Tetszett a cikk?

Tej-, tejtermék-, liszt- és cukorimport-dömpinggel indult két évvel ezelőtt a magyar agrárgazdaság uniós csatlakozása.

Tej-, tejtermék-, liszt- és cukorimport-dömpinggel indult két évvel ezelőtt a magyar agrárgazdaság uniós csatlakozása. Előbbiek a Magyarországgal együtt frissen csatlakozott országokból érkeztek, a cukor pedig a kívül maradt Romániából - csak hogy az egységes piac, illetve az unió vámszabályainak számukra hátrányos következményeivel belülről és kívülről is szembesülhessenek a magyar agrártermelők. Holott mindezt már előre sejteni lehetett: a szlovák, cseh és lengyel alapanyagárak - különösen a tejpiacon - ugyanis jóval alacsonyabbak voltak a magyarországiaknál. Az azonnali piaci pofonok után jött még több is az élőállat-, a hús- és a zöldségfronton, de a legnagyobb nyakleves a csatlakozás előtt éppen itthonról, szinte az utolsó pillanatban akkreditált kifizető ügynökség felől érte a gazdákat. A hivatal felkészítését a 2002-es kormányváltáskor még az uniós szakértők is lehetetlennek tartották, akkora volt a lemaradás.

A rohammunkának persze meg is lett az "eredménye", hiszen az uniós területalapú támogatások igénylésekor az új típusú adatlapokat a szintén tanulóidőszakukat töltő gazdálkodók meglehetős nagy hibaszázalékkal töltötték ki - amiről a hivatal csak jóval később értesítette őket, amikor ők már a bankszámlájukat lesték, mikor érkezik meg a pénz. Hasonló késéseket produkált az apparátus a 2004-es rekordtermés idején a termelők számára a szinte az egyetlen "piacot" jelentő intervenciós gabonafelvásárlás ügyeinek intézésében. Ezek már olyan hangulatot keltettek a gazdák körében, hogy a gazdaköri érdekképviselet tömegeket tudott egy több hétig tartó demonstrációra bírni. Bár a tüntetők különböző nagygyűléseinek voltak politikai felhangjai is, és a gazdaköri érdekképviselet pártszimpátiája sem volt titok, a megmozdulást szakmai érdek-képviseleti akciónak, magát pedig pártoktól függetlennek nevező Jakab István gazdaköri elnök végül jól láthatóan a megállapodásra törekedett. Valódi kedvezményeket nem is sikerült kicsikarnia, inkább csak azokat erősíttette meg a kormánnyal, amelyek amúgy is jártak volna.

Egy évvel később a gazdavezér feladta függetlenségének még a látszatát is, és megállapodott a Fidesz-MPSZ-szel, hogy az ellenzéki párt az érdekképviselet agrárprogramját a sajátjának, Jakabot pedig a párt agrárminiszter-jelöltjének tekinti, ezek beváltására azonban nem kerülhetett sor. Mint ahogyan újabb tél végi agrártüntetésre sem: a kifizető ügynökség a földalapú támogatásoknál utolérte magát, és kifizetett mindent, ami jár. A gazdakörök tüntetést is kilátásba helyező tiltakozása a mintegy 50 ezer hektár állami föld árveréses úton történő értékesítése ellen pedig nem lépte át a járandóságaikat számolgató gazdák ingerküszöbét.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!