A magyar médiumok közt van néhány, amelynél evidens a kormányközeli összefonódás, de rengeteg olyan akad, amely határozottan függetlennek vallja magát. Ezzel olvasók millióit téveszti meg, akik sokszor nem is hiszik el, hogy még a függetlennek vélt tartalom mögött is a Fidesz fizetett agymosása sejlik fel. De találunk érdekességet az összeesküvés-elméletek kedvelőinek is. Ők elég, ha tanulmányozzák a baloldalinak besorolt Népszava kiadója, a XXI. század Media Kft. bevételi számait.

Elképesztően sokat költ az állam arra, hogy a kormány szócsöveit megerősítse. A kormányzó párt médiastratégiájában már évek óta egyértelmű, hogy nem tartják elegendőnek a köztévén áramló propagandába ölt adómilliárdokat, hanem megpróbálják megszállni a tömegtájékoztatás minél több pontját. Idén több tízmilliárdnyi közpénzt elszór az állam olyan médiumokra, melyeket függetlennek és objektívnek próbálnak beállítani, holott azok a lehető legtávolabb vannak a függetlenségtől és az objektivitástól. Álnaiv kérdésnek is gyenge, hogy lehet-e objektív és független valaki, aki hirdetési bevételeinek, sőt némely esetben teljes bevételének 70-80%-át egyazon hirdetői körtől kapja. Mindezt súlyosbítja, ha ez a hirdetői kör maga a kormányzó párt és politikai holdudvara.

2017-ben szeptemberig az állami hirdetések (ideértve az állami tulajdonú vállalatok hirdetéseit is) részaránya a nem tévés hirdetési költésen belül 13-ról 20%-ra emelkedett a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Listaáron 12,5 milliárd forinttal emelkedtek az államhoz köthető hirdetési kiadások a tavalyi hasonló időszakhoz képest – amiből szinte minden forint a kormánybarát médiumok kasszájába érkezett. A független vidéki médiumoknak nemrég megajánlott amerikai pályázati támogatás 200 millió forintos összege alulról közelíti az állami hirdetési költés fél százalékát. Attól tehát csodát ne várjon senki. Arra azért mégis elegendő volt, hogy kiváltsa Szijjártó Péter tiltakozását.

A tévékben elköltött hirdetési pénzeket a legnehezebb elemezni módszertani okokból. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy Vajna Tv2 Kft.-jéhez nagyjából hússzor annyi állami hirdetési pénz kerülhetett, mint a vele nagyjából összevethető RTL-csoporthoz. Nem sokat kell magyarázni a költés célzatosságát. A TV2 a fideszes propaganda egyik legfontosabb hídfőállása lett az elmúlt időszakban, így nyilván érdemes ezt támogatni közpénzből, szemben a kormánnyal sokkal kevésbé megengedő RTL-lel.

A tévés világon kívüli médiakörnyezetben további csodás növekedések tapasztalhatók: Schmidt Mária épp, hogy csak megérintette a Figyelőt, s az máris megnégyszerezte a hirdetési árbevételét, a Mészáros érdekeltségébe került Világgazdaságé háromszorosára növekedett, míg Széles Gábor Magyar Hírlapjának árbevétele a duplájára hízott. Habony Lokálja leszakadva az élbolytól, gyengének még mindig nem mondható 67%-os növekedést produkált év/év alapon a január–szeptemberi időszakban. Mindeközben a teljes hirdetési piac stagnál, vagy épphogy 2-3 százalékot növekszik.

Az evidensen barternek tűnő (például médiumok egymás közötti) hirdetéseinek kiszűrése után a Magyar Idők Kft. hirdetési árbevételének a 90%, a Figyelő kiadójának hirdetési bevételeinek 80%-a, de az Origót jegyző New Wave, vagy a Ripost Media bevételeinek 40-45%-a közvetve, vagy közvetlenül az államtól érkezik. Ez a fejlett nyugati világ tapasztalatait alapul véve teljesen abszurd gyakorlat.     

Ha jobban elmélyedünk a számokban, akkor látszik, hogy a napilapok hirdetési piacát kifejezetten az állam dominálja. De az is látszik, hogy nem mindenkinek jut egyformán ezekből az állami javakból. A nagyjából politikailag semlegesnek tartott Blikk esetében 18%, de a G-nap óta ellenzéki Magyar Nemzet bevételeinek már csak 5%-a az államhoz kapcsolódó arány. Az előbb már említett Magyar Idők, de a Lokál és a Világgazdaság is 70-90%-ban állami pénzekből él. Külön érdekesség a Nemzeti Sport 60%-a.

Szárnyal a tavaly gründolt Ripost. A piaci pletykák szerint alig 10 ezres eladott példányszámú bulvárlap a látszat ellenére jelentős médium mégiscsak: idén az első 9 hónapban annyi hirdetési bevételt tudott megszerezni, mint tavaly az akkor még létező, több százezres példányszámú Metropol fél év alatt és a nagyjából 30 ezres példányszámú Napszabadság utolsó 9 hónapjában - együttvéve. Persze némileg könnyített pályán: a Ripost hirdetési bevételeinek ugyanis majd fele az államtól érkezik.

Sok írás jelent meg arról, hogy a megyei napilapokat miként gyűrték maguk alá a NER bástyái. Mészáros Lőrinc 12 megyei napilapot (plusz a Dunaújvárosi Hírlapot), Vajna pedig kettőt tudott megszerezni, míg a Népszabadság hóhéra, Heinrich Pecina a 3 északkeleti megye napilapját vette meg a nyáron. Az állami bevételek egyébként Mészáros Lőrinc Mediaworksénél közelítik az 50%-ot a hirdetési bevételeken belül.

Az online médiumoknál a független termékek alig jutnak állami hirdetési pénzekhez, ezzel szemben az Origót kiadó New Wave Media hirdetési bevételeinek 44%-a az államtól érkezik közvetve, vagy közvetlenül. Összegszerűen nézve Matolcsy Ádám olvasottságot tekintve zuhanórepülésben lévő Origójának kiadójához legalább hatszor annyi államhoz köthető hirdetési pénz folyik be, mint az online hírpiac másik négy jelentős szereplőjének, az Index, 24.hu, 444.hu és a hvg.hu kiadójához együttvéve.

Hasonló a képlet a közéleti hetilapok piacán is. Két közéleti hetilap bevételeinek csaknem 80%-a az államtól származik, míg szinte minden más közéleti zsánerű termék hirdetési bevételének 5%-a, vagy annál kisebb része érkezik az államtól. Schmidt Mária Figyelője úgy próbálja meg független és mértékadó gazdasági és közéleti hetilapként eladni magát, hogy közben saját függetlenségét cáfolja hétről hétre a hirdetői összetétellel. Legfrissebb számában 11 oldal hirdetés található: 3 oldalt a kormány rendelt meg, 3 oldalt a CÖF-öt 500 millióval dotáló MVM, 2 oldalnyit a Szerencsejáték Zrt., továbbá 1-1 oldalnyit az MFB, MNB és a Nemzetgazdasági Minisztérium.

Aki szeret az MSZP-Fidesz paktumról morfondírozni, annak különösen érdemes tanulmányozni a XXI. Század Média Kft. hirdetési bevételeit. A Népszavát, a Vasárnapi Híreket és a Szabad Földet, valamint ezek online kiadásait furcsa kanyarok után az MSZP egykori pénzembere Puch László vette magához. Noha történelmi és jelenlegi tulajdonosi viszonyokból is baloldali kötődés lenne magától értetődő, 2017-ben a kiadó nyilvánvaló barterektől megtisztított hirdetési árbevételének 56%-a származik államhoz kötődő forrásból. A Népszava kiadójának juttatott egy-kétszáz millió forint csupán morzsácska a kormánykedvenc médiumok kistafírozásához képest, de összegszerűségében és arányában is óriási különbséget jelent az állami pénzcsapoktól valóban függetlenül működő médiumok bevételi struktúrájához képest.