energiára, ez év novembere óta pedig a kisnyugdíjasoknak a távfűtésre is. Az első 3 ezer köbméter földgáz eltüzeléséhez mind a 2,58 millió háztartás megkapja a kompenzációt, függetlenül attól, tehetős családról vagy kisnyugdíjas házaspárról van-e szó.

HVG
A támogatott árú gáz ráadásul nem ösztönöz eléggé a takarékos felhasználásra, és félretájékoztatja a fogyasztót: a mesterségesen alacsonyan tartott árakra bazírozva a lakosság az elmúlt tíz évben tömegesen állt át földgázfelhasználásra (a gázfűtésű lakások száma mára csaknem eléri a 3,78 millió háztartás 70 százalékát). Márpedig legkésőbb a hazai kitermelésű földgázkészlet 2010-re várható jelentős visszaesésével (a termelés addigra évi 1 milliárd köbméter alá süllyed) megszűnik a kánaán. Az akkori kormánynak pedig vagy az adófizetők pénzéből kell kipótolnia a világpiaci gázárak és a támogatott tarifa közti különbözetet, vagy a szociálisan rászorulók kivételével érvényesíteni kényszerül a piaci árakat, ami hozzávetőleg 50 százalékos árnövelést jelent: jelenleg ugyanis ennyi a különbség a piaci tendenciákat követő nyugat-európai és a hazai gázárak között.

Anomáliák a távhőárakban (Oldaltörés)

A racionalitást vagy a kormányfő által emlegetett társadalmi igazságosság elvét nélkülöző kompenzációs rendszer átalakítását refrénszerűen hajtogatják ugyan a mindenkori kormányok, ám mind ez idáig egyiknek sem volt ereje azt végrehajtani. A Gyurcsány-kabinet is azt ígéri, hogy 2006 első felében előrukkol az új támogatási konstrukcióval. A részleteket a GKM egyelőre nem fedi fel, így csupán az elképzelés elvei ismertek. Ezek szerint mindenki az adott energiahordozó világpiaci árát fizeti majd, amihez a rászorulók állami támogatást kapnak, függetlenül attól, hogy például ki mivel fűt. De hogy mennyit és milyen forrásból, az egyelőre rejtély. Ha ugyanis a kormány valóban tiszta vizet önt a pohárba, és a kompenzációt nem a termékhez vagy a fogyasztáshoz köti, azzal is számolnia kell, hogy a forrást illetően a mainál kisebb lesz a játéktere.

HVG
Az áramár dotációját például idén januártól a fogyasztók közötti keresztfinanszírozással oldotta meg. A 2001 decemberében hatályba lépett, azóta többször módosított törvény bevezette ugyan a szociális áram fogalmát, amely elvileg csak a rászorulóknak járna, ennek ellenére 2005 eleje óta ismét normatív megoldás van érvényben. A szociális tömbtarifa a legkisebb, évi 1320 kilowattóra fogyasztásig mind a 4,8 millió lakossági "villanyórának" automatikusan jár, és csak e fölött kell a piaci árat megfizetni. A kiválasztott körnél - a háztartások felénél - januártól 4,3 százalékkal növelték a villamos energia árát, míg az 1320 kilowattórát meghaladó fogyasztás esetében 6,8 százalékkal (2006 januárjában a kormány 3 százalékos átlagos áremelést tervez). Az évi 32 ezer gigawattóra teljes áramfelhasználás mintegy kétharmadát produkáló ipari fogyasztók tarifája viszont csaknem 12 százalékkal nőtt. Így ők - saját versenyképességük rovására - becslések szerint összesen mintegy 8-10 milliárd forinttal járulnak majd hozzá a kabinet szociálpolitikájához.

A kormány a távhő esetében nem talált viszont olyan termelői vagy szolgáltatói kört, amelyre rálőcsölhette volna a dotáció cechjét. Különösen, hogy minden településen az önkormányzat joga a távhő hatósági árának megállapítása, minthogy a legtöbb helyen ő a hőszolgáltató társaság tulajdonosa. Az első alkalommal az idei fűtési szezonban folyósított támogatás így szűk kört érint, csupán a kisnyugdíjasokét, és az erre szánt állami keret jóval kisebb, mint a földgáz, illetve az áram "mankója", mintegy 3 milliárd forint (HVG, 2005. október 1.). A hazai távhőár-kompenzáció másik ellentmondása, hogy a lakossági fogyasztóknak szánt támogatás egy része "megreked" a közvetítőknél, a hőtermelő cégeknél. A földgázt ugyanis a gázból távhőt előállító erőművek is a kedvezményes lakossági tarifával vásárolhatják meg, miáltal extraprofit képződhet náluk.

Jól példázza az anomáliákat a francia Électricité de France tulajdonában lévő Budapesti Erőmű Rt. (BE) esete. A Magyar Energia Hivatal honlapján fellelhető adatok szerint a BE - noha az általa beszerzett gáz ára olcsóbb - csaknem harmadával adja többért a távhőt a fővárosi szolgáltató cégnek, a Főtáv Rt.-nek, mint a szintén fővárosi kerületeket ellátó - idén februártól az osztrák érdekeltségű Atel Hungária Vagyonkezelő Kft. tulajdonában álló - Csepeli Erőmű Kft. Ennél is beszédesebb a német E.On-csoporthoz tartozó, 2001 végén elkészült Debreceni Erőmű Kft. tarifája, amely csupán feleannyit számláz a hőért, mint a BE. Az árkülönbözet miatt a HVG-nek nyilatkozó szakemberek kalkulációja szerint a budapesti távfűtéses lakások számlája legalább havi ezer forinttal - összességében mintegy 3 milliárd forinttal - magasabb az indokoltnál. Hasonló a helyzet a BE által termelt villamos energiával is. Ezt a Magyar Villamos Művek Rt. hatósági áron, az idén kilowattóránként mintegy 19 forintért veszi át - több mint 40 százalékkal drágábban az átlagos nagykereskedelmi árnál.

A kivételezett helyzet még a BE 1996-os magánosításához nyúlik vissza. Miután az állami tulajdonos nem kapott elfogadható árajánlatot a 14 milliárd forint jegyzett tőkéjű, ám mintegy 11 milliárd forintnyi adóssággal - s akkor még korszerűtlen erőművi blokkokkal - rendelkező cég többségi részvénycsomagjára, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felékesítette a menyasszonyt. A vevővel (eredetileg a finn Fortum Powerrel és a japán Tomen Corporationnel) az MVM-nek olyan, hosszú távú áramátvételi szerződést kellett kötnie, amely extraárat garantált a BE kelenföldi erőművének áramáért. Az előnyös szerződést megörökölték az erőműtársaság új, 2002 végétől francia tulajdonosai is, ami meg is látszik a BE eredményein: a cég 2004-ben a jegyzett tőkéjére vetítve mintegy 30 százalékos profitot ért el.

A hazai erőműtársaságok hosszú távú áramátvételi szerződésekbe burkolt állami támogatását, illetve ennek versenytorzító és a piaci kockázatokat kiszűrő hatásait a minap vizsgálni kezdte az Európai Bizottság. Ám arra egyelőre csak tippelni lehet, mit javasol majd a testület. A szerződések felbontását-e, vagy pedig a zűrös, perekkel és százmilliárdos kártérítéssel fenyegető helyzetre való tekintettel szemet huny a sajátos magyar eljárás felett.

A visszás helyzet megoldására sajátos ötlettel állt elő Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke az Országgyűlés hétfői ülésén. A "luxusprofit" megakadályozására - szerinte - előbb országgyűlési határozatot, majd törvényt kell hozni annak érdekében, hogy jövőre 10 százalékkal csökkenjen a villamos energia ára. Az 1995 körül kötött hosszú távú áramvásárlási szerződések felülvizsgálatát is kilátásba helyező javaslatára Kóka János gazdasági miniszter azzal reagált: olyan ez, mintha arról beszélnénk, hogy töröljük el az árakat, és csak arra jó, hogy elriassza a befektetőket.

MINK MÁRIA