Amennyiben egyetértünk Alek Popov bolgár író nemrégiben publikált véleményével, miszerint "a civilizáció története egyben a szemét története is", akkor a jövő régészei számára az elektronikai hulladék maradéka beszédes lelet lehet majd. A XXI. század egyik legkomolyabb problémájának tartott e-szemét kezelését és feldolgozását egyesek aranybányának, mások "csak" kiszámítható üzletnek tartják.

A becslések 100 és 140 ezer tonna körül határozzák meg a Magyarországon keletkező e-szemét mennyiségét, amely évente 7-10 százalékkal nő. Az Európai Unióban - Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter közlése szerint - lakosonként 17 kilogramm elektronikus berendezés használódik el évente, ami közel 13 millió tonna - a többi hulladékfajtához viszonyítva a leggyorsabban termelődő - e-szemetet jelent. Indokolt és elkerülhetetlen volt tehát a probléma szabályozása. Magyarország az EU úgynevezett WEEE direktíváját - amely az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladék kezelésének irányelveit határozza meg - ültette át a hazai szabályozásba. Ennek értelmében a kötelezetteknek a 2005. augusztus 13-a után általuk gyártott, illetve forgalmazott, tíz kategóriába sorolt berendezéseket vissza kell venniük. A megjelölt időpontnál korábban piacra került termékek, az úgynevezett "történelmi hulladék" eltávolításáról pedig közösen kell gondoskodniuk a cégeknek.

A gyártók a gazdaságos teljesítés érdekében koordináló szervezeteket hoztak létre - szám szerint egyelőre ötöt -, amelyek megszervezik a begyűjtést, a hulladékhasznosítást, és az adatszolgáltatásban is közreműködnek. A közhasznú társaság (kht) formájában működő szervezeteknek 75 millió forintos alaptőkéje kell hogy legyen: ezzel kiváltható a gyártók, forgalmazók által fizetendő, a károkozás esetén felhasználható biztosítékképzési alap, mentesülnek a tagok a termékdíj fizetése alól - vázolja a kht-k működésének mibenlétét Váradi Viktor, a tizenkét gyártó által alapított Ökomat környezetmérnöke.

A 2004-ben egyedülálló próbaüzemmel induló koordináló szervezet, az ELEKTRO-Waste Kht. területi igazgatója, Sindel István hosszú távon kiszámítható, biztonságos üzletként definiálja az e-hulladék kezelésére szakosodott ágazatot. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a koordináló szervezetek nonprofit módon működnek: az évente meghatározott hasznosítási díj működési költségeiket, valamint a hulladékfeldolgozók díját fedezi.

Tihanyi Ervin, az egyik legnagyobb hulladékkezelő, az Inter-Metal Recycling Kft. elektronikai üzletágának vezetője egyetért Sindel Istvánnal. Nincs szó bomba üzletről, sokkal inkább nem túl magas, ám kiszámítható profitról. Az elektronikai termékek hulladékának feldolgozása önmagában veszteséges, az iparágat a gyártók kötelezettsége teszi némiképp nyereségessé, mert át kell vállalniuk a begyűjtés és kezelés költségét - magyarázza.

Az Inter-Metal 2200 tonna elektronikai hulladékot dolgoz fel az idén, de a későbbiekben - az igényeknek megfelelően - bővítik a kapacitást. Bár ez a szám kevésnek tűnhet a korábban jelzett magyarországi mennyiséghez képest, Tihanyi Ervin emlékeztet arra, hogy idén a keletkező e-szemétnek csak 8-10 százalékát kell hasznosítani, ugyanis a közel 80 százalékos hasznosítási arány teljesítésére az újonnan csatlakozók az EU-tól két év haladékot kaptak. 2008-ra már 40 ezer tonna, azaz 4 kg/fő lesz az a mennyiség, amelyet fel kell dolgozni. A kft egy honlapot is működtet ehulladek.hu néven, amely igyekszik minden, a témához kapcsolódó kérdésre választ adni: ki a kötelezett, mit jelent az újrahasznosítás, melyek a veszélyes anyagok, mit kell tennünk azért, hogy adataink ne legyenek helyreállíthatók a leadott, de újrahasznosított számítógép merevlemezén.

"Most már legalább nem kell vért izzadni, ha valaki meg akar szabadulni egy elektronikai berendezéstől" - válaszol Privigyei Csaba, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) munkatársa arra a kérdésre, hogy elégedett-e a magyarországi e-szemét kezelésének helyzetével. "Idővel biztosan megjelenik a hasznosítás költsége az árakban is, de fontos, hogy érvényesültek a környezetvédelmi szempontok" - véli Privigyei.

A veszélyes hulladéknak minősülő e-szemét a gyártó visszavételi és újrahasznosítási felelősségén túl további kérdéseket is felvet. Az elektromos és elektronikai berendezések ugyanis mérgező anyagokat is tartalmaznak, amelyek ideális esetben engedéllyel működő lerakókban vagy égetőkben végzik. A Greenpeace nemzetközi oldalán közöl egy listát azokról a gyártókról, amelyek vállalták, hogy az elkövetkező néhány évben kivonják termékeikből a veszélyes hulladékot, és azokról is, amelyek nem. A hvg.hu megkereste a pozitív listán szereplő Nokiát, melynek menedzsere, Tapanin Kaskinen felhívta a figyelmet a cég honlapján is szereplő vállalásokra. Kivonták például a rákot okozó kadmiumot termékeikből és dolgoznak a szintén rákkeltő berillium helyettesítésén. A zöldszervezet által elmarasztalt IBM PR-menedzsere, Intődy Gábor értetlenségének adott hangot: a cég ugyanis betartja az EU előírásait, törekszik az újrafelhasználható anyagok hasznosítására, és a káros összetevők kivonására vagy helyettesítésére, valamint szakszerű kezelésükre.

Persze az EU-direktíva sem szentírás - sajnos. Környezetvédelmi szakemberek az unió kilenc tagországának tizenhét kikötőjét nemrégiben átvizsgálták: a hulladékszállító hajók közel 50 százalékának rakománya tiltott szennyező anyagot tartalmazott. A fejlett országok hosszú ideje exportálják - főként elektronikai hulladékukat - Kínába, Indiába, Pakisztánba, ahol olcsóbban, a szigorú európai előírások nélkül dolgozzák föl az e-szemetet, amely a benne található veszélyes anyagok miatt szennyezi az ott élők környezetét, nem beszélve a kialakuló betegségekről.

Magyarországon nemrég 45 millió forintos büntetéssel sújtottak egy céget, amely két teherautónyi hulladékot akart illegálisan külföldre szállítani, a szabályozás tehát szigorú - ezt Kelemen József, a Környezetvédelmi Minisztérium Hulladékgazdálkodási Osztályának vezetője mondta a hvg.hu-nak. Az a gyártó, amely akárcsak egy terméket nem vesz vissza a vásárlótól, 50-100 ezer forintos bírsággal számolhat, a komolyabb vétségért pedig milliós összeget is kiszabhatnak rá. A minisztérium ugyanakkor bizakodó: augusztus óta közel tízezer berendezést adtak le a vásárlók, és úgy tűnik, a gyártók is igyekeznek betartani az előírásokat.

KOVÁCS ANDREA

Háló

Tudta ön, hogy:

- egy számítógép átlagos használati ideje 1997-ben 6 év volt, 2005-ben azonban már csak 2?

Megszámolták, hány oldal van az interneten – aztán rácsodálkoztak, mennyi működik ebből

Megszámolták, hány oldal van az interneten – aztán rácsodálkoztak, mennyi működik ebből

Az olajipart védő ellentüntetők várták Greta Thunberget Kanadában

Az olajipart védő ellentüntetők várták Greta Thunberget Kanadában

Össztűz zúdult a háborús bűnösökkel barátkozó új Nobel-díjas íróra

Össztűz zúdult a háborús bűnösökkel barátkozó új Nobel-díjas íróra

Brüsszelben találkozott a néppárti bölcsekkel Orbán

Brüsszelben találkozott a néppárti bölcsekkel Orbán

Tokaj-Hegyaljáig még eljutott a román brutáltréler, aztán jöttek a rendőrök

Tokaj-Hegyaljáig még eljutott a román brutáltréler, aztán jöttek a rendőrök

Újraválasztották a bajor CSU elnökét

Újraválasztották a bajor CSU elnökét