Munkásszállás, albérleti támogatás, üzleti utazás: milyen költséget jelent a munkavállaló lakhatása?

Munkásszállás, albérleti támogatás, üzleti utazás: milyen költséget jelent a munkavállaló lakhatása?

Utolsó frissítés:

Adózóna Szerző:

Adózóna
Adózóna
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Sokan nem az állandó lakóhelyük közelében találnak munkát, így mind a munkáltató, mind az alkalmazott számol a lakhatás támogatásával. Milyen költséget, adminisztrációt jelent a munkavállaló lakhatási költségeinek megtérítése? Az Adózóna utánajárt.

Minden jövedelem adóköteles, amelyben a munkavállaló a tevékenység ellenértékeként, illetve a munkaviszonyára tekintettel készpénzben vagy bármilyen más formában részesül: ezt nem befolyásolja, hogy az személyes, és/vagy családi szükségletet elégít ki és dolog vagy szolgáltatás formájában valósul meg. Az Adózóna most azt szedte össze, milyen terhet és adminisztrációt jelent a munkavállaló lakhatása.

Ha a munkáltató részben vagy egészben térítésmentesen biztosít lakhatást a munkavállaló számára, akkor az a juttatás alapvetően a dolgozó személyes és/vagy családi szükségletét elégíti ki, tehát adóköteles, függetlenül attól, hogy az elszállásolás a munkáltató tulajdonában álló ingatlanban vagy általa bérelt lakásban valósul meg, vagy azt a munkavállaló bérli és ahhoz hozzájárul a munkáltató, azaz albérleti hozzájárulást fizet – munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.

Ez azt jelenti, hogy a juttatás ellenértéke (szokásos piaci értéke) lesz a jövedelem, melyből a munkáltatót szja-előleg- és járuléklevonási kötelezettség terheli, továbbá szochót és szakhót is fizetnie kell.

Abban az esetben, ha a juttatás nem készpénzben valósul meg, már nehézséget okozhat a jövedelemből való levonás. Ilyen esetben a törvény úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is köteles megállapítani, ha annak a bevételből történő levonására bármely okból nincs lehetőség. Ekkor a munkáltató a magánszemély helyett a megállapított adóelőleget megfizeti, és a magánszeméllyel szembeni követelésként nyilvántartásba veszi.

Két esetben mentesül az adófizetés alól:

Adómentes még a kifizető által a magánszemélynek biztosított munkásszállás, mely a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely egy lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében a lakóhelyiségben egynél több, valamint több lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében pedig lakóhelyiségenként legalább egy, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, aki aki nem rendelkezik lakás haszonélvezeti joggal nem terhelt 50 százalékot meghaladó mértékű tulajdonjogával, haszonélvezeti jogával azon a településen, ahol a munkahelye van.

A törvény nem tartalmaz előírást arra, hogy a munkásszállásnak kinek a tulajdonában kell állnia. Így munkásszállásnak minősülhet a kifizető tulajdonában álló vagy az általa bérelt munkásszállás, de akár egy lakás, családi ház is. 

Fontos azonban figyelni arra: ha a munkásszállás céljára használt ingatlan csak egy lakóhelyiséggel rendelkezik, akkor legalább kettő, ha több lakóhelyiséggel rendelkezik, akkor lakóhelyiségenként legalább egy a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély elhelyezése valósuljon meg.

Ennek megfelelően nem lehet adómentesnek tekinteni azt a garzonlakást, melyet egy fő részére bérel a munkáltató, azonban, ha akad két munkavállaló, akik (barátok, családtagok vagy bármilyen elhatározásból) vállalják az együtt lakást, már részesülhetnek adómentes juttatásban.

Munkásszállás-juttatásként értékelhető az olyan szállás is, amely több munkavállaló ottlakását biztosítja (többszobás családi ház, szálláshely), de az adott munkavállaló legfeljebb egy lakóhelyiséget használhat. 

Nem minősíthető munkásszállásnak a szállodában történő elhelyezés, de a többi kereskedelmi szálláshely (mint például a panzióban bérelt szállás) adómentesen finanszírozható.

Továbbá nem része az adómentes juttatásnak az étkezési szolgáltatás biztosítása sem, ellentétben a hivatali, üzleti utazás szállásdíjában foglalt kötelező reggeli adómentességével.

Kölcsönzött munkavállaló részére is biztosítható munkásszállás, akár a jogi értelemben vett munkáltató, akár a kölcsönvevő cég biztosítja a lakhatást.

Nem kell adót fizetni abban az esetben sem, amikor a munkavállaló nem a „megszokott” munkahelyén dolgozik, hanem üzleti utazáson merül fel az elszállásolás kérdése. A munkáltató köteles biztosítani a munkavégzés feltételét, valamint a munkavégzéshez szükséges többletkiadásokat is köteles viselni, ezzel összhangban a törvény úgy rendelkezik, hogy nem kell jövedelemként figyelembe venni a szállásra fordított kiadást, ha az hivatali, üzleti utazáson merül fel.

Hivatali, üzleti utazásról akkor beszélünk amikor az utazás a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges. Ez alól kivétel a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás. Ugyanakkor ide tartozik a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazás.

Ennek következtében, ha a munkáltató a szokásos munkavégzés helyétől eltérő helyen foglalkoztatja a munkavállalót, akkor a részére biztosított szállás – legyen az akár többcsillagos szálloda, panzió, bérelt lakóház vagy lakás – olyan juttatásnak tekintendő, mely után nem kell sem a magánszemélynek, sem a munkáltatónak adót fizetnie.

Az az eset, amikor a munkavállaló munkahelye változó, azaz mindig köteles a különböző munkavégzési helyszíneken megjelenni, nem tekinthető üzleti utazásnak. Viszont a szálloda kivételével a munkáltató által finanszírozott, pár napra bérelt szállás tekinthető munkásszállásnak, ha annak feltételei fennállnak, mivel a munkásszálláson történő elhelyezésnek nincs időkorlátja.

Ugyanakkor, ha üzleti utazásnál a vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úticél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti, akkor a szállásra fordított kiadás nem számolható el adómentesen.

Ugyanis a szórakoztató esemény költsége egyes meghatározott juttatásként visel adót, azaz a munkáltatónak 1,19-es adóalapra vetítve 15 százalék szja-t és 15,5 százalék szochót kell fizetnie. 

Abban az esetben, ha sem szórakoztató eseményről, sem üzleti utazásról nem beszélhetünk, de a munkavállaló részére a munkáltató kifizeti például a balatoni nyaralás költségét, annak ellenértéke a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.

Hozzászólások