Aki eddig nem tette volna, most véleményt alkothat az egészségügy állapotáról és a lehetséges reformlépésekről - immár kormányzati felhívásra, ám csupán augusztus végéig.

Nem tett - igaz, nem is ígért - csodát az egészségügy helyzetét elemző és az elmozdulás lehetséges irányait felvázoló, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából összeállított és a múlt héten az interneten közzétett Zöld könyv. Kétségtelen, legfeljebb a javíthatatlan optimisták hihették azt, hogy a rendszerváltás után publikált jobbító szándékú reformgondolatok után olyan, még ismeretlen szempontok és üdvözítő megoldások bukkanhatnak föl, amelyek jottányit is változtathatnak az elvi alapon a változtatásokkal szemben állók betonszilárdságú álláspontján. E várakozásoknak megfelelően a Fidesz sorait erősítő exminiszter, Mikola István egyenesen azt olvasta ki a vitairatból, hogy az egészségügy most már biztosan halálos döfést kap, a Nagycsaládosok Egyesülete pedig profiljába vágó módon amiatt tiltakozott, mert a tervezett vizitdíj a sokgyermekeseket aránytalanul sújtja - jóllehet minden irat és kormányzati nyilatkozat felvetette a rászorulók kompenzálásának szükségességét. A Zöld könyvet az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Cser Ágnes pedig - mint egy rádióinterjúban közölte - nem is olvassa el, mert az irományon nem tüntettek fel semmilyen azonosító számot; ő pedig Brüsszelben megtanulta, ez a hitelesség elengedhetetlen tartozéka.

Maga a műfaj - a nyilvánosság részletes tájékoztatása a gazdaság vagy a társadalom egy adott területéről - Nagy-Britanniában és az Európai Bizottságnál is dívik. Brüsszel tavaly nyáron például az elhízás egészségügyi kockázatairól és azok lehetséges megelőzéséről értekezett "zöld" lapokon, egyebek mellett azt firtatva a tagországoktól, hogyan lehet az egészséges étrendet és a fizikai aktivitás szükségességét minél szélesebb körben népszerűsíteni. Meglehet, az első hasonló hazai próbálkozás még tökéletlen - a civil érdeklődőknek túl hosszú és bonyolult, a szakmának pedig rövid és leegyszerűsített -, a gyermeket azért kár lenne a fürdővízzel együtt kilöttyinteni. A Zöld könyv ugyanis azt firtatja, miért élnek a magyarok átlagosan hat évvel rövidebb ideig, mint más európaiak. Bár egy közkeletű szakmai vélekedés szerint a lakosság egészségi állapota mindössze 10 százalékban múlik az egészségügyi ellátórendszer teljesítményén, a Zöld könyv ezt némiképp árnyalja, például azzal a megállapítással, hogy "ma 1000 megbetegedett magyarból közel ugyanannyi hal meg, mint 40 évvel ezelőtt".

Az egészségügyre nehezedő nyomás egyik oka - állítja a kormányzati elemzés -, hogy félmillióra tehető azoknak a száma, akik minden jogalap nélkül veszik igénybe az egészségbiztosítás szolgáltatásait. Sőt a munkaviszonnyal rendelkező járulékfizetőknek közel a fele csak a minimálbér után számolja el az egészségbiztosításnak járó összeget. Így a 3,5 millió befizető és a 10 millió potenciális ügyfél közti különbség szembeötlő, ezért nemcsak azt szükséges tisztázni, ki a potyautas, hanem azt is, hogy kinek milyen szolgáltatás jár. Ezen elvileg egyszerűnek tűnő, valójában meglehetősen érzékeny kérdés megválaszolása volna az úgynevezett háromszintű biztosítás alapfeltétele; eszerint az elsőbe a befizetéstől függetlenül, mindenki által igénybe vehető kezelések tartoznának, a második csomag csak a biztosítottaknak járna, de pluszpénzért az extrákra is köthető volna biztosítás.

Az egészségügyi ellátórendszer több szempontból sem felel meg az igényeknek - derül ki a Zöld könyv következő fejezetéből. Nagyok ugyanis az országon belüli területi egyenlőtlenségek, a fővárosban majdnem négyszer annyi orvos jut 10 ezer lakosra, mint a Közép-Dunántúlon, és kétszer annyi az aktív kórházi ágy, mint például Fejér megyében. S ha ágy van, akkor azt ki is használják, hiszen nemzetközi összehasonlításban még mindig előkelő helyet foglal el Magyarország: az OECD-országok listáján a kórházban ápolt betegek aránya Ausztria után itt a legmagasabb. De más területen is jellemző a túlteljesítés, a szakorvosi vizitek száma szintén kétszerese a fejlett országok átlagának. Arról viszont nincs adat, hogy a háziorvosok milyen sűrűn látják el a hozzájuk bejelentkezetteket; ennek sajátos magyarázata, hogy ilyen adatszolgáltatási kötelezettség nincs.

Az eddigi visszhang úgy összegezhető, hogy az egészségügyi kapacitások túlzott igénybevétele ellen javasolt gyógymód, vagyis a kezelések esetén fizetendő vizitdíj lehetséges bevezetése volt a mindenki számára legvilágosabb üzenet, amely jócskán felborzolta a kedélyeket (lásd a 33. oldalon lévő cikkünket és táblázatunkat). Arról azonban nem kerültek elő megalapozott és a kormányzat által is vállalt számítások, mekkora bevételt jelentene a vizitdíj, ha a rendszert legtöbbet igénybe vevőket, illetve a szociális helyzetük okán rászorultakat kompenzálnák. Mint ahogy sajnálatos módon azt sem sikerült bemutatni, miért is mennek úgymond feleslegesen orvoshoz a betegek. Például azért, mert csak egyhavi gyógyszeradagot írhat fel a doktor, vagy mert kényelmesebb a pácienst egyik vizsgálatról a másikra továbbküldeni? S miért nincs még lakosságarányosan tizedannyi egynapos műtét sem Magyarországon, mint Nagy-Britanniában: az ellenérdekeltség vagy az otthoni komfort hiánya, netán a legkisebb kockázatra való törekvés az, ami a kisebb beavatkozások után is kórházi fekvésre ítéli a hazai betegeket?

A Zöld könyv a vizitdíjfizetést összekapcsolja a hálapénzzel, azzal érvelve, nem az a cél, hogy a beteg sokat fizessen, hanem az, hogy a bevezetendő, szabályosan fizetett önrész kiváltsa a paraszolvenciát. Mindazonáltal arra vár választ, vajon több érv szól-e a vizitdíj mellett, mint ellene, illetve hogy a lehető legszélesebb kör fizessen kevesebbet, vagy egy szűkebb kör többet, és kik kapjanak mentességet a vizitdíj alól. Ami pedig a paraszolvenciát és a magasnak tartott orvosi jövedelmeket illeti, a tanulmány megállapítja, hogy utóbbi "egy szűk orvosi elit privilégiuma". Ám a többiek bérének felzárkóztatása csak az ágazat egészének a reformjával együtt képzelhető el. Ezzel a szűkszavú megállapítással aligha lehet kiszúrni az egészségügyben dolgozók szemét, akik ennél konkrétabb ígéretre várnak. Hasonlóképpen elnagyolt az arra adott válasz is, miképpen lehet a területi egyenlőtlenségeket felszámolni. A helyenként hiányzó, másutt meg túlfejlett kapacitásokat - főleg ha azok önkormányzati kézben vannak, s létükbe a minisztériumnak nincs beleszólása - eddig alig-alig sikerült ésszerűsíteni, holott arra több kísérlet történt. A kormányzati pénzek is sokkal inkább a csődben lévők megmentésére, mintsem a fejlesztendők felhozására fordítódtak - legutóbb, 2002-ben például 3 milliárd forintot szánt a kormány az egészségügy konszolidálására.

Nem könnyű választ találni arra a kérdésre sem, hogy ki, miből és hogyan oldja meg az idős betegek ápolását. A drága - átlagosan évi 5,4 millió forintba kerülő - aktív kezelésre alkalmas kórházi ágyakon fekvők feleannyiért is megfelelő ellátást kaphatnának, ha volnának erre alkalmas intézmények. Ez sem új felismerés, ám e téren sem történtek eddig lényegi változások.

Az egészségügy reformjába beletartozhat a jelenlegi táppénzrendszer újragondolása, netán annak biztosítási alapokra helyezése. De választ vár a kormány arra is, megoldhatónak vélik-e az olvasók az SZDSZ által többször felvetett patikaliberót, azazhogy a vény nélküli gyógyszereket meg lehessen-e vásárolni másutt is, nem csupán gyógyszertárakban. Hasonlóképpen, a mielőbbi döntés reményében várja a véleményeket a több-biztosítós modellről is, mivel - mint a kormányzati dokumentum állítja - az erről szóló döntést célszerű volna még az idén meghozni. A 48 oldalas könyv nyomtatott változata már ezen a héten megjelenik, a véleménycsere pedig számos internetes oldalon máris megkezdődött. A szűkre szabott menetrend szerint a beleszólások ideje augusztus végén jár le, utána a kormány dönt az egészségügyi reformelképzelésekről.

GÁTI JÚLIA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Aláírást gyűjtenek Győrben, hogy lemondassák Borkai Zsoltot

Aláírást gyűjtenek Győrben, hogy lemondassák Borkai Zsoltot

Szomorú szappanopera lett az uniós bővítésből

Szomorú szappanopera lett az uniós bővítésből

A Washington Post erősen rácsodálkozva ír arról, hogy Borkait a botránya után is újraválasztották

A Washington Post erősen rácsodálkozva ír arról, hogy Borkait a botránya után is újraválasztották

Az okostelefonok hat legnagyobb veszélye

Az okostelefonok hat legnagyobb veszélye

Marabu FékNyúz: Ez ki van zárva!

Marabu FékNyúz: Ez ki van zárva!

Életfogytiglant kapott a cellatársát halálra kínzó három férfi

Életfogytiglant kapott a cellatársát halálra kínzó három férfi