Már a legkisebb, akár óvodáskorú gyermekek egy része is rendszeresen használja a számítógépet - mutatott rá egy nemrég elkészült tanulmány. Az NRC piackutató cég felmérése 2500 internetező gyermek bevonásával készült, arról tehát nem nyújt támpontot, hogy a netező gyerekek aránya mekkora egy-egy korosztályon belül. Arra azonban rávilágított, hogy míg a legkisebbek jobbára szülői felügyelettel, s csak játékra használják a számítógépet, addig a 11-14 éveseknek már inkább kommunikációs eszközként, s inkább egyedül interneteznek.

A számítógép tehát bevonult a kisgyermekes otthonokba, ráadásul abban sincs semmi meglepő, ha a gyerek önállóan akarja felfedezni az internet világát. A szülők felelőssége, hogy mennyire engedik elmerülni benne. Egy részük értelemszerűen úgy gondolja, hogy a digitális társadalomban felnövő gyermekük akkor lesz korcsoportjában versenyképes, ha korán elsajátítja a számítógép kezelését. Pár éve a Brunszvik Teréz-program keretében sikerült óriási színes házba csomagolt (kakaóbiztos számítógépként elhíresült) komputereket juttatni az óvodákba, bár akkor a gépek beszerzési áráról többet beszéltek, mint azok pedagógiai hatásáról - pedig a szakemberek többsége korainak és károsnak kiáltotta ki az ovis PC-t.

"Semmiképp nem zárnám el a gyereket a számítógéptől, s egyébként is: a számítógépező szülőt látó gyermek »kiszolgáltatott utánzóként« ugyancsak komputerezni szeretne" - szögezte le a Hálónak Vekerdy Tamás gyermekpszichológus. Mivel a tiltás csak fokozza kíváncsiságát, érdemesebb napi 15-20 percre korlátozni a netezésre fordítható időt, egészen a kamaszkorig. A túlzásba vitt komputerezés kifejezetten hátrányos a gyermek fejlődésére - figyelmeztet Kőrösné Mikis Márta, az Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet munkatársa, aki szerint a hatévesek egy részénél éppen ez okoz iskolaéretlenséget. A mozgáskoordináció egyoldalúan fejlődik, a kortársi együttműködési képesség nem fejlődik eléggé, ráadásul látási, mozgási problémák léphetnek fel.

A szakemberek a számítógépes akciójátékok ajándékozását is ellenzik, még ha - állítólag - fejleszti is a reakciókészséget. Vekerdy azt vallja, hogy a közös játék, meseolvasás sokkal nagyobb hasznára volna a lurkónak. A háborús-verekedős akciójátékok sem az erkölcsi nevelés szempontjából, sem a képességfejlesztés területein nem hatnak építő erővel.

A villódzó képernyők éber állapotból alvásközelibb állapotba hozzák a néző központi idegrendszerét. Míg azonban az alvás belső tartalmakat dolgoz fel egy védett környezetben, addig itt a passzívan figyelő gyermek védtelen idegrendszerére záporoznak a hang- és fényhatások. A szülői irányítás tehát mindkét esetben - tévénézésnél és internetezésnél is - nélkülözhetetlen. A szakemberek szerint tehát régen rossz, ha elektromos bébiszitterként tekintünk a gyerekünket bűvölő képernyőkre.

A számítógép előnyeit ezzel együtt kár volna elhallgatni, ilyesmire a pedagógus sem biztat bennünket. Ha ugyanis megfelelően használják a hálót a legkisebbek, azzal fejlődnek a kognitív, szociális és technikai képességeik. Hamar megszokják az információk fogadását és cseréjét. Az internet elősegíti az ismeretszerzést, tudásanyaguk gyarapítását. Kiváló példa erre az, amit spanyolországi elemi iskolákban tapasztalt Kőrösné Mikis Márta: a kilencévesek az órán munkafüzetek helyett a PC-tábla folyadékkristályos kijelzőjére jegyzeteltek speciális tollal. Az elektronikus palatábla kézírásukat azonnal felismerte, és átültette a szövegszerkesztő programba. Írtak, rajzoltak, képeket gyűjtöttek, kis számítógépükkel meglepően gyors tempóban prezentációkat készítettek, s közben érveltek, vitatkoztak, ötleteket cserélgettek.

Fontos feladat hárul tehát az óvodapedagógusokra, hiszen a számítógép nevelési célú óvodai alkalmazásán keresztül befolyásolhatják az otthoni géphasználati szokásokat. Végeredményben, a gyerekek már hároméves korukban is elkezdhetnek ismerkedni a számítógéppel, készségfejlesztő játékokkal, de sosem egyedül.

KULCSÁR HAJNAL