A testület túlságosan kockázatosnak tartotta azt, tekintve, hogy Itália államadóssága meghaladja a GDP 133%-át. Nemcsak Brüsszel, de a pénzpiacok is túlságosan kockázatosnak ítélték meg a populista olasz kormányzat költségvetési elképzeléseit, a terv ugyanis a szociális kiadások jelentős növelését tartalmazta anélkül, hogy jelezte volna, mégis miből fedezné a tíz éve stagnáló olasz gazdaság a növekvő kiadásokat. A spread, vagyis a különbség a német és az olasz államkötvény árfolyama között egyre csak növekedett. Végül Rómában rájöttek, jobb, ha engednek, mert az államkincstár nagyon ráfizetne arra, ha a piacon csak egyre rosszabb feltételekkel tudnák elsózni az olasz állampapírokat.

Róma kitűzte a fehér zászlót 

Ciprasz görög miniszterelnök barátilag már korábban is azt tanácsolta az olaszoknak, fogadják el az uniós korrekciót, mert később rosszabb lesz. Ő tapasztalatból beszélt, hiszen még népszavazást is rendezett a népszerűtlen megszorító intézkedések ellen, de ennek ellenére kénytelen volt elfogadni azokat. Nemcsak Brüsszel, az IMF és az Európai Központi Bank állt ugyanis a másik oldalon, hanem a piacok is, melyek a kiadások kurtítását várták el a kormánytól akkor is, amikor a korábbi megszorító csomagok miatt a görögöknek már jócskán csökkent az életszínvonaluk. Most az olasz kormány is erre az útra lépett. A spread – a különbség a német és az olasz állampapírok között – a költségvetési vita kezdete óta nem volt ilyen jó – lelkendezett a Corriere della Sera, amely persze beszámolt arról a színjátékról is, ahogy a meghátrálását a populista kormány beadta Itália népének.

Conte kormányfő kénytelen volt hazarepülni Brüsszelből

Eredetileg az volt a szereposztás, hogy a két populista pártvezér otthon tartja a frontot, miközben Giuseppe Conte Brüsszelben eladja az új költségvetési számokat Jean Claude Junckernek és Pierre Moscovici pénzügyi biztosnak, akit személyében is többször megsértettek a populista olasz euroképviselők. Itáliában közben Matteo Salvini, a Liga vezére és Luigi di Maio, az Öt Csillag első embere tovább bírálja Brüsszelt mondván, a franciáknak mindent szabad, nekünk pedig semmit?!

Kettős mércével vádolták meg Brüsszelt

Macron francia elnök engedményekkel próbálta meg leszerelni a sárgamellényes mozgalmat. Erre Luigi di Maio miniszterelnök-helyettes rázendített: „mi épp azért tervezünk sok szociális juttatást a következő költségvetésbe, hogy elkerüljük a sárgamellényes mozgalom átkelését az Alpokon”. Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes pedig közölte: „nem engedünk Brüsszelnek! Nem csökkentjük a költségvetés hiányát”! Miközben ők ketten küldték el Conte miniszterelnököt Brüsszelbe a fehér zászlóval. Dehát a populista pártoknak nehéz felvállalni ilyen látványos vereséget.

A két populista pártvezér művitát produkált, ezért Brüsszelből haza kellett repülnie a miniszterelnöknek, hogy "megbékítse őket". Giuseppe Conte kormányfő közölte az újságírókkal, semmit sem adott fel a lényeges szociális vívmányok közül. Csütörtökön aztán az olasz miniszterelnöknek vissza kell térnie Brüsszelbe az uniós csúcsra. Annak napirendjén nem szerepel ugyan az olasz költségvetés, de Jean-Claude Juncker nem bólinthat rá arra, ha előbb nem szerzi meg Angela Merkel kancellár és Emmanuel Macron elnök jóváhagyását. Ezt ugyanis a piacok úgy értékelik, ha megcsúszik Itália 1400 milliárd eurós adósságpiramisa, akkor végső soron számíthat Németországra, az Európai Unió legerősebb államára.

A válságot elkerülték, de mi lesz a reformmal?

A kompromisszum Olaszországgal megerősíti Brüsszel pozícióját, de nagy kérdés, hogy az állam és kormányfőkben lesz-e annyi erő, hogy elindítsák azt a reformot, melyről évek óta beszélnek, de amelyikből egyelőre még csak a halovány körvonalak sem nagyon látszanak. A reformok gazdáját, Emmanuel Macron elnököt ugyanis súlyosan meggyengítették a sárgamellényesek. Még nem lehet tudni, hogy sikerült-e leszerelni a hetek óta tartó mozgalmat, mely populista tiltakozást jelent az eurozóna második legerősebb államában, Franciaországban.

A New York-i Bloomberg portál, mely szimpatizál Macron reform terveivel egyenesen temeti a reformot mondván, ha Franciaországban ez a helyzet, akkor mi várható másutt, az Európai Unió gyengébb államaiban, ahol alacsonyabb az életszínvonal? Az olasz kompromisszum mindenesetre azt mutatta, hogy a populista pártok sem mehetnek sokáig szembe a gazdasági realitásokkal. Ahogy korábban Ciprasznak Görögországban, úgy az olaszoknak is hátraarcot kellett csinálniuk, mert Rómában is rájöttek, különben még rosszabbul járnak.

 Emmanuel Macron nem engedett a populizmus csábításának, nem vezette be a vagyonadót, pedig sokan ezt javasolták neki. A reformkényszer továbbra is fennáll az eurózónában és az Európai Unióban. Angela Merkel megerősödött a CDU elnökválasztás után, ahol a "mini-Merkel" lett az utóda. Így a Merkel–Macron-duónak továbbra is van esélye a reformra, de kérdés, hogy meg tudják-e szerezni ehhez a megfelelő politikai támogatást otthon és az Európai Unió többi országában. (via Bloomberg, Corriere della Sera)